Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Hárman párban – három óriási fekete lyuk egy galaxisban

  • Dátum | 2014.06.29 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerzői szerint elképzelhető, hogy a galaxisok jelentős részének központjában nem egyetlen szupernehéz fekete lyuk foglal helyet, hanem kettő vagy még több található a különös objektumokból. Az utóbbi évtizedekben a csillagászok előtt világossá vált, hogy a Tejútrendszerhez hasonló méretű csillagrendszerek magjában óriási fekete lyukak vannak. Ezek a monstrumok több száz millió vagy akár több milliárd naptömeggel is rendelkezhetnek.

Mivel azonban a nagyobb galaxisokról úgy tartják, hogy azok több kisebb rendszer ütközése nyomán jöttek létre, elviekben ezekben több szupernehéz fekete lyuknak is kellene lennie. Két vagy több ilyen gravitációs erőmű jelenléte persze komoly következményekkel járhat, ami a csillagrendszer szerkezetét és dinamikáját illeti. A magban egymás körül keringő fekete lyukak például alaposan felkavarhatják a centrum csillagainak és gázfelhőinek rendjét, ez viszont sokféle következménnyel járhat csillaggyárak megszületésétől kezdve az egyik fekete lyuk galaxisból való kidobódásig.

A legújabb megfigyelések azonban arra engednek következtetni, hogy bőven akadhatnak olyan galaxisok is, amelyek magjában több fekete lyuk táncol egymás körül, hogy végül egy más hatalmasabb objektummá olvadjanak össze. A szakértők abban reménykednek, hogy egy ilyen esemény megfigyelése révén megfejthetővé válna, hogy a titokzatos gravitációs hullámok hogyan viselkednek az univerzumban elképzelhető legszélsőségesebb körülmények között.

Minderre a legújabb ígéretesnek jelöltnek egy nemrégiben felfedezett rendszer kínálkozik, amelyben három fekete lyuk kering egymás viszonylagos közelségében. „Rendkívüli módon meglepődtünk, amikor felfedeztük az objektumokat” – mondja Roger Deane, a dél-afrikai Fokvárosi Egyetem kutatója.

Galaxisütközés a Nagy Kutya csillagképben
Galaxisütközés a Nagy Kutya csillagképben

A trió léte persze, ahogy már említettük, elméleti szinten nem jelentett meglepetést, hiszen a csillagászok körében régóta elfogadott az az elképzelés, miszerint ha két vagy több galaxis ütközik, megfelelő körülmények mellett egyetlen csillagrendszerré állhatnak össze. Saját otthonunk, a Tejútrendszer és az Androméda is hasonló folyamaton fog átmenni 4 milliárd év múlva, ha a szimulációk helyesek. Mivel pedig jelenleg úgy tudjuk, hogy minden galaxis centrumában van egy szupernehéz fekete lyuk, az összeolvadással létrejövő új rendszerben két ilyen objektum fog helyet kapni.

Elméletben tehát abszolút érthető, hogy léteznek ilyen galaxisok, ténylegesen azonban egyelőre csak nagyon kevés kettős fekete lyukkal rendelkező rendszerre, és mindössze négy darab három tagból álló együttesre sikerült ráakadni. Az egyik elképzelhető magyarázat erre az lehet, hogy a hasonló duók (és triók) meglehetősen instabilak, és gyorsan összeolvadnak, így ha nem sikerül elkapni őket közelségük meglehetősen szűk idősávjában, már nyomukat sem fogjuk látni. A másik elmélet szerint a duók tagjainak többsége olyan szoros közelségben kering egymással, hogy a jelenlegi technológiákkal nagyon nehéz elkülöníteni azokat, mondja Jenny Greene, a Princeton asztrofizikusa.

„Elméletben nagy mennyiségű olyan kettős fekete lyuk létezhet, amelyeket csak néhány fényév választ el egymástól” – folytatja a szakértő. Ilyen „szoros” párosokat azonban egészen mostanáig nem igazán sikerült azonosítani, egy kivétellel. A legkisebb távolságú fekete lyuk páros tagjai ugyanis mindössze 24 fényévnyire vannak egymástól, a mostani felfedezést megelőzően azonban a második helyet egy 2400 fényév távolságú kettős őrizte. Az ismert hármas rendszerekben pedig az eddigi a két tag közti legkisebb távolság 7800 fényévnek adódott, ami a Tejútrendszer átmérőjének tizede.

Deane és kollégái akkor lettek figyelmesek az SDSS J150243.091111557.3 katalógusjelű galaxisra, amikor a Sloan Digitális Égboltfelmérési Program (SDSS) munkatársai két erős fényforrás jelenlétét is kimutatták annak magjában. (Az SDSS keretében öt különböző hullámhosszon igyekeznek lefotózni az égbolt minél nagyobb területét az új-mexikói Apache Point Obszervatórium külön erre a célra épített, 2,5 méteres átmérőjű, nagy látószögű tükrös távcsövével.)


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 5.
    2014. 06. 29. 14:48
    Kösz szépen a kiegészítést.
  • 4.
    2014. 06. 29. 14:04
    Abban az ősrobbanás által keltett gravitációs hullámok észleléséről volt szó. A gravitációs hullámok létét közvetett módon kimutatta két amerikai fizikus egy kettős neutroncsillagon, amiért 1993-ban Nobel-díjat is kaptak. Közvetlen bizonyíték azonban továbbra sincs létezésükre, ezt szeretnék megtalálni a kutatók.
  • 3.
    2014. 06. 29. 12:34
    Igen, csakhogy a cikkben úgy szerepel, hogy már kimutatták a létezését.
  • 2.
    2014. 06. 29. 12:24
    Magáról a mérésről volt szó. Tehát nem megdőlt a létezésük elmélete, csak a bizonyítása nem biztos, hogy sikerült.
  • 1.
    2014. 06. 29. 11:30
    Nemrég egy korábbi cikkben pedig arról volt szó, hogy mégsem olyan biztos a gravitációs hullámok felfedezése.