Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Egyszer volt, hol nem volt: a Hubble

  • Dátum | 2015.04.29 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Huszonöt évvel ezelőtt, 1990 májusában egy csapat izgatott tudós és újságíró gyülekezett a NASA Goddard Űrrepülési Központjának egyik termében. A szakértők arra vártak, hogy az előttük helyet foglaló képernyőn megjelenjen az első olyan felvétel, amelyet az egy hónappal korábban pályára állt Hubble űrtávcső készített. Mindenki izgatottan várta az „első fényt”, vagyis annak a 1,5 milliárd dolláros űreszköznek az első képét, amelytől azt várták, hogy következő években forradalmasítja az emberiség univerzumról alkotott tudását.

A kép megjelenésekor mindenki zavartan meredt a monitorra. „Többeknek a homloka közepére szaladt a szemöldöke” – emlékszik vissza az eseményre David Leckrone, a Hubble-projekt egyik vezető kutatója, aki 1976-tól 2009-es nyugdíjba vonulásáig az űrtávcsövön dolgozott. „Egy kettőscsillag képét kellett volna megpillantanunk, de ehelyett csak elmosódott foltokat láttunk” – folytatja a kutató. Valaki reménykedve megkérdezte: „Minden rendben, ugye? Lehet, hogy pontosan így kell kinéznie?” A teleszkóp fejlesztői azonban rögtön tudták, hogy valami nagyon nem stimmel.

Április 24-én volt 25 éve annak, hogy a Discovery űrrepülőgép Föld körüli pályára állította a 11 tonnás űreszközt. A busznyi méretű távcső akkor kezdte meg első köreit a bolygónk körül, amikor Tim Berners-Lee a világháló alapelveinek kidolgozásán munkálkodott, és ahogy ez utóbbi fejlesztés, a katasztrofálisnak tűnő kezdetek után a Hubble is túlszárnyalta a várakozásokat, és teljesen átalakította a világegyetemről alkotott képünket.

Az űrtávcsövet Edwin Hubble amerikai csillagász után nevezték el, aki az 1920-as években rájött, hogy az univerzum tágul. A távcső működése jelentős részben támaszkodott és támaszkodik erre a fontos tényre, az űrtávcső koncepciója azonban nem Hubble-höz, hanem Hermann Oberth német rakétamérnökhöz köthető, aki egy 1923-as tanulmányában megemlítette, hogy rakéták révén egy napon akár távcsöveket is lehetséges lenne Föld körüli pályára állítani.

A Hubble 1997-ben a Discovery űrsikló fedélzetéről
A Hubble 1997-ben a Discovery űrsikló fedélzetéről

A következő fontos mérföldkövet Lyman Spitzer, a Princeton asztrofizikusának 1946-os publikációja jelentette. Ebben Spitzer amellett érvel, hogy egy, a légkörön kívül munkálkodó teleszkóp sok szempontból képes lehet túlszárnyalni a legnagyobb földi távcsöveket is. Egyrészt egy ilyen műszer esetében nem zavarnák a képalkotást a légköri molekulák, szennyeződések és áramlatok, másrészt az infravörös és az ultraibolya tartományban is élesebb képeket tudna készíteni, hiszen ezen hullámhossztartományok jelentős részét elnyeli az atmoszféra, mielőtt azok elérnék a felszínt. Spitzer karrierje nagy részében azon munkálkodott, hogy az ötletet megvalósítsa, és erőfeszítéseinek eredményeként az 1960-as években megkezdődtek a munkálatok egy nagyméretű, űrbe szánt távcső megtervezésére.

Az űrbéli csillagászat ugyanakkor nem a Hubble fellövésével kezdődött meg. A Napról rakéták segítségével már 1946 elkészült az első légkörön kívüli ultraibolya felvétel, majd a NASA 1962-ben felbocsátotta az első napfigyelő műholdat, az OSO−1-et is, amely az ultraibolya-, a röntgen- és a gammatartományban vizsgálta központi csillagunkat. Napfigyelésre lőtték fel az első brit űrszondát, az Ariel−1-et is, szintén 1962-ben, ez a műszer azonban több más űreszközzel együtt két hónappal később súlyosan meghibásodott a Starfish Prime elnevezésű magaslégköri nukleáris teszt eredményeként.

