Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Evolúció, részeg vagy?

  • Dátum | 2014.02.02 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az amőbák meglehetősen egyszerű életformák, így nem csoda, hogy a kutatókat meglepte, amikor kiderült, 200-szor akkora genommal rendelkeznek, mint Albert Einstein. Mivel az amőbák mindössze egyetlen sejtből állnak, a szakértők azt feltételezték, hogy genetikai szinten egyszerűbbek az embernél. Ezek az aprócska élőlények ráadásul jóval korábban bukkantak fel az evolúció színpadán, mint fajunk, így mindenki azt várta, hogy a DNS szintjén is primitívebbnek mutatkoznak majd. Látszólag az egésznek nem volt semmi értelme.

Az alapötlet, miszerint a természetben a fejlődés iránya az egyszerűtől az összetett felé halad, a görögökig nyúlik vissza. Ők maguk annyira igaznak vélték ezt az állítást, hogy a természetet fűzisznek nevezték, ami egyúttal növekedést is jelent. Az eredetileg egyetlen organizmus egyedfejlődésére értelmezett elképzelés Charles Darwin fellépése nyomán még szélesebb érvényre tett szert. Darwin azt állította, hogy a ma élő állatok egyetlen közös őstől származnak, és amikor követői felvázolták az élővilág törzsfáját, az evolúciót az egyszerűbbtől az összetettebb felé való változásként fogták fel. Úgy tűnt, hogy minél komplexebb valamilyen szervezet, annál később jelent meg a Földön. A biológusok a Darwin evolúcióelméletének közzétételét követő évszázadban eszközöltek ugyan néhány változtatást abban, hogy szerintük a fejlődési vonalak hogyan is követték egymást, de az alapelképzelés végig ugyanaz maradt: az élővilágban mindig egyszerűbb szervezetek előzik meg a bonyolultabbakat.

A tankönyvek többsége a következőképpen fogalmazza meg az állati evolúció kezdeti lépéseit: néhány egysejtű organizmus 600 millió évvel ezelőtt képessé vált arra, hogy a korábbinál fejlettebb szinten kommunikáljon egymással, és ennek eredményeként szorosabban együttműködő kolóniákat hoztak létre, amelyekből később kifejlődtek a többsejtű állatok. Az emésztőrendszer, agy és differenciált szövetek nélkül élő, tengermélyi szivacsok ezen korai kolóniák kevés változáson átesett leszármazottai. Egyes korai szervezetek aztán különféle szöveteket kezdtek alkotni, vagyis felosztották a feladatokat sejtjeik között, így kialakultak az ideg-, izom- és egyéb sejtek. További fontos állomásokat jelentett a szelvényezett testfelépítés, majd a gerinchúr és a gerincoszlop megjelenése.


Ez a fajta szemlélet tehát nem sokat változott a Darwint követő száz évben. A kutatók ugyanazt a fejlődésmenetet látták az evolúciós fejlődési vonalakban, amit egyetlen élőlény fejlődése során megfigyeltek, és ezt számos paleontológiai bizonyíték is alátámasztotta. A puhatestűek egy kihalt csoportja, az ammoniteszek fosszíliái alapján kimutatták például, hogy ezek váza 108 millió év alatt nyolcszor összetettebb felépítésűvé vált.

Az olcsó és gyors DNS-szekvenálási eljárások elterjedése előtt a kutatók meg voltak győződve arról, hogy a gének további bizonyítékokat szolgáltatnak majd az élet egyre komplexebbé válására. Úgy gondolták, hogy a korai organizmusok kisebb genommal rendelkeztek, ahogy egy hétvégi ház tervei is jóval egyszerűbbek és kevesebb oldalt foglalnak el, mint egy teljes város tervrajza. Ahogy aztán a harmadik évezred elején egyre több egykori és jelenleg is élő állat genomja vált ismertté, világossá vált, hogy az előzetes feltevések egyáltalán nem állják meg a helyüket. Kiderült, hogy ami kívülről nézve egyszerűnek tűnik – például egy amőba −, genetikai szinten egyáltalán nem kevésbé összetett, mint a nála jóval komplikáltabb szervezetek. A DNS-analízisek lassan elkezdték átrajzolni az élet fáját, és egyre világosabbá vált, hogy a szimplicitás és a komplexitás között korábban elképzelt nyíl valójában nem egyenesen halad, hanem sokszor úgy viselkedik, mintha egy forgószél hátán kavarogna a levegőben.

