Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Az achievementek és trófeák pszichológiája

  • Dátum | 2014.12.14 08:01
  • Szerző | farkas.balazs
  • Csoport | JÁTÉK

Achievement. Angol szó, jelentése: teljesítmény, erőfeszítésért elért jutalom. Magyar fülnek furcsa szó, de már egyetlen nyelvterület játékosai között sem idegen. Akármilyen újabb fajta játékot játszunk, egy tágabb rendszer jóváírja, hogy megdolgoztunk valamiért a játékban. Sokan akkor találkoztak vele először, amikor annak idején feltelepítették a Steam klienst, mások először az Xbox 360-on látták felbukkanni, megint mások a PlayStation Network egy frissítése után figyelhettek fel a képernyő sarkában felugró trófeákra.

A legtöbben eleinte nem is vettünk róluk tudomást. Ugyan minek? Kaptunk egy digitális plecsnit digitális profilunkra, hogy végigvittünk egy pályát, amit amúgy is végigvittünk volna. Megnéztük a hiányzókat, és zártuk is be az ablakot. Most csak azért az egy kerti törpéért nem fogom újrakezdeni az egész játékot, tudod mikor. Ha nem lesz 100%-ra kijátszva, hát nem lesz.


Nekem is ez volt az álláspontom néhány évvel ezelőtt az achievementekkel kapcsolatban. Minden Steam-telepítéskor beállítgattam, hogy sose dobjon fel nekem játék közben idegesítő üzeneteket arról, hogy „lelőttél 100 embert, tessék, egy kupa”. Mégis miféle embernek néz engem ez a rendszer? Letiltottam a francba az egészet. Nyugtáztam a dolgot, és a játék folytatódott. Teltek az évek. Alig pár héttel ezelőtt pedig már azon kaptam magam, hogy nagyjából csak azért veszek meg egy kis kiegészítőt a LittleBigPlanet-hez, hogy újabb trófeákat gyűjthessek be.

Mi történt? Miféle agymosáson estem át? Milyen sikamlós nagyvállalati trükknek dőltem be időközben, és milyen mesterséges eszközökkel érték el, hogy a játékesztétikai élményeimet becseréljem egy eszetlen, neandervölgyi gyűjtögető élvhajhászatára? És miért is nem szégyellem mindezt? Tűnődhettem volna csendben is ezen, miközben ezredszerre megyek végig ugyanazon a pályarészen, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem csak az én kis személyes videojáték-krízisem, hanem egy univerzálisan is érdekes kérdéskör. Mi áll az achievementek és trófeák gyűjtésének lélektana mögött?


Az achievementek története és célja

A pszichológiai analízis első állomása a megértés. Miért léteznek achievementek? Az első, ami eszünkbe jut, hogy egy látszólag felesleges, "kompetitív büszkélkedési rendszerről" van szó, amely részben igaz is, de fejlesztői szemszögből egészen más áll a háttérben. Azt is észrevehetjük, hogy az achievementek elterjedése az online játékok, az online megjeleníthető profilok elterjedésével egy időben kezdődött. Valami összefüggés tehát biztosan kimutatható az online jelenlét és az achievement-vadászat között.

Noha a legtöbb játék már korábban is rendelkezett saját, belső pontrendszerrel és 100%-os végigjátszás menüből elérhető mérföldkövekkel, maga az achievement-mizéria tényleges elterjedése a World of Warcraft (2004, achievementek 2008), az Xbox 360 Gamerscore (2005), a Games for Windows Live (2007), a Steam és a PlayStation Network Trophy-rendszer (2008) lépcsőkön át vezetett a mai formájához.


Gamer szemszögből nézve az egyes játékokhoz készített, online profilhoz rögzített teljesítménymutatók azt jelentették, hogy bizonyos játékok a főrészen túlmutatva, akár a darab tényleges céljától elszakadt plusz célokat is tűztek ki, amelyeket teljesíteni kellett, hogy az adott címet 100%-osan végigjátszottnak tekintse a rendszer. A játékosok tehát tovább benne maradtak a játékban, a fejlesztők örömére.

