Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Elstartolt az ExoMars 2016

  • Dátum | 2016.03.14 16:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Mostanáig sem az európai, sem az orosz (korábban szovjet) űrügynökség nem hajtott végre sikeres küldetést a Mars felszínén. Ez rövidesen megváltozhat, hiszen az ESA és a Roszkozmosz ma, március 14-én délelőtt útnak indította bolygószomszédunkra irányuló első közös misszióját, az ExoMars 2016-ot. A Bajkonurból délelőtt fél 11-kor startolt űreszköz egy űrszondából és egy landolóegységből áll. Utóbbi a bolygó porviharait fogja tanulmányozni, míg az előbbi a Mars légkörét tanulmányozza majd, főként metán nyomait keresve a vörös bolygó atmoszférájában.

A keringő szonda a tervek szerint 2018-ban induló marsjáró küldetésében is fontos szerepet fog betölteni, hiszen rajta keresztül tartja majd a kapcsolatot a rover a Földdel. A kétlépcsős küldetést a jövőben több közös európai-orosz űrmisszió is követheti, amennyiben az együttműködés gyümölcsözőnek bizonyul. A két űrügynökség további, egyelőre kidolgozatlan tervei között szerepel például a Hold robotszondás és emberes meglátogatása is.

A hétfői kilövés rendkívül fontos esemény, hiszen szimbolikusan is jelzi az együttműködés létét, mondta Oleg Korablev, a moszkvai Űrkutatási Intézet igazgatóhelyettese, a szonda három spektrométerből álló, légkörelemző műszeregyüttesének (Atmospheric Chemistry Suite, ACS) fő felelőse még a start előtt. A szondát és a landolóegységet is az ESA kutatói fejlesztették ki, de mindkettő hordoz orosz műszereket is, és a hasznos terhet az űrbe juttató rakéta is orosz gyártmány.


Az ESA 2005-ben vágott bele az ExoMars-küldetés megvalósításába, amely az évek múlásával és a projektben résztvevők megváltozásával többször is átalakult. Kezdetben az volt a terv, hogy az ESA egyedül juttat el a Marsra egy európai fejlesztésű rovert, ez a verzió azonban a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság miatt megvalósíthatatlannak bizonyult. 2009-ben a NASA felajánlotta részvételét a küldetésben: az Egyesült Államok vállalta a kilövés lebonyolítását, és hozzáadott egy saját szondát a projekthez. Közben az ESA is bővítette az eredeti terveket, és a marsjáró mellett egy, a felszínen egy helyben megállapodó leszállóegység fejlesztésébe is belevágtak.

2011-ben aztán jött a hideg zuhany: a NASA a James Webb űrtávcső elhúzódó fejlesztése miatt egyre nagyobb pénzzavarba került, és 2012-ben ki is lépett a projektből. Az amerikaiak helyére szerencsére gyorsan bejelentkeztek az oroszok, akik 2011 novemberében egy műszaki hiba miatt a fellövés után nem sokkal elvesztették a Fobosz-Grunt nevű szondát, amely a Mars Phobosz nevű holdjának felszínéről vett volna mintákat, majd ezeket vissza is juttatta volna a Földre.

A hirtelen marsi űrszonda nélkül maradt Roszkozmosz tehát vállalta az ExoMars kilövésének lebonyolítását, annak fejében, hogy műszereket helyezhet el a Marshoz eljuttatandó űreszközökön. Az orosz űrügynökség bevonásával egy időben a küldetést két különálló szakaszra bontották a tervezők. Az első fázisban, ahogy már említettük, a keringő szonda és a landolóegység indul útnak, és ezeket 2018-ban követi a marsjáró.


A mai start során minden idők legnehezebb rakománya indult útnak a Mars irányába. A négyfokozatú Proton-M hordozórakéta 4332 kilogramm hasznos terhet vitt magával az űrbe, és a rakomány 10 órával a kilövést követően, hétfő este áll rá Mars felé vezető pályájára. A bolygók kedvező pozíciójának köszönhetően az ExoMars mindössze 7 hónap alatt éri el a vörös bolygót, és ezen a ponton a szonda és a Schiaparelli nevű landolóegység különválik egymástól.

A Schiaparelli 2016. október 19-re ütemezett landolása közel sem lesz olyan bonyolult, mint a Curiosity 2012-es leszállása a Marson, de persze ez a manőver sem lesz izgalmaktól mentes, hiszen európai eszköznek eddig sosem sikerült irányított leszállást végrehajtania a vörös bolygón. A brit fejlesztésű Beagle 2 2003 decemberében ugyan elérte a felszínt, de valószínűleg megsérülhetett leszállás közben, mivel napelemei csak részben nyíltak ki, és ennek eredményeként az ezek egyikére szerelt rádióantenna sem tudott működésbe lépni, megakadályozva a landolóegység kommunikációját.

A brit űreszközzel tehát teljesen megszakadt a kapcsolat, és sokáig az sem volt biztos, hogy elérte-e a felszínt. A Beagle 2-t végül tavaly januárban sikerült megtalálniuk a szakértőknek a NASA MRO szondája által készített képeken. A friss információk alapján a fejlesztők úgy vélik, hogy a leszállóegység túl nagy sebességgel ütközött a felszínbe, mivel a marsi légkör ritkábbnak bizonyult, mint ahogy azt a kutatók várták, és az ejtőernyők nem fékezték le eléggé az űreszköz mozgását. A másik elmélet szerint a puha landolást elősegítő légzsákok kerülhettek a virágszerűen kinyíló napelemek útjába.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.