Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Bambuszmatek

  • Dátum | 2015.06.11 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A hatvanas évek vége felé virágba borultak a Phyllostachys bambusoides nevű bambuszfaj tagjai. Az óriásira növő növény eredetileg Kínából származik, mára azonban Japántól kezdve az Egyesült Államokig számos helyen elterjedt. Ezért is volt érdekes, amikor a világ szinte minden területén gyakorlatilag egyszerre kezdtek virágozni a bambuszok. Egymástól több ezer kilométerre található óriási erdők borultak virágba egyazon időpontban. A virágokról felszálló pollen aztán szél segítségével eljutott a beporzás helyére, a megtermékenyített növények pedig idővel a földre potyogtatták magvaikat. Az akár 20 méteresre is megnövő bambuszok ezt követően rövidesen elpusztultak, magvaikból pedig új egyedek bújtak elő. Az új generáció lassan eléri 50. életévét, azonban még egyetlen egyszer sem virágzott, és nem is fog egészen 2090 környékéig.

Ezt a középkori és a későbbi kínai tudósok pontos feljegyzéseinek köszönhetően tudják a szakértők. Az említett bambuszfaj virágzásával kapcsolatban az első forrás 999-ből való. A virágzó erdő minden bizonnyal lenyűgöző látványt nyújthatott, főleg annak fényében, hogy senki akkoriban élő nem lehetett korábban tanúja hasonlónak. Aztán a bambuszok elpusztultak, a magvakból kikeltek az új növények, és az erdő egészen 1114 nem virágzott újra. Miután a P. bambusoides Japánban is meghonosodott, a japán tudósok először az 1700-as évek elején tesznek említést annak virágzásáról, a következő ilyen alkalomra pedig 1844−1847 között került sor. A hatvanas években megfigyelt virágzás tehát a 120 éves ciklus következő, menetrendszerinti állomása volt.


Ez a hihetetlenül hosszú szaporodási ciklus (vagy életciklus) már önmagában is figyelemre méltó, a bambuszok közt vizsgálódva azonban kiderül, hogy nem ez az egyetlen faj, amely csak több évtizedenként virágzik. A Dél-Ázsiában elterjedt Bambusa bambos például 32 évente, a fekete bambusz egyik alfaja (Phyllostachys nigra f. henonis) pedig 60 évente hoz virágot. A biológusokat évtizedek óta foglalkoztatják ezek a rendkívül különös ciklusok, és a Harvard szakértői nemrégiben előálltak egy lehetséges magyarázattal arra, hogy hogyan és miért fejlődhetett ki ez a fajta viselkedés a növényekben. Carl Veller, Martin Nowak és Charles Davis úgy vélik, hogy egyszerű számtani műveletekkel megindokolható, hogy az említett bambuszciklusok hogyan duzzadtak ilyen hihetetlenül hosszúra.

A korábbi évtizedek során számos elmélet született azzal a céllal, hogy megmagyarázza a bambuszok szaporodási ciklusának hosszát. A terület legmeghatározóbb személyiségeinek egyike Daniel Janzen ökológus volt, aki egymaga is igen nagy számú kreatív elképzeléssel állt elő a témában. Legnagyobb karriert befutó teóriája a hetvenes évek közepén született meg, és annak magyarázatával foglalkozik, hogy a világ egy fajhoz tartozó bambuszai miért virágoznak gyakorlatilag egyazon időpontban. Janzen megfigyelte, hogy a rágcsálók, a madarak, a disznók és egyéb állatok elképesztő mennyiségű bambuszmagvat képesek elfogyasztani, ha erre lehetőségük nyílik. Ezzel óriási pusztítást visznek véghez a következő bambuszgenerációban, és ha kellően nagy számú magvakat fogyasztó állat akad a bambuszerdő környékén, ezek számos egyed összes potenciális utódját felemészthetik.


A bambusz tehát Janzen érvelése szerint jobban jár, ha társaival közösen virágzik. Az „ellenség” ebben az esetben hiába eszi dugig magát, annyit nem lesz képes annyit elfogyasztani a magvakból, hogy veszélyeztesse a következő generációt. A fiatal növények így ráadásul időt kapnak arra is, hogy vastagabb kültakarót növesszenek, és elkezdjék termelni azon kémiai anyagokat, amelyekkel a továbbiak védekezhetnek a lelegelés ellen. Ha aztán egyszer egy bambuszfaj tagjai így összehangolták virágzásukat, a továbbiakban hasonló erőfeszítéseket igényelt volna, hogy kiessenek a „ritmusból”. Ha egy-egy egyed mégis a tömegen kívül kezdett virágozni, annak magvait gyorsan felfalták az állatok, így a csoportos virágzáshoz nem csatlakozók génállománya nem örökítődött tovább.

Janzen elképzelését más kutatók is hihetőnek találták. Az állatok magvakkal való elárasztása valóban csökkenti az egy-egy növényre eső kockázatot. Veller és kollégái számára azonban még így is sok kérdés maradt megválaszolatlan. Például hogy hogyan alakult ki először a csoportos virágzás szokása, és hogy a különböző fajok miért rendelkeznek olyan eltérő hosszúságú ciklusokkal. A szakértők ezért megalkottak egy matematikai modellt, amely a bambusz biológiájának ismert tényeire épül. Elméletük kidolgozásakor azon fajokból indultak ki, amelyek minden évben virágoznak.