A NASA 1966-ban indította útjára az OAO nevű csillagászati obszervatóriumot, a küldetés azonban hamar véget ért, mivel a rendszer akkumulátorai három nap után meghibásodtak. A következő hasonló űreszköz, az OAO−2 már sokkal eredményesebb volt, és négy éven keresztül, 1972-ig végzett megfigyeléseket az ultraibolya tartományban a különböző csillagokkal és galaxisokkal kapcsolatban.

Ez utóbbi küldetés kiválóan demonstrálta, hogy az űrbe felkerülő távcsövek milyen fontos szerepet játszhatnak a csillagászati felfedezésekben. Ennek köszönhető, hogy 1968-ban a NASA kutatói megkezdték az előkészületeket egy űrben keringő tükrös távcső létrehozására. A 3 méteres főtükörrel tervezett rendszert Nagy Keringő Távcsőként vagy Nagy Űrtávcsőként emlegették, és 1979-re tervezték a kilövést. Már a projekt kezdetén felmerült, hogy egy ennyire drága űreszköz folytatólagos használata érdekében szükség lehet arra, hogy időről időre űrhajósok általi javításokkal biztosítsák annak működését. Az ekkoriban már fejlesztés alatt álló űrsikló-program révén ennek megvalósítása abszolút elképzelhetőnek tűnt.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 11.
    2015. 05. 04. 18:53
    Ezért indították be a magánűrhajózást.
  • 10.
    2015. 05. 02. 21:23
    Kicsit érdekesnek tartom, hogy ennyivel letudják, hogy hát majd elég a légtérben Ok sok pénz meg nyugdíjazva vannak már a 30éves űrrepülők már amelyik megmaradt de ha a james webbet felküldik és az javításra szorul azzal mit fognak kezdeni?
  • 9.
    2015. 04. 30. 08:35
    Nem,nem kamuztak csak sztem nem akartak nagyon belemenni..
  • 8.
    2015. 04. 29. 15:31
    Jools megelőzött.
    Ha a fókusszal lett volna probléma, akkor a állíthatóra kiképzett lencse mozgatásával tudtak volna javítani rajta. Másról volt szó.
    Biztos láttad már, hogy ha a telefonoddal egy A4-es lapról készítesz képet, a lap párhuzamos élei a képen torzulni fognak. Többféle ilyen leképezési hiba létezik.
  • 7.
    2015. 04. 29. 14:17
    Idézet a cikkből: "a róla visszaverődő sugarak nem egy pontban fókuszálódnak."

    Szóval tényleg fókusz probléma volt, nem mondott a NatGeo se hülyeséget.
  • 6.
    2015. 04. 29. 13:42
    http://hubblesite.org/the_telescope/nuts_.and._bolts/optics/costar/

    Itt részletesen le van írva, hogy mi volt a gond. Annyi volt a szerencse, hogy bár nagyon el lett szúrva a tükör szélén a görbület, nagyon egységesen rontották el, így viszonylag egyszerű volt kisakkozni, hogyan lehetne helyrehozni.
  • 5.
    2015. 04. 29. 10:38
    Igen, én is úgy tudtam, NatGeo-n fókuszt említettek. Milyen király, hogy már egy ilyen csatorna sem feltétlen megbízható forrás.
  • 4.
    2015. 04. 29. 10:22
    Van ehhez forrásod? Mert Hubble-ről szóló dokumentumfilmben úgy említik, hogy "rövidlátó" volt a teleszkóp és egy egyszerű fókusz állítással ki tudták javítani az elmosódott képeket.
  • 3.
    2015. 04. 29. 10:01
    Volt egy másik, európai távcső is (hogy földi-e, vagy űrben működő, nem mondom meg), amit hasonló módon rontottak el. Csak ott sokezer kis tű tartotta a vékony tükröt, és néhány nap alatt korrigálták a hibát.
  • 2.
    2015. 04. 29. 09:08
    Utána olvastam, hülyeséget írtam, bocsánat.
  • 1.
    2015. 04. 29. 08:44
    Tudtommal nem Hubble jött arra rá, hogy tágul az univerzum, ő csak azt fedezte fel, hogy a galaxisok távolodnak tőlünk (amit a vöröseltolódás segítségével állapított meg)

    Csak később egy másik tudós használta fel ezt az univerzum tágulásának bizonyítékaként.