Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Az elefántmadár és a kivi különös története

  • Dátum | 2014.05.28 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Minden idők leghatalmasabb madarai, a mára kihalt elefántmadarak külsőre leginkább hatalmas struccokra emlékeztettek: gyorsan tudtak futni, repülni viszont képtelen voltak. Az egykor Madagaszkáron honos madarak ráadásul meglehetősen rövid távolságra éltek az afrikai kontinensen élő struccoktól. Ha tehát a gigantikus állatok legközelebbi rokonainak kilétére kellene fogadni, bizonyára sokan a struccokra tippelnének, pedig nem lenne igazuk.

Az elefántmadarak legnagyobbika, az Aepyornis maximus (képünkön) példányai akár három méter magasra is megnőhettek, tojásaik átmérője pedig elérte a 33 centimétert. A madarak nagyjából 1000−1500 évvel ezelőtt haltak ki, csontjaikat azonban a világ számos múzeumában őrzik. Egy ausztrál kutatócsoport nemrégiben mintát vett a maradványokból, és összehasonlították az elefántmadár DNS-ét más ma élő madarak genetikai állományával. Kieren Mitchell és kollégái legnagyobb meglepetésére az derült ki, hogy az elefántmadár legközelebbi rokona nem a strucc, hanem a kivi.

„Teljesen ledöbbentünk az eredmények láttán” – mondja Alan Cooper, a kutatás vezetője. „Nagyon nehéz lenne kevésbé összeillő párost találni.” A szakértő állításában nincs semmi túlzás, a két madár ugyanis valóban rendkívüli módon különbözik egymástól. Az elefántmadarak a feltevések szerint gyümölcsöket és leveleket ettek, a kivik viszont az avarban megbújó lárvákkal, rovarokkal és puhatestűekkel táplálkoznak. Az elefántmadarak, ahogy már említettük, Madagaszkáron éltek, a kivik pedig az ettől több mint 11 ezer kilométerre fekvő Új-Zélandon honosak. A testméretben megmutatkozó különbségeket pedig fölösleges lenne hosszasan ecsetelni: a kisebb testű kivifajok felnőtt képviselői kényelmesen elfértek volna a legnagyobb elefántmadarak tojásaiban.

Ahogy Cooper elmondta, a felfedezés földrajzi, morfológiai és ökológiai szempontból egyaránt nehezen volt értelmezhető. A genetikai analízis eredménye annyira meglepte a kutatókat, hogy többször is lefuttatták a teszteket, amelyek hitelességéhez így nem férhet kétség. A szakma más képviselőit szintén megdöbbentette a hír, ugyanakkor a genetikai adatok kiválóan passzolnak egy pár évtizede megfogalmazott, és egyre több támogatót szerző elmélethez, amely új megvilágításba helyezi a struccok, a kivik és rokonaik evolúcióját.

Az elefántmadár és a kivi a struccalakúak rendjének tagja. Ebbe a rendbe tartozik az afrikai strucc, a dél-amerikai nandu, az ausztráliai emu és a kazuár, illetve a kihalt, de egykor Új-Zélandon élő moa is. A kivit leszámítva a madarak ezen családjaiba kizárólag nagytestű, röpképtelen fajok tartoznak (egy kivétellel, de erről majd később), így a szakértők többsége úgy vélte, hogy mindezen madarak ugyanattól a szintén nagytestű, repülni nem tudó őstől származhatnak. Az elképzelések szerint az ősstrucc a déli földrészek és szigetek elkülönülése előtt, Gondwana ősi kontinensén élhetett. Amikor aztán a szuperkontinens szétdarabolódott, az annak különböző részein rekedő ősi struccok eltérő fejlődési irányt vettek.

Egy felnőtt kivi csontváza és az elefántmadár tojása
Egy felnőtt kivi csontváza és az elefántmadár tojása

A történettel egyetlen „aprócska” probléma akad: amint elkezdték vizsgálni az említett madarak genetikai állományát, kiderült, hogy biztosan nem így zajlott a folyamat. Az első genetikai elemzésekből világossá vált, hogy a földrajzilag szomszédos struccfélék a DNS szintjén egyáltalán nem mutatnak olyan szoros rokonságot, mint ami az előzőekben vázolt teória alapján várható lenne. A moa és a kivi például egyaránt új-zélandi ugyan, de amikor Cooper a kilencvenes években szekvenálta genomjukat, a vizsgálatok azt tárták fel, hogy a kivi genetikailag sokkal közelebb áll az ausztráliai emuhoz és a kazuárhoz, mint a vele egy szigeten élő moához. A DNS-ek elemzése alapján a kivi és az ausztráliai madarak fejlődése azt követően vált ketté, hogy a kontinensek elszakadtak egymástól. Így viszont nehezen érthető, hogyan kerülhetett a kivi Új-Zélandra, hiszen ehhez nagy távolságokat kellett volna megtennie a Csendes-óceánon keresztül.

A struccfélékről ráadásul időközben az is kiderült, hogy nem mindannyian röpképtelenek. A genetikai vizsgálatok alapján ugyanis a Közép- és Dél-Amerikában élő tinamuk szintén ebbe a törzsbe tartoznak. Bonyolítja a helyzetet, hogy egy ebben a hónapban megjelent tanulmány eredményei megerősítették, hogy a fácánszerű, viszonylag kis testméretű madarak legközelebbi rokonai a moák.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2014. 06. 01. 10:20
    Remélem csak viccelsz. Attól még, hogy egy tudós máshogy vélekedik, a konszenzus az, hogy a moa faj kihalt.
  • 3.
    2014. 06. 01. 09:23
    Ööö.. Hatalmas tévedés.. -A Moa mint madárfaj még él! túlélte; mindazt sok félre értelmezést amit a tudósok az írásaikban állítanak google: " moa still alive " -írjátok be szépen.
    "A science researcher is convinced New Zealand’s extinct Moa birds are alive and living in bush in the middle of the North Island.
    Természettudomány kutató Rex Gilroy, hajlandó tábor verni a távoli Urewera tartományban, s addig elmenni, hogy bizonyítsa, hogy igaza van.
    64 year old Gilroy, a cryptozoologist (studies hidden animals) has discovered 35 separate ground prints and believes this suggests a colony of up to 15 little scrub moa - amomalopteryx didiformis." 2008 Januar 11.


    Tessék csak megtalálni
  • 2.
    2014. 05. 28. 15:12
    Akkor még mielőtt intézkedhetne,,, meg enné egy oroszlán
  • 1.
    2014. 05. 28. 13:31
    ha egy rendőr meglátná hogy a strucc nem a zebrán közlekedik...