Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Edmond Albius és a vanília

  • Dátum | 2015.06.21 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A vaníliaipar újkori kibontakozását egy 12 éves rabszolgafiúnak köszönhetjük, aki az 1841-ben évek elején megoldotta azt a botanikai problémát, amely kora legnagyobb növénytani szakértőin is kifogott. Ami még érdekesebb, Edmond Albius neve alacsony társadalmi státusza, és a felfedezésével kapcsolatos hitetlenkedés ellenére is megőrződött az utókor számára, nem utolsó sorban egykori tulajdonosának, Ferréol Bellier-Beaumont-nak köszönhetően. Következzen tehát az ő történetük.

A kosborfélék családjába tartozó vanília futónövény, amely más növényekre magasan felkúszva érzi a legjobban magát. Toktermését, vagyis a vaníliarudat már aztékok is fűszerként használták, egyebek mellett a kakaó édesítésére. A Mexikóban őshonos növényt a spanyol felfedezők ismertették meg Európa lakosságával, és a csokoládéval kevert vanília nagyon hamar óriási népszerűségre tett szert az az arisztokrácia körében, amelynek tagjai meg tudták fizetni a drága finomságot. A források szerint Ausztriai Anna, XIII. Lajos francia király felesége forró csokoládéját ízesített vaníliával, Madame de Pompadour, XV. Lajos első számú szeretője pedig leveseit tette különlegessé a fűszerrel.

A vanília azonban nem csak különleges íze miatt volt keresett termék. II. Fülöp spanyol király orvosa, Francisco Hernandez valóságos csodaszernek tartotta a fűszert, amely megnyugtatja a gyomrot, jó a mérgeskígyók harapására, mérsékli a bélgázok termelődését és a vizeletürítéssel kapcsolatos problémákra is megoldást jelent. Ezen kívül kitűnő szexuális ajzószer is, Bezaar Zimmerman német orvos például 1762-es könyvében arról számolt be, hogy nem kevesebb mint 342 impotens férfit és legalább ennyi nőt kúrált ki vaníliatartalmú italokkal szexuális problémáikból, és páciensei a kezelést követően egytől egyig kiváló szeretőkké váltak.


Ennek fényében nem csoda, hogy a vanília iránti kereslet óriási volt. A 18. század végére a mexikói vanília a saját súlyát érte ezüstben. Ahogy egyre növekedett a piaci igény, felmerült a kérdés, hogy lehetséges-e a vaníliát máshol is termeszteni. A Mexikóból visszahozott növényeket Párizs és London füvészkertjeiben, és Kelet-Indiában ültették el, annak reményében, hogy rövidesen óriási ültetvények szolgálhatják ki Európa és Ázsia lakosságát.

A növény azonban a kísérletezők nagy bánatára Dél-Amerikán kívül nem hozott termést. A virágok rendben megjelentek rajta, egy nap elteltével azonban összecsukódtak és lehullottak. Termés hiányában pedig nem volt mit eladni, így a szakértők lázas kutatásba kezdtek, hogy megoldják az óriási haszonnal kecsegtető üzletet meghiúsítani látszó problémát. A 18. század végén mindenki, aki a növények élettanában egy kicsit is jártas volt, tisztában volt azzal, hogy a beporzáshoz egyes fajoknak aktív külső segítségre, a vanília esetében például egy mexikói méhre van szükségük.

A probléma gyökerére tehát hamar rájöttek a kutatók, azt viszont senki sem tudta, hogy az említett méhfaj pontosan mit is művel a virágokkal, amelyeken még a szaporodáshoz szükséges szerveket sem sikerült egyértelműen azonosítani. A kutatók és a nagyreményű ültetvénytulajdonosok évtizedekig hiába próbálkoztak a vanília beporzásával, valami megakadályozta a sikert.


Ezen ültetvényesek egyike volt Ferréol Bellier-Beaumont, aki az Indiai-óceánon található Réunion szigetén élt. Sok más társához hasonlóan Bellier-Beaumont is kézhez kapott a francia kormánytól néhány vanília palántát. Ezeket elültette, majd évekig hiába várta a csodát. A növények végül egy kivételével sorra elpusztultak. Az egyetlen megmaradt példány 22 éves volt, amikor 1841-ben Bellier-Beaumont és Edmond nevű ifjú afrikai rabszolgája egy reggeli séta során felfedezték, hogy a növényen két toktermést jelent meg. A meglepetés még nagyobb volt, amikor Edmond bevallotta, hogy ő felel a termések kifejlődéséért, mivel saját kezűleg porozta be a növényt.

