Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Égi randevú: ma találkozik össze a Rosetta és üstököse

  • Dátum | 2014.08.06 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB


A több mint tíz éve úton lévő, eddig összesen 6,4 milliárd kilométert megtett Rosetta űrszonda küldetésének legizgalmasabb szakasza veszi kezdetét ezekben az órákban. Ha minden a tervek szerint alakul, az Európai Űrügynökség (ESA) 2004. március 2-án fellőtt űreszköze a mai napon 100 kilométer magasságú pályára áll a 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstökös körül, hogy az űrkutatás története során először tanulmányozza testközelből az univerzum egyik különös vándorának mindennapjait. A Rosetta legalább másfél évig, tehát jövő decemberig kíséri el útján az üstököst, amely 2015 nyarán éri el napközelpontját. A misszió azonban nem merül ki az égitest kísérésében: idén novemberben a Rosetta „hátán” utazó leszállóegység, a Philae kontrollált landolást hajt végre a Csurjumov−Geraszimenko felszínén, ahol fedélzeti minilaborja segítéségével különböző teszteknek veti alá az üstökös anyagát.

Izgalmas hónapok várnak tehát a csillagászat és az űrkutatás iránt érdeklődőkre, amennyiben sikerrel zárulnak a pályára álláshoz szükséges utolsó kulcsfontosságú manőverek is. Bonyolult pályamódosításokból pedig eddig sem volt hiány, ahogy a mellékelt animáción is látható, a Rosetta nagyon kalandos úton érkezett el célpontjához. Az elmúlt tíz évben az űrszonda háromszor közelítette meg a Földet és egyszer a Marsot, gravitációs hintamanővereket hajtva végre végső célja elérése érdekében. Útja során egyéb érdekességek mellett két kisbolygót is alkalma volt közelebbről szemügyre venni.

A legutóbbi hibernációból januárban kezdték felébreszteni a szonda műszereit. Ahogy a rendszer működésbe lépett, és az üstökös is egyre közelebb került, egyre érdekesebb részletekre derült fény az égitesttel kapcsolatban. A vízkibocsátás mértékéről, és az üstökös magjának különös alakjáról az elmúlt hetekben mi is beszámoltunk, a távolság csökkenésével azonban óráról órára új részletek válnak kivehetővé. Lássuk tehát, hogy mit tudunk eddig, és mi várható a következő órákban és napokban!


A 67P/Csurjumov−Geraszimenko-üstököst 1969-ben fedezték fel. A felfedezést egy érdekes fordulat tette lehetővé: 1959-ben az égitest a Jupiterrel való találkozás eredményeként pályát változtatott. Előtte pályának Naphoz legközelebbi pontja 2,7 csillagászati egységre esett, a randevú eredményeként azonban pályája megnyúlt, és napközelpontja jelentősen beljebb került. Jelenleg 6,6 földi év alatt kerüli meg a Napot, 1,24 csillagászati egységre közelítve meg központi csillagunkat, tehát napközelpontja a Föld pályájának szomszédságába esik. A Csurjumov−Geraszimenko pályájának túlsó vége a Jupiteren túl, a Naptól 5,68 csillagászati egységre található. (Infografika: katt.)

Az égitest magjának átmérője nagyjából 4 kilométer, de ahogy a Rosetta által készített felvételeken látszik, a szilárd rész erősen szabálytalan alakú. Az első, alacsony felbontású képeken a nukleusz még leginkább egy gumikacsára emlékeztetett, és most is vannak olyan szögek, ahonnan arra hajaz. A kettős mag a jelenlegi elméletek szerint vagy két égitest összeolvadásának eredménye, vagy úgy alakulhatott ki, hogy az üstökös valamilyen okból tetemes mennyiségű jeget párologtatott el felszínének egyes részeiről.

A felszíni egyenetlenségek először július 20-án, az űrszonda OSIRIS nevű kamerájának képein váltak láthatóvá. A Rosetta közeledésével egyre világosabban rajzolódott ki a kráterek szabdalta felszín. Az égitest alakjának és felszínének alapos tanulmányozása elengedhetetlen a küldetés sikeres folytatása érdekében, hiszen ezen a komplikált formájú valamin kell majd landolnia a leszállóegységnek. Egyelőre nehéz elképzelni, milyen gravitációs hatásokkal kell majd számolniuk az irányítóknak, hiszen jelenleg pusztán forma alapján is nehezen megjósolhatónak tűnik például, hogy a két nagyobb tömeget összekötő, vékonyabb „nyakon” merre lehet a fent és a lent, és akkor az üstökös anyagát, illetve annak esetleges heterogenitását nem is vették számításba.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 11.
    2014. 08. 07. 18:36
    Köszönöm az infot!
  • 10.
    2014. 08. 07. 11:22
    Mennyire részletesen érdekel?

    A fő képalkotó rendszerről itt van egy bővebb leírás:
    http://www2.mps.mpg.de/de/projekte/rosetta/osiris/index_print.html

    Azt a konkrét képeknél nem igazán részletezik, hogy pl. a szűk látószögű kamera 12 szűrője közül éppen melyikeket használták, de az többször is elhangzott, hogy emberi szemmel nézve gyakorlatilag koromfekete lenne a mag, annyira kevés fényt ver vissza. Tehát nagyon apró fényességkülönbségeket nagyítanak fel, hogy látszódjanak a részletek.
  • 9.
    2014. 08. 07. 01:47
    A felszíni képek konkrétabban milyen beállításokkal készültek? Mert nyilván nem "rílek".
    Egyébként jó érzés az ilyesmikkel kapcsolatban, hogy a mi korunkban válnak történelmi eseménnyé.
    Izgalmas, büszkeséggel eltöltő, csodálatos!

  • 8.
    2014. 08. 06. 18:13
    Van két másik is (az ESA Youtube-csatornáján megtalálod), csak ajánlani tudom őket!
  • 7.
    2014. 08. 06. 17:59
    Az "Ott vagyunk már?" videó zseniális, meg is mutatom pár embernek!
  • 6.
    2014. 08. 06. 11:47
    Délután még lesz egy sajtótájékoztató, ha elhangzik rajta valami új, majd beszámolok. Animációkban eddig is jók voltak, úgyhogy van rá esély, hogy lesz valami.
  • 5.
    2014. 08. 06. 11:42
    Néztem élőben a közvetítést, mondjuk izgalmas nem volt, de nagyon érdekes! Remélem valami animációt majd készítenek azon a grafikonon túl amit láthattunk
  • 4.
    2014. 08. 06. 11:36
    Komoly.
  • 3.
    2014. 08. 06. 11:31
    Izgalmas, várom a továbbiakat
  • 2.
    2014. 08. 06. 11:09
    Folyamatosan frissülő hírek a 3. oldalon!
  • 1.
    2014. 08. 06. 10:20
    Szurkolok, hogy sikeres legyen a manőver!