Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Az asztrobiológia születése

  • Dátum | 2014.02.09 09:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A csillagászat és a biológia tudománya gyakorlatilag azóta kacérkodik egymással, mióta először felmerült annak lehetősége, hogy talán más lakható világok is létezhetnek a világegyetemben. Az asztrobiológia, mint önálló tudományág hivatalos megszületésének azonban nagyon is jól meghatározható időpontja van: 1957. október 4. Történetünk egy 58 centiméter átmérőjű, alig 83 kilogrammos alumíniumgömbbel kezdődik, amely ezen a napon emelkedett alacsony Föld körüli pályára a kazah sivatagból, egy Bajkonur nevű városka közeléből. A Szputnyik−1 volt az első eszköz, amelyet az emberiség az űrbe juttatott, és a mindössze három hónapig üzemelő, majd a légkörben elégő szonda fellövésével egy egészen új korszak vette kezdetét.

A Szputnyik−1 űrbéli kalandjának idején egy 32 éves amerikai kutató, Joshua Lederberg éppen a Melbourne-i Egyetemen tartózkodott vendégprofesszorként. Lederberg igazi csodagyerekként indult, 15 évesen kezdte meg egyetemi tanulmányait a Columbia zoológia szakán, majd az orvosi kar elvégzése után a Yale-en kezdett dolgozni. 21 éves korától úttörő kutatásokat végzett az ekkoriban formálódó mikrobiális genetika területén. A bakteriális génátadással kapcsolatos eredményeiért 1958-ban Nobel-díjat kapott.

Ahogy gyakorlatilag az egész bolygón mindenki, az ausztrálok is izgatottan követték a szovjet űrprogram első küldetését. A figyelem persze nemcsak a világ első műholdjának szólt, hanem a vadonatúj hordozórakétának, a Szovjetunió első interkontinentális ballisztikus rakétájának is, amely hatásosságának demonstrálására aligha lehetett volna jobb bemutatót elképzelni, mint az első kozmikus sebesség és a vele a világűr elérése. Lederberget azonban nem a szovjet erődemonstráció izgatta, hanem sokkal inkább az a tudat, hogy a Szputnyik útjával egy másik láthatatlan határ, a földi és az univerzum többi része közt húzódó vonal is átlépésre került, amelyen túl ismeretlen csodák, szörnyűségek és persze óriási tudományos lehetőségek várhatnak.



Lederberg volt az első, aki megfogalmazta, hogy azzal, hogy az ember képessé vált kilépni az űrbe, a Föld legapróbb lakói, a mikrobák számára is megnyílt az út más világok felé. És persze ennek ellentéte is igaz: más világok mikrobái előtt is kinyíltak a kapuk a Föld felé. Ahogy a szakértő látta, a dolog kétféleképpen alakulhat: vagy mi (vagyis a földi életformák) kezdünk szörnyű pusztításba a Naprendszer és a világegyetem más vidékein levő életben, hasonlóan ahhoz, ahogy az első európai telepesek a halálos járványokat szabadítottak rá Amerika őslakosaira, vagy pedig az univerzum más részein kifejlődött, és az űreszközökkel visszahurcolt patogének fognak velünk végezni.

Lederberget annyira aggasztott mindkét lehetőség, hogy az Egyesült Államokba visszatérve rögtön belevetette magát a csillagászat és a rakétafejlesztés tanulmányozásába, ezzel párhuzamosan pedig levelek tömegével igyekezett figyelmeztetni a Nemzeti Tudományos Akadémia tagjait és kollégáit az óriási veszélyre.


A tudományos szakma komolyan vette Lederberg aggályait, és 1958 tavaszától komolyan foglalkozni kezdtek a kutató által felvázolt „kozmikus katasztrófa” bekövetkeztének lehetőségével és azzal, hogyan lehetne ezt elkerülni. Lederbergnek nem volt célja pánikot kelteni, de úgy érezte, hallatnia kell szavát, mivel senki más nem gondolt azon eshetőségekre, amelyek az ő agyán átfutottak. „Én voltam az egyetlen biológus, akinek eszébe jutott, hogy a Földön kívüli felfedezést ilyen szempontból is komolyan kell venni” – fogalmazta meg utólagosan a kutató. Jelentős szakmai elismertségének köszönhetően figyelmeztetése értő fülekre talált, és a következő években Lederberg hathatós közreműködésének hála a formálódó NASA programjának szerves részévé vált a Földön kívüli életformák kutatása.

Az exobiológiának nevezett új tudományág alapvetően befolyásolta az űrprogram alakulását. Lederbergnek köszönhető, hogy az űrbe induló eszközöket alapos sterilizálásnak vetették alá, illetve szigorú szabályokat határoztak meg azzal kapcsolatban, hogy mit és milyen körülmények közt lehet visszahozni a bolygóra az űrből. A NASA steril szobákat épített, a technikusok pedig az utolsó szögig mindent csírátlanítottak a kilövések előtt. Tudósok tömege kezdett dolgozni annak kiszámításán, hogy milyen kockázati szint tekinthető elfogadhatónak, ha más bolygók esetleges biológiai kontaminációjáról van szó. Ekkor született meg az a szabály, miszerint bármilyen küldetés csak akkor indulhat útjára, ha a misszió során 1:10 000-nél kisebb az esélye az esetlegesen érintett idegen ökoszisztémák megzavarásának.

Joshua Lederberg 1958-ban
Joshua Lederberg 1958-ban

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.