Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

G-dúrban zúgják a fákon

  • Dátum | 2013.05.29 12:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A következő hetekben John Cooley nem fog autóstársainak kedvencei közé tartozni: a Connecticuti Egyetem evolúciós biológusa ugyanis letekert ablakokkal járja az Egyesült Államok keleti partvidékének útjait, hogy párszáz méterenként megállva hallgatózzon egy sort, így igyekezve feltérképezni a fáraó kabócák aktuális elhelyezkedését. Az időszaki vagy fáraó kabócák (Magicicada septendecim) az elmúlt 17 évet a föld alatt fejlődve töltötték, hogy aztán ezekben a hetekben milliárd számra bukkanjanak elő párt keresve maguknak, mielőtt néhány héten belül elpusztulnának.

Ezekben a hetekben a kabócákhoz hasonlóan a kabócakutatók is előbújnak laborjaikból, hogy kihasználják a ritkának számító lehetőséget szakterületük tárgyának tanulmányozására. „Ilyenkor az idő jelenti a legnagyobb ellenséget, mind a kabócák, mind a kutatók számára” – mondja Cooley. „Ha elszalasztjuk a lehetőséget, ha üres foltok maradnak a térképünkön, újabb 17 évig várhatunk a hézagok kitöltésére.”

A leghosszabb életciklusú ismert rovarnem, a Magicicada fajai évszázadok óta zavarba ejtik a tudósokat. Az első ide vonatkozó feljegyzés 1665-ből való: a világ első tudományos folyóirata, a Philosophical Transactions of the Royal Society első számában New Englandben felbukkanó furcsa rovarrajokról számoltak be, amelyek számos problémát okoztak a térségben. Charles Darwin is behatóan foglalkozott az időszaki kabócák kérdésével, és a rovarszakértők a mai napig nem értik, hogyan és miért fejlődhetett ki egy ilyen sajátos életciklusú faj. Honnan tudják például az állatok, hogy mikor telt le a 17 év? És hogyan hangolják össze ilyen pontossággal inváziójukat? „Számos jelentős ökológiai rejtéllyel állunk szemben” – mondja Walt Koenig, a Cornell Egyetem viselkedésökológusa.



Az időszaki kabócák igazi rovartani kuriózumnak számítanak. A világszerte elterjedt, több ezer ismert kabócafaj közül hét tartozik a Magicicada nembe, amelyek mindegyike az Egyesült Államok keleti és középső vidékein él egymással hihetetlen szinkronban működő populációkban. Elterjedésük déli területén három fajilag kevert csoport él, amelyek 13 évente jönnek a felszínre. Az északi régiókban található tizenkét csoport 17 évente teszi ugyanezt. Az idei invázióért az egyik legnagyobbnak számító II. csoport a felelős, amely a keleti part nagyvárosokkal tarkított sávjában él.

1996-os legutóbbi felbukkanásuk óta a kabócák ezen csoportjának egyedei öt lárvafázison estek át, a fák gyökereinek nedvein élve. A 17 év leteltével és a melegebb időjárás beköszöntével a lárvák a felszínre másznak, majd egy utolsó vedlést követően szárnyra kapnak. A számítások szerint ebben a párzási időszakban összesen 30 milliárd példány felbukkanása várható, egyes helyeken négyzetméterenként akár 350 egyed is összegyűlhet, együttesen 95 decibelt meghaladó erejű szerenádba kezdve. A hímek a testük oldalán található finom hártyácskák révén képzik a nőstények meghódítására szolgáló hangot, amelyet ez utóbbiak másfél kilométerről is képesek meghallani. A sikeres párzást követően a nőstények fűrészes tojócsövük segítségével a fák ágainak belsejébe rakják le petéiket. Mire hat-tíz héttel később az utódok kikelnek, a talaj terítve már van az előző generáció elhullott tetemeivel. A lárvák a földre pottyannak, majd beássák magukat a talajba, ahonnan legközelebb 2030-ban bújnak elő.

A biológusok többsége egyetért abban, hogy az időszaki kabócák nagy tömegben való, összehangolt felszínre törése többek közt azt a cél szolgája, hogy túlterhelje a ragadozók pillanatnyi kapacitását, így a védekezésre képtelen rovarok közül többen tudnak sikeresen szaporodni. Néhány kutató úgy véli, hogy a kabócák életciklusa azért tart 13, illetve 17 évig, mert ilyen módon semmilyen őket pusztító faj nem képes hozzájuk igazítani saját aktivitását. De hogy miért éppen ez a két szám jellemzi az időszaki kabócafajok generációinak élettartamát, arra vonatkozóan senkinek sincs ötlete.



Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 10.
    2013. 06. 03. 12:11
    Annyira egyszerű pedig. Folyamatában nézd.
    Ha a ciklus 1, akkor a ragadozóval találkozás esélye 100%.
    Ha a ciklus 2, akkor a ragadozóval való találkozás esélye 50%, mert egy részük ugye évente került elő, de azok rossz időben kerültek elő, éhen maradnak.

    Egyébként ha megnézi a kabócának a genomját, van ott egy hiány ami egy eltünt élősködő re utal...

    Ha én kabóca kutató lennék, akkor elolvasnám a forrásokat, és nem tenném fel a már megválaszolt hülye kérdéseimet.




  • 9.
    2013. 06. 01. 01:02
    kisza25: 2000+13 = 2013, 2004+13 = 2017
  • 8.
    2013. 05. 30. 10:44
    szilagyiv: Ugyan miért hiábavaló? Ha így nézzük, mindenkié hiábavaló.
  • 7.
    2013. 05. 30. 06:53
    az csak nekem jön le, hogy a 13 és 17 között 4 év van, és amit ők úgy számolnak, hogy 13 éves csoport azok voltak a 4 évvel korábban kibújók ,ergo azok is 17 év után bújtak elő
  • 6.
    2013. 05. 29. 18:37
    andrew azt kihagytad hogy az egyed tapasztalata nem hat ki a társ egyedekre. ergo ha egyik azt mondja legyen 13 az nem fogja a társát is 13ra kalibrálni. ergo 1 alfajra nem lenne érvényes hogy 13 vagy 17es csoportba tartozik hanem kevert lenne. vagyis többről van szó mint egyedi tapasztalat
  • 5.
    2013. 05. 29. 16:14
    Erről még nem is halottam, azt a leborult... Nagyon keményen tolják az ipart.
  • 4.
    2013. 05. 29. 15:06
    andrew:teóriákat elküldhetsz,az a szép bennük hogy lényegtelen hogy igaz vagy sem,tudományos legyen.
    a végén legfeljebb azt mondod:bocsika,tévedtem.
    slussz.
  • 3.
    2013. 05. 29. 14:04
    "Néhány kutató úgy véli, hogy a kabócák életciklusa azért tart 13, illetve 17 évig, mert ilyen módon semmilyen őket pusztító faj nem képes hozzájuk igazítani saját aktivitását. De hogy miért éppen ez a két szám jellemzi az időszaki kabócafajok generációinak élettartamát, arra vonatkozóan senkinek sincs ötlete."

    Nekem nem ötletem van, hanem pontosan tudom mi a helyzet. A kabócák imádják a prímszámokat. Mivel az egyik nagy csoport már lefoglalta a 13-as "szerencse" és prímszámot, a másiknak nem maradt csak a következő, vagyis a 17-es. Természetesen arra is magyarázatot találtam, hogy egyes fajok miért változtatják ezeket. Nyilván azért, mert rövidke életük során rossz tapasztalatokat szereztek, ezeket elraktározták és a párzás során átörökítették azokat, vagyis úgy döntöttek az utód sorsáról, hogy a másik ciklus talán szerencsésebb lesz. Nyilvánvalónak látszik, hogy egy faj bármilyen változásának a hátterében az egyed "élettapasztalata" lehet, amit a faj fenntartása érdekében memorizálni kell tudni, illetve átadni a következő generációnak. Itt ez elég sajátos értelemben, de megtörténik. Magyarul az egyed felméri rövidke élete során a környezeti hatásokat, veszélyeket, ellenségek számát, majd négyzetre emeli, melyből levonja a kellemes hatásokat és beírja a nem felejtő memóriájába, ami párhuzamos soros
    átalakítás után beépül a genomba, majd jöhet a párzás. Egyelőre a szaklapoknak még nem küldtem el a teóriámat, még csiszolgatom.
  • 2.
    2013. 05. 29. 12:33
    Ennél hiábavalóbb élete talán csak a kérésznek van. Bár a kabócákat akkor tekinthetjük önterítő szerves trágyának...
  • 1.
    2013. 05. 29. 12:18
    patent kis írás,rendesen izgalmas volt olvasni.