Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Az őstulok visszatenyésztése

  • Dátum | 2014.09.17 08:12
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Napjainkban a mezőgazdálkodás a városból, a mesterséges környezetből való menekülés jelképévé vált, ami azért érdekes, mert a gazdaságok termesztett növényei és háziasított állatai maguk is az emberi tevékenység által létrehozott élőlények. Az állatok szelektív pároztatással, az utóbbi évtizedekben pedig genetikai manipulációval történő háziasítása és nemesítése valamikor a neolitikumban, időszámításunk kezdete előtt 5000−10 000 évvel kezdődött meg.

Ahogy bármely korban hiába keresnénk az uszkár vadon élő változatát, úgy a tarka holstein-frízből sem fogunk a füves pusztákon szabadon élő példányokra akadni, hiszen a modern szarvasmarhafajták mindegyike emberi beavatkozásnak köszönheti létezését. A ma élő fajták a már említett holstein-fríztől a szürkemarháig ugyanazon rég kihalt, vadon élő fajig vezethetik vissza származásukat: mindannyian több ezer éves háziasítási folyamat eredményeként váltak az őstulkokból napjaink változatos marhafajtáivá.

Az őstulok, ahogy már említettük, több száz éve kihalt, ez azonban nem biztos, hogy hosszú ideig így marad. Feltámasztására ugyanis a 20. század eleje óta történtek kísérletek, és egy maroknyi lelkes kutató jelenleg is azon dolgozik, hogy egy napon újra őstulkok róják az eurázsiai pusztákat. Az őstulkok nagyobbak és szikárabbak voltak ma élő leszármazottaiknál, a hosszú ideig tartó szelektív pároztatás azonban gyökeresen átformálta testüket.

Őstulkok a Lascaux-i barlang 15−17 ezer éves sziklarajzain
Őstulkok a Lascaux-i barlang 15−17 ezer éves sziklarajzain

Az Indiából származó állatok egykor óriási csordákban rótták Eurázsia és Észak-Afrika területét, majd valami rejtélyes okból pusztulásnak indultak. Először keleten tűntek el örökre, majd nyugaton is csökkenni kezdett a számuk. Ismereteink szerint utolsó példányaik a mai Lengyelország területén, a jaktorowi erdőben éltek. A legutolsó ismert őstulok is itt pusztult el 1627-ben.

Az őstulkok feltámasztásába először az 1920-as években vágott bele két német állatkert-tulajdonos, Heinz and Lutz Heck. A testvérpár egymástól függetlenül végezte szelektív pároztatási programját, és némileg eltérő fajtákat is használtak az ősi változathoz hasonló kinézetű új fajta létrehozásához. A végeredményt több mint egy évtizednyi kísérletezést követően prezentálták. Lutz Heck berlini változatából sajnos egyetlen példány sem élte túl a második világháborút, így a ma élő Heck-féle marhák mindegyike Heinz Heck müncheni változatától származik.

Heinz Heck első őstulokhoz hasonló kinézetű marhája 1932-ben látta meg a napvilágot. A Glachl névre hallgató bika 75 százalékban a korzikai marha, 25 százalékban pedig a magyar szürkemarha, a német feketetarka marha, a skót felföldi marha és az angelni marha keveréke volt. Külsőre meglehetősen hasonlított az őstulokhoz, azonban méretében jóval kisebb volt a kihalt faj tagjainál. A későbbi generációknál ezért további fajtákkal is keresztezték, hogy növeljék testméretét.

Heck-féle marhák
Heck-féle marhák

A Heck-féle marhák a 20. század folyamán változatos kinézetekkel láttak napvilágot, túl sok dolog azonban nem történt velük. A tényleges visszatenyésztési kísérlet folytatásába csak 1996-ban vágott bele egy csapatnyi német kutató, akik ősi kinézetű olasz és spanyol fajtákkal keresztezték a Heck-marhákat. Az eredményül kapott Taurus-marhák ismét egy lépéssel közelebb vitték a kutatókat a célhoz: ezek a Heck-marháknál nagyobb termetűek, és pofájuk is jobban hasonlít az őstulkokéra.

2003 tájékára már több európai ország (köztük Magyarország, Dánia és Lettország is) saját Taurus-csordára tett szert, és mindenütt saját tenyésztési program kezdődött. Afrikai és más fajták is belekerültek a genetikai keverékbe, így a jelenleg élő Taurusok ugyan egyre jobban hasonlítanak az őstulkokra, a különböző országok és tenyésztők változatai egymástól egyre erősebben eltérnek.

A célhoz legközelebb jelenleg egy holland kutatócsoport áll. „2008 elején vágtunk bele a Taurosz-programba, azzal a céllal, hogy egy napon újra vadon élő őstulkok járják Európa pusztáit” – mondja Ronald Goderie, a Taurus Alapítvány igazgatója. Elmondása szerint azért kezdtek bele a projektbe, mert a vadon legelő állatok nagy csordái szükségesek ahhoz, hogy Európa nyílt területei és biológiai sokfélesége megőrződjön.

Taurus-marhák
Taurus-marhák

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 8.
    2014. 09. 20. 16:40
    (És nálunk az előre szó valójába visszafelét jelent de ezért mi felelősséget nem vállalunk.)
  • 7.
    2014. 09. 20. 06:48
    Utolsó bekezdés - "A DNS ugyan megvan hozzá, a sikeres akcióhoz azonban épp szövetmintákra is szükség lenne, ezek pedig nem állnak rendelkezésre. "
    amúgy ezt benéztétek: extracellurális mátrixval lehet szövetet kitenyészteni a belé fecskendezett dnsvel s megis van a klónozott bivaly a sok ősmarha közt.. blee
    ennyi gekót marha közé engedni kicsit tanulságos. élmény volt köszi a cikket
    Háromdimenziós szövettenyésztés
    Dr. Bartis Domokos, Dr. Pongrácz Judit (2011)
    Pécsi Tudományegyetem -*o*
  • 6.
    2014. 09. 20. 06:30
    tukánt ennék nem te-marhát..
  • 5.
    2014. 09. 19. 12:50
    Miért? Én is ennék egy jó kis marha steak-et
  • 4.
    2014. 09. 19. 07:13
    Csak meg akarják őket enni.
  • 3.
    2014. 09. 18. 07:44
    Ezen szakadtam. Köszönöm pongracz6, hogy jól indul a napom!
  • 2.
    2014. 09. 17. 20:17
    Mindenki hozzon magával még egy őstülköt !
  • 1.
    2014. 09. 17. 17:40
    Kiállunk az őstulkok jogaiért! Ők is érző lények! Még ha most ki is vannak halva! Ez tarthatatlan! Őstulkokat mindenhova! Behozni az őstulkok megmentése adót, az Őstulkok Jogaiért Egyesületet, a Világ Őstulkai Egyesüljetek alapítványt! Aki tagadja az őstulkok létezéshez való jogát, legyen büntetendő! Minden őstulok leszármazottnak kárpótlást! Előre a liberalista úton!