A készítők szempontjából is előnyösnek mondható a rendszer bevezetése: nyomon tudják követni, hány megvásárolt játékból hányat vittek végig ténylegesen a játékosok, vagy ha éppen sokan nem viszik végig, mi az a pont, ahol látszólag elakadnak. Ez leváltja a bizonytalan közvélemény-kutatást, és objektíven mutatja, min kell változtatniuk legközelebb.

Ez papíron jól mutat, de a valóság ennél összetettebb. Riasztónak tűnhet, hogy ténylegesen működik is az achievement uralma felettünk: ma már rengetegen játszanak csak azért játékokat, hogy „kimaxolják” őket, függetlenül attól, hogy a játék élvezetes, igényes, vagy sem. Ahhoz, hogy megértsük, miért is repültek rá sokan a gyűjtögetésre, egy kicsit bele kell mélyednünk a pszichológia tudományának izgalmasabb mélységeibe.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 38.
    2014. 12. 18. 12:11
    Nem néztem meg az utolsó oldalt, csak azért se... De most itt ez a hiányérzet, ami késztet arra, hogy csak meg kellene nézni
    Régebben a WoW-ban én is gyűjtögettem az achiekat, de igazán fanatikusan soha, mert tudtam, hogy ahhoz nagyon sok időbefektetésre van szükség. Általában egy érdekes kis pluszfeladatnak, kihívásnak tekintem őket, nem pedig jutalomnak amire vágyom. Nem is szeretem igazán azokat az achievementeket, hogy teljesítetted a pályát pl. Inkább azok, amikhez speciális módon kell csinálni valamit, mert az kihívás is.
    Köszi a cikket nagyon tetszett. Igaz, a második oldalon vettem csak észre az progress bar-t, először az agyam skippelte, mert reklámnak tűnt.
  • 37.
    2014. 12. 18. 01:32
    Koszonjuk a cikket. Ahogy irtad a fejlesztoknek egyfajta eszkoz a jatek megismerese, folytatatasa, sikeressege miatt.

    Egy dologrol nem volt szo, hogy a sokak altak leirt "Engem nem erdekelenek az achivementek" tomegese hozzaallas miatt mar sok jatek tovabbfejlesztette a modellt, azert hogy erdekelt legyen a jatekos az eleresukben.
    Rengeteg tartalmat mar ugy terveznek eleve, hogy csak az achivementek elerese eseten erheto el.

    1. Star Wars: The Old Republic: achievementekert (pl, adott class solo quest X. resz teljesitese) direkt ingame currency jar amit csak penzert lehet venni/elofizetok kapnak. Igy akinek van kedve, de leginkabb ideje, tobb szerveren minden class story teljesitese utan tobbezer creditet kaphat "ingyen"
    Valamint tobbfele achivement meglete eseten konkretan erosodik a karakter (megkapja mas classok buffjait, bizonyos petjeit, statjait stb.)

