Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Cornelis Drebbel mágikus kemencéje

  • Dátum | 2015.02.15 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Mire Cornelis Drebbel az 1620-as években megépítette az első termosztátot, az első olyan emberi találmányt, amely visszacsatolásos szabályozással működött, már egész Európában híres feltaláló volt. Aprólékosan kidolgozott óraszerkezeteit, tűzijátékait és irányítható tengeralattjáróját az uralkodók és a pórnép tagjai egyként csodálták. Egyes vélemények szerint Shakespeare róla mintázta Prospero, a rendkívül művelt mágus alakját A vihar című művében.

Drebbel igazi reneszánsz ember volt, akinek találmányai sokak számára varázslatnak tűnhettek. Ez olyannyira igaz volt, hogy még olyan művelt emberek is óvakodtak tőle, mint Constantijn Huygens diplomata, Galileo és Descartes barátja, aki arra intette fiát, Christiaant, a későbbi híres fizikust és csillagászt, hogy tartsa magát távol a karizmatikus embertől, mert annak mágiája valószínűleg az ördögtől való.

Amennyire meghatározó volt Drebbel saját korában, annyira kevéssé ismert neve napjainkban, pedig munkásságából rengeteget lehet tanulni a modern tudomány alapjainak kialakulásáról. Kemencéje automatikus hőszabályozó rendszerével minden visszacsatolásos rendszer ősének tekinthető, és mint az első olyan készülékek egyike, amelyben az ember kiadta kezéből a szabályozás feladatát, akár az önműködő, önálló döntéseket hozó robotikus rendszerek elődjeként is számon tarthatjuk.

Bert Hall, a Torontói Egyetem tudománytörténésze Drebbelt Isaac Newtonhoz hasonlítja. Szerinte a Drebbelhez és Newtonhoz hasonló „alkímikus alkatok” mindig egyszerre mindenre keresték a magyarázatot. Átfogó elméleteket akartak alkotni, amelyek egyszerre magyarázzák meg az univerzum makrokozmoszának és az emberiség mikrokozmoszának minden részletét.

Drebbel a mai Hollandia északi részén született gazdálkodó családban. Iskolázottsága minimális volt, és fiatalon először inasként tevékenykedett, majd önállóan iparoskodott. Többek közt térképeket, órákat és szemüvegekbe, illetve távcsövekbe való lencséket csinált, valamint korán elkezdett ismerkedni az alkímiával is. Ebben legfőbb mestere Hendrik Goltzius németalföldi festő, grafikus és nyomdász volt, aki egy félresikerült alkímiai kísérlet során fél szemére megvakult.


Drebbel, aki Goltzius egyik lánytestvérét vette feleségül, 1605-ben Angliába tette át székhelyét, és rövidesen I. Jakab udvarának egyik kedvencévé vált, fényjátékaival, történeteivel és tűzijátékaival szórakoztatva a brit arisztokrácia tagjait. Az udvarban mutatta be „örökmozgóját” is, egy órát, amely a pontos idő mellett a dátumot és az évszakot is jelezte, és amelyen egy körkörös üvegcsőben egy folyamatosan mozgásban lévő folyadékcsepp keringett rejtélyes módon.

A feltaláló a csodák kiapadhatatlan tárházának tűnt. Egy különösen forró nyáron például lehűtötte a westminsteri székesegyház épületét, hogy ezzel kedvezzen a királynak, akit krónikus bőrproblémái miatt különösen megviselt a meleg. Azt senki sem tudja, hogyan csinált Drebbel telet a nyárban, mivel jó bűvészhez méltóan hasonló trükkjeinek titkát sosem tárta fel a nyilvánosság előtt. A mai szakértők úgy sejtik, hogy a feltaláló nagy mennyiségű jeget helyezett el a magasabb szintek erkélyein, majd sóval felolvasztotta azt, a lehűlő levegő pedig lesüllyedve a katedrális földszintjén kötött ki.

Nem sokkal később a Temze partján lehetett tanúja az angol nép Drebbel géniuszának. A feltaláló egy csónakot légmentesen bőrponyvákkal fedett le, majd alámerült a folyóban. Kormányozható tengeralattjáróját a brit admiralitás számára fejlesztette ki, és az utolsó verzió már 6 pár evezővel hajtódott, 16 embert volt képes befogadni, és három órán keresztül a víz alatt tudott maradni. Drebbel állítólag egyszer még Jakab királyt is elvitte egy körre.

A források alapján nem egészen egyértelmű, hogy mennyire tudott mélyre merülni a szerkezet, egyes vélemények szerint 4−5 méteres mélységig süllyedt, mások szerint nem is volt teljes terjedelmével a felszín alatt. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a haditengerészet korántsem volt annyira lelkes a találmány láttán, mint a korabeli nézősereg, így a tengeralattjárót sosem vetették be csatában.

Míg Drebbel laikus körökben rendkívül közkedvelt volt, a korabeli tudományos nagyságok nem igazán kedvelték a feltalálót. Az oxfordi és cambridge-i nagyságok műveletlen, tanulatlan sarlatánnak tartották, aki néhány jól sikerült mutatvánnyal beédesgette magát az udvar kegyeibe. Nem sokat segített megítélésén az sem, hogy olyan körítéssel demonstrálta legújabb fejlesztéseit, mint egy közönséges vásári mutatványos, szakadtan öltözködött és folyamatosan dohányzott.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2015. 02. 19. 11:46
    Bocsánat, inkább a mai kazánokon alkalmazott szabályozó egyezik meg ezzel a 17. századbelivel
  • 3.
    2015. 02. 18. 12:16
    Ha jól látom, a füstgáz kivezető nyílásnál levő kis lezáró lap egy tengelyen eltolható, így beállítható, hogy mekkora hőmérsékleten zárjon le teljesen. Ez egyébként teljesen megegyezik a vegyes tüzelésű kazánokon a mai napig alkalmazott huzatszabályzóval...
  • 2.
    2015. 02. 16. 21:05
    Egyrészt az alkohol van FELÜL (fehér) és a higany alul (piros). A rajzon is látható, de a higany sűrűsége amúgy is kb. hússzorosa az alkoholénak.

    Másrészt lehet, hogy pusztán az alkohol hőtágulása működtette a szerkezetet, de valószínűbb, hogy a párolgása. Az ugyanis sokkal nagyobb (értsd: szabályzásra könnyebben használható) térfogat-változással jár, amikor gőzzé válik. Az alkohol forráspontja kb. 80 fok, így tojásfőzéshez épp megfelelő.

    Harmadrészt meg ugye a rajzon sehol sem látni a szabályzáshoz szükséges beállítást, vagy alapjelet, így különben honnan is tudná, milyen hőfoknál kell kinyitnia.
  • 1.
    2015. 02. 16. 11:55
    Jó cikk, nem ismertem még a történetét.