Bellier-Beaumont először egy szavát sem hitte el. Pár hónappal korábban ugyan valóban megmutatta Edmondnak, hogyan kell „a hím és a női részek összeházasítása révén” manuálisan beporozni a görögdinnyét, de ugyanez a módszer a vaníliánál soha senkinek nem működött. Edmond azonban erre elmondta, hogy a görögdinnyés lecke után addig nézegette és tapogatta a vanília virágját, amíg rátalált annak pollentermelő részére, majd a bibét is azonosította, amelyet be kell porozni. A rabszolga legnagyobb felfedezése az volt, hogy rájött, a porzókat és a termőt egy kis fedő választja el egymástól, amelyet egy megfelelő eszközzel fel kell emelni, és így lehet beporozni a bibét.

A fiatal fiú által felfedezett, rosztellumnak nevezett elválasztó rész a termőlevelek egyikének csőrszerű meghosszabbodásával jön létre a kosborfélék egy részében, és célja vélhetően az önbeporzás megakadályozása. Bellier-Beaumont Edmond magyarázatát hallva megkérdezte, hogy képes lenne-e megismételni a beporzást. Edmond másodszor is sikerrel járt. Ez pedig óriási hírnek számított, így Bellier-Beaumont rögtön tollat ragadott, és levelet írt ültetvényes társainak, amelyben kifejtette, hogyan oldotta meg Edmond a vanília beporzásának problémáját. Ezt követően ültetvényről ültetvényre küldte rabszolgáját, hogy tanítsa meg az ott dolgozóknak, hogyan tudják megtermékenyíteni a virágokat.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 11.
    2015. 07. 04. 10:50
    És mi lett a volt rabszolgatartó, Ferréol Bellier-Beaumont életének további sorsa?
  • 10.
    2015. 06. 28. 12:35
    "Ferréol Bellier-Beaumont egy jóakaratú ember volt, aki a mások sikereinek is tudott örülni" Talan ez a legerdekesebb eszrevetel amit olvastam mostanaban. Tanulhato a dolog, sot gyorsan ertelmet is nyerne egy rakat dolog ha csak egy pillanatra kepesek lennenk empatiat gyakorolni, illetve az onos erdekeinken tulnezve tavolabba tekinteni az orrunknal
  • 9.
    2015. 06. 23. 14:05
    Az önös érdek akkor is előtérbe került a gazdagoknál. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz, amíg minden gazdag ember be nem látja, hogy a vagyon felelősség, és ebből segíteni kell a szegényebbeket.
    Inkább az leghet a nyitja, hogy Ferréol Bellier-Beaumont egy jóakaratú ember volt, aki a mások sikereinek is tudott örülni, illetve megelégedett csak a maga vagyonával.
  • 8.
    2015. 06. 21. 17:36
    Lehet hogy személyesen tesztelte őket
  • 7.
    2015. 06. 21. 16:51
    "...342 impotens férfit és legalább ennyi nőt kúrált ki vaníliatartalmú italokkal szexuális problémáikból, és páciensei a kezelést követően egytől egyig kiváló szeretőkké váltak."

    Bezaar Zimmerman igazi TV-shop guru lehetne manapság.
  • 6.
    2015. 06. 21. 15:09
    Mert akkor még volt értelme a Világnak...
    Fel sem merült, hogy ne a közös előrelépést szolgálnák ezzel.
    Jóval kevésbé hajtottak az önös érdekek. Illetve ez nem igaz...
    Azonban jóval kevesebb ember volt annyira buta, hogy az önös (rövidtávú) érdekeit a közjó elé helyezte volna.
    Úgy tűnik tényleg túl sok idő telt el azóta, hogy tényleg egymásra voltunk utalva... Kár értünk...
    Egyszerűen a teljes tartomány érdeke az volt, hogy megoldódjon ez a probléma...

    @Jools: Nagyon szívesen!
  • 5.
    2015. 06. 21. 13:43
    Köszi az észrevételeket, javítottam mindkét bakit.
  • 4.
    2015. 06. 21. 12:42
    Nem lett teljesen polkorrekt a cikk a " faji státusz" kifejezéssel.
    A homo sapiens eleve alfaj. Az afro amerikaiak egy rassz (negrid), nem faj.
  • 3.
    2015. 06. 21. 12:22
    Mondjuk azt nem értem, ha egyedüliként jött rá a beporzásra akkor ezt a tulajdonosa miért osztotta meg mindenkivel? Miért nem tartotta meg magának? Vagy akkora volt a vanilia piaca, hogy nem számított hányan termelnek rá?
  • 2.
    2015. 06. 21. 11:00
    Jó kis cikk, köszi!

    Btw... Ez kicsit érdekes így:
    "Nagy jelentőségű felfedezéséről egy Wikipédia-szócikk is megemlékezik, vagyis emléke minden erre irányuló próbálkozás ellenére máig fennmaradt."

    Ellenére?!? Esetleg az eltiprásra való próbálkozás ellenére? Vagy?
  • 1.
    2015. 06. 21. 08:31
    Mióta kilőttem a Firefox követési funkcióját, azóta nem jelennek meg az FB-gombok. Ha megjelenne , lájkolnám a cikket.