A teória alapját az jelentette, hogy az ilyen populációkban mindig akad néhány mutáns egyed, amelyek éppen a virágzási időpontot meghatározó génjeikben térnek el a többiektől, és minden év helyett csak minden második évben virágoznak. Ezen egyedek közt akadnak olyanok, amelyek a páros, és vannak olyanok, amelyek a páratlan években virágoznak. Az elnyújtott ciklusnak megvannak az előnyei a növény számára, hiszen több ideje van energiát gyűjteni a napfényből, így amikor eljön a szaporodás ideje több magvat, vagy a ragadozókkal szemben ellenállóbb magvakat tud létrehozni.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 11.
    2015. 06. 29. 10:53
    Nagyon jó a cikk, pár éve volt egy hasonló az Észak-Amerikai kabócák életciklusáról. Bennem az a kérdés merült fel, hogy hogyan"méri" az időt a növény, vagyis honnan tudja 120-éves időtávlatból, hogy pont annyi év telt el, pont 120 évnél jár, vagyis mindenki abban az évben fog virágozni? Főleg igaz ez a vegetatív úton szaporodott példányokra, akik mondjuk "csak" 10-20 éve jöttek létre, és azok is akkor virágoznak amikor a többiek. Vagyis még csak a felszínt kapargatjuk, azt sem tudni biztosan, hogy miért van, azt meg hogy hogyan, még csak tippelni sem tudjuk. Ezek a dolgok miatt érzem úgy, hogy milyen csodálatos és fantasztikus is a Természet, és mi emberek mennyire nem adjuk meg a méltó tiszteletet.
  • 10.
    2015. 06. 16. 21:43
    Amit írsz az csak akkor igaz, ha nincs lépcsőfok, apró lépés. Nyilván csak olyasmi fejlődhet ki, amely képes apró fokozatokban kialakulni. Pl. ezért nincs semelyik állatnak sem kereke. Ahhoz nagyon komplex végtagok kellenek, amelyeknek egyből, egy mutáció alatt kell kialakulniuk, nem tudnak lépésről lépésre, mint a lábak.

    Nem nehéz elképzelni, ahogy az egyik fa fajta a mag köré elkezd több és több tápanyagot nyomni, mert ez segíti a mag fejlődését, amikor már a földben van.

    Innen már nem nehéz egykét mutációt elképzelni, ami a magot a gyümölcsön belülre, vagy kívülre rak. Ugyancsak nem nagy fantázia az, ahogy a gyümölcs húsa egyre több cukrot tartalmaz.

    Amit most írtam azt mind hasamra csapva írtam. Egyáltalán nem vagyok botanikus. Csak arra akartam rávilágítani, hogy elképzelhetőek a lépcsők, fokozatok.
  • 9.
    2015. 06. 16. 21:30
    Ez odáig lenne igaz, hogy ha valóban csak arról lenne szó, hogy a picit cukrosabb a jobb. A kérdés nem az, hogy melyik gyümölcs a jobb ilyen téren, hanem, hogy egyáltalán hogyan alakult az ki, hogy a mag köré kell a gyümölcs és annak oda is kell nőnie. Ehhez pedig tudnia kellene a fának ezt-azt, hogy mi is történik körülötte, de hogyan...
  • 8.
    2015. 06. 16. 10:05
    Pedig pont így működik az evolúció.

    Hasznos a magasabb cukortartalom, így a picit cukrosabb gyümölcsű fának picivel több utódja lesz.

    Nem kell a fának tudnia semmit. A tudást mi teremtjük azzal, hogy rendszerezzük a jelenségeket. Nem kell a fának felfognia azt, hogy a cukor jó, elég, csak ha kihat rá.
  • 7.
    2015. 06. 16. 09:53
    Érdekes cikk. Ilyenek olvasása közben mindig felvetődik bennem, hogy egy bambusz honnan tud azokról a kártevőkről, ami a magjait megeszi, egyáltalán miével tudja. Ugyan ez igaz a gyümölcsfákra is. Vajon miért növeszt édes húst a barack a magja köré? Volt ahol azt olvastam, hogy azért, mert az állatok így megeszik, kilométerekkel távolabb pedig kipottyantják a számukra nem emészthető magot. De egy fa ezt honnét, egyáltalán miével tudja? Könnyen rá lehet vágni, hogy millió éves evolúció és kész, de akár milyen hosszan tartott is ez, ennek ki kellett alakulnia és valahogyan az új generációkba be kellett épülnie.
  • 6.
    2015. 06. 14. 10:16
    gyökérhajtásról rengeteget növesztenek minden évben

    ha csak azt nézzük amik nálunk megélnek, van oylan fórumtárs akinél egy 2 éves bambusz, idén 60 darab új szárat hozott
    és minden évben több lesz ha elég tápanyagot és vizet kap
  • 5.
    2015. 06. 13. 16:56
    Mint mindig, most is nagyon jó cikk.
    Köszönjük Jools! =)
  • 4.
    2015. 06. 12. 12:20
    Érdekes cikk, köszi!
  • 3.
    2015. 06. 11. 20:49
    Vesszőről is lehet ültetni, persze nem olyanról amit "szerencsebambusz" néven, megcsonkítva a boltban kapsz és piszok gyorsan nő.
  • 2.
    2015. 06. 11. 19:58
    Az nem világos, h az építő- és díszítőipart hogy élik túl, ha ilyen ritkán virágoznak. Mert piszok népszerű arrafelé a bambusz, mint alapanyag.
  • 1.
    2015. 06. 11. 19:55
    Érdekes cikk, köszi!