Miután a genomok mérete nem tükrözte az egyszerűbbtől a bonyolultabb felé való fejlődés elméleti irányvonalát, a kutatók felvetették, hogy talán arról lehet szó, hogy nem a bázispárok, hanem a gének, vagyis a genom fehérjekódoló szakaszainak száma a döntő ebben a kérdésben, vagyis ezeket vizsgálva talán kirajzolódhat a várt fejlődési vonal. Egy pár évig úgy tűnt, hogy talán igazuk lehet: az ember nagyjából 22 ezer génnel rendelkezik, a maláriaszúnyog pedig 14 ezerrel.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 6.
    2014. 02. 04. 15:54
    Mesterséges intelligenciából tanultam a szimulált lehűtés módszerét. Itt a megoldást először minden lehetséges irányban keresük egyforma eséllyel. Aztán a második lépésben mindenféle szűrő feltételekkel kiválogatják a legjobb megoldásokat, így biztosan megtaláljuk a globális maximumot/minimumot.
    Az evolúció során egy nagyon hasonló folyamat figyelhető meg. Jelenleg azokat az előlényeket figyelhetjük meg, amelyek a legjobban alkamazkodtak, amelyek a legjobb megoldást nyújtják az adott élőhely problémáira. Valószínűleg az evolúció is minden irányban egyenletesen terjeszkedik, majd a ragadozók és a nehéz életkörülmények legyalulják a leggyengébbeket.
    Míg a szimulált lehűtésnél a lokális/globális minimumok helye állandó, addig az evolúció során a környezet változása (vándorlás, stb. miatt) és többi "lakótárs" miatt állandóan változik. Emiatt az egyes fajok eszköztára folyamatosan változik és nem mindig ugyanabban az irányban.
    Szóval nem értem mi itt a nagy meglepetés, kérdezzenek meg egy infóst.
  • 5.
    2014. 02. 04. 09:54
    Az nem fordított evolúció, hanem konvergens evolúció! Kicsit leegyszerűsíti a cikk a fejletlenebb/fejlettebb kérdést, hisz az eddig sem volt kérdés, hogy a rendszertanilag fejlettebb kategóriába sorolt élőlények nem feltétlenül minden tekintetben fejlettebbek. A rendszertan egy mesterséges rendszer, amit az ember hozott létre, a saját logikája szerint, hogy a rendezettségre törekedjen, de azt sosem állította senki, hogy ez tökéletes. A biológusok között is vannak konzervatív szemléletűek, akik próbálják a hibákat megoldani, megmagyarázni, meg vannak akik nem ragaszkodnak a hagyományos szemléletekhez, és elfogadják, hogy az élővilág bonyolultabb annál, mint hogy egyszerű kategóriákba soroljuk.
  • 4.
    2014. 02. 03. 15:32
    Nekem a pandák fogási képessége jutott eszembe, mivel a pandák egyedfejlődése során pl egyszer elvesztette már a "hüvelykujját", mert az evolúció "úgy döntött", hogy nem kell az neki, aztán muszáj volt korrigálni a hibát és ezért egy másik ujjából lett "hüvelykujj", csak így szerencsétlen olyan béna a fogásban, hogy hihetetlen.
  • 3.
    2014. 02. 03. 15:11
    Nekem kedvenc példám az intelligencia, elvileg rendszertanilag a madarak fejlettebbek a puhatestűeknél, azonban a polip minden madárnál intelligensebb és egyes emlősöknél is.

    Amúgy a fordított evolúció jó példa arra, hogy korábbi fejlődéstörténeti dolgok jönnek elő, fordított evolúció, mikor azonos környezetbe és helyzetbe kerülnek egészen más eredetű fajok, ezért aztán egymástól függetlenül létrejönnek közös jellemzőik. Jó példa rá a vízi emlősök, amelyeknek őseik szárazföldi emlősök, mégis sokban hasonlítani kezdtek a halakra.
  • 2.
    2014. 02. 03. 14:26
    Azt senki nem mondta, hogy nem az egyszerűbből. Egyszerűen csak él egy tévképzet az emberekben, hogy egy élőlény lehet fejlettebb a másiknál - ami nem fedi a valóságot, hiszen minden élőlény a környezetéhez alkalmazkodik, hogy mi számít fejlettnek azt az adott környezetben való érvényesülés határozza meg, és hogy földtörténetileg a korábban megjelenő élőlények egyszerűbbek a később megjelenteknél. A cikk többek között arról szól, hogy ez mennyire nem igaz.
  • 1.
    2014. 02. 03. 13:59
    Akkor honnan jonnek a bonyolultabb szerzetek, ha nem ez egyszerubbol?