Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Az ember legjobb barátja − a lopótök

  • Dátum | 2014.02.12 12:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Sok növényről elmondható, hogy létezése nélkül egészen másképp alakult volna az emberi civilizáció, azonban nehéz lenne olyat találni, amely az élet annyi területével fonódott össze, mint a lopótök. Bár napjainkban talán már kevesebb szerephez jut, hatása máig kimutatható. (Ehhez elég, ha az immár főként üvegből készülő hébér jellegzetes alakjára gondolunk.) A Lagenaria siceraria, avagy a lopótök, butykos tök, nyakas tök, szívótök, sáritök vagy flaskatök termése több mint tízezer éve élelmiszerként, edényként, pipaként, hangszerként és számtalan egyéb módon kerül felhasználásra az emberi társadalmakban.

A lopótök kultúrnövény, az első domesztikált növények egyike, és a búzához, illetve a mandulához hasonlóan túléléséhez emberi közreműködésre van szükség, jelen formájában ugyanis már nem lenne képes vadon megteremni. Legközelebbi vad rokonai Afrikában élnek, a régészeti bizonyítékok alapján azonban Kelet-Ázsiában immár 11 ezer éve, Amerikában pedig legalább 10 ezer éve használják fel a lopótök termését különféle célokra. A növény háziasításának története meglehetősen rejtélyes tehát, érthetetlennek tűnik, hogyan juthatott el a világ szinte minden pontjára abban az időszakban, amikor az emberiség épp csak elkezdte a bolygó lassú meghódítását.

2005-ben egy kutatócsoport elemezte az Észak- és Dél-Amerikában előkerült ősi lopótök-tárgyakból kivont DNS-t, és úgy találták, hogy ezek genetikailag jobban hasonlítanak a lopótök ázsiai fajtáira, mint az afrikaiakra. Mivel Amerika első emberi lakói a Bering-földhídon keltek át Ázsiából a nyugati kontinensre, kézenfekvőnek tűnt a megoldás: az első vándorok minden bizonnyal magukkal vitték az immár domesztikált, és sok célra használható lopótököt is.


Ahogy azonban jobban belegondolunk a dologba, egyre több problémába ütközünk. Ha a leendő amerikai őslakosok valóban magukkal vitték volna a növényt, ezt bizonyára úgy és azért tették volna, hogy mert előtte is termesztették. A lopótök viszont alapvetően trópusi növény, tehát hideg éghajlaton nem képes túlélni. Ennek megfelelően sem Szibériában, sem Alaszkában nincs nyoma annak, hogy valaha is lopótököt (vagy bármilyen növényt) használtak volna tárolóedényként a több ezer éve ott élő emberek. Ezek helyett inkább állati eredetű anyagokat, például bőrtömlőket alkalmaztak erre a célra.

Ha viszont a Szibériában hosszú ideig élő, később Beringián keresztül átkelő embercsoport legfeljebb jóval északra húzódása előtt használhatta a lopótököt, valószínűtlennek tűnik, hogy magukkal vitték volna azt az Újvilágba, ahol hosszú ideig szintén hidegebb éghajlaton tartózkodtak, és csak később, generációk sora után értek el abba az éghajlati övbe, ahol a tök megterem. Vagyis ezek alapján továbbra sem világos a válasz arra a kérdésre, hogyan került a lopótök Amerikába.


Lehetséges magyarázatként felmerült, hogy a 2005-ös tanulmány szerzői talán nem a kellő alapossággal végezték a genom elemzését, mert még nem álltak a rendelkezésükre a megfelelő technológiák. Kilenc évvel ezelőtt még jóval költségesebb volt és lassabban ment a szekvenálás, így a kutatók csak néhány genetikai marker mentén hasonlították össze a különböző földrajzi helyekhez köthető növényfajtákat. Elképzelhetőnek tűnt, hogy pont olyan DNS-szakaszokat sikerült kiválasztani az elemzéshez, amelyek gyors változásokon mentek át az elmúlt pár ezer évben, így a valójában egymással csak távoli rokonságban álló lopótökfajták egymástól függetlenül bekövetkező mutációk útján tettek szert hasonló szekvenciákra.

Mindennek fényében Logan Kistler, a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatója és kollégái úgy döntöttek, hogy újra megvizsgálják, mit lehet tudni a lopótök és az emberiség korai történetéről. Ehhez először is minden kontinensről begyűjtötték a jelenleg is élő fajták genetikai állományát, illetve összesen kilenc ősi, lopótökből készült tárgyból is vontak ki DNS-t. A vizsgálathoz a fotoszintézisben kulcsszerepet játszó kloroplasztisz 86 ezer bázispárból álló genomját szekvenálták. Ez a sejtszervecske a mitokondriumhoz hasonló módon anyai ágon öröklődik, és saját génállománnyal bír. A különféle helyekről beszerzett DNS-ek összevetése után a szakértők felvázolták a lopótök elmúlt pár százezer évre vonatkoztatható családfáját.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 7.
    2014. 03. 22. 20:58
    Köszi a cikket, "tök" érdekes volt!
  • 6.
    2014. 02. 15. 14:13
    Jó és érdekes írás.
    A kutyás dolognál maradva. Azt hittem hogy még ilyen a macska is.


    Mind tökkel ütöttek vagytok.
  • 5.
    2014. 02. 14. 16:16
    Tökötök van nem lovatok!!
  • 4.
    2014. 02. 14. 16:11
    Mit tököltök ezzel?
  • 3.
    2014. 02. 13. 13:25
    Nem akalsz alkudni? Dobjátok a padlóla!
  • 2.
    2014. 02. 13. 07:45
    Attól függ.. európai vagy afrikai fecske?
  • 1.
    2014. 02. 12. 16:49
    tehát akkor mennyi is egy töketlen fecske max. repülési sebessége?
    10 sékel? )