    2. Rift, WoW stb: bizonyos achievementek egyuttes teljestese eseten a jatekos specialis targyakat pl. kosztum/skin/mount/kutyu kap. amiket sok esetben csak az achik-bol lehet megszerezni, de leginkabb a Cash Shopban is megtalalhato itemek atskinelt valtozatai.
  • 36.
    2014. 12. 17. 20:02
    Az achievment olyan mint a s*gglyuk, mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra.
  • 35.
    2014. 12. 17. 11:31
    Kénytelen voltam elolvasni, különben nem kaptam volna meg a kupát...
  • 34.
    2014. 12. 17. 10:44
    Ezeknek a jutalmaknak van egy másik fontos szerepe is a visszajelzésen kívül a fejlesztők számára: a tartalom helyettesítése. Sok esetben a virtuális jutalom (pl. egy skin) egy nagyon hosszú repetitív feladat végén van (pl: 100 láda összeszedése). Ezt jóval egyszerűbb elhelyezni egy játékban, mint azt kivitelezni, hogy a 200. sztoriban nem is fontos helyen legyen valami egyedi apróság, ami miatt oda érdemes ellátogatni. Ez a fajta játékidő nyújtás azért is fontos, mert így nem jut idő más játékokra, ami növeli az adott termék iránt a lojalitást hosszabb távon is, mert csökkenti a lehetséges máshonnan jövő ingerek számát. Ezért fontosak (a kiadóknak) a DLC-k, főleg az olyanok, ahol valamiféle végtelenített feladattal egészül ki a játék (pl. Borderlands), és a nagyon nehezen elérhető plecsnik.
    Pszichológusként mindenkinek azt tanácsolom, hogy az ilyenek begyűjtése előtt próbálja meg megbecsülni, hogy hány befektetett órát igényel az adott dolog elérése és menyivel lesz tőle "jobb ember". Utóbbi nem valami elvont fogalom. Abban is kifejeződhet, hogy a kollégáival jobban együtt tud működni a mindennapokban, mert biztosan kipiheni magát a hobbija végzése közben.
  • 33.
    2014. 12. 17. 08:14
    Rettentő jól írsz. Élvezet minden cikked, az iPon köszönheti neked, hogy alkalmazottja vagy.
  • 32.
    2014. 12. 16. 12:32
    Tök jó cikk, köszönjük

    Amúgy játékfüggő a dolog. Pl Orcs must die 2-t haverommal nyomtuk, fejenként 150+ óra benne, miután az alapot (+DLC-k) végigvittük, utána elkezdtük az acsikat. Amikor azok elfogytak, akkor elkezdtük kimaxolni az összes pályát, egyfajta saját acsinak megcsinálni. Mert jó volt a játék, és tele volt kihívással, és ez tetszett

    Szólóban hasonló a Just Cause 2. Acsik nem érdekelnek, a játék történet részét hamar kivittem, de néha rámjön hogy én most felszabadítok 1-2 falut, ezzel akarva akaratlan haladok az acsik elérése (100%) felé. De nem az acsi a motiváció, hanem az, hogy olyan a játék, amivel simán lehet akár 10 percet, akár 10 órát is úgy játszani, hogy bármikor kiléphetek belőle és kész. WoW-ban is szeretek acsizni, mert vagy kihívás és nehéz, vagy sok időbe telik, és alapvetően wownál előfordul hogy csak chatelni járok fel haverokkal, és közbe unalmamba mászkálok, vagy épp együtt unalmunkban mászkálunk... vagy épp skype-on dumálunk, és közbe csapatjuk acsiért

    Pedig alapvetően bennem van a gyűjtögetős ösztön, GTA-kat is előszeretettel játszom 100%-ra stuntokkal, hidden packokkal, lelőtt galambokkal De ha ok nélkül 5 percenként ugrik fel acsi, az viszont rohadtul idegesítő.
  • 31.
    2014. 12. 16. 10:29
    Nagyon jó lett a cikk! READERS STATISFACTION ACHIEVEMENT UNLOCKED !!!!
  • 30.
    2014. 12. 15. 12:13
    Lenne értelme az achievementeknek, de úgy nem, ahogy a Steam-en megy, hogy egy játékhoz többszáz féle van, és így teljesen elveszíti a jelentőségét.
  • 29.
    2014. 12. 15. 11:31
    Nos "acsívmentek", hmm lássuk csak az aggályaim:
    Egy nem multira kihegyezett játék telibasszarintva multis acsikkal (bioshock2).
    Totál felesleges és idegesítő!
    Valamint a beragadó acsik is ide tartoznak, amiket azért nem tudsz megszerezni, mert a rendszer meghülyült és te nem tudsz vele semmit se csinálni hogy kiszedd a beragadásból.
  • 28.
    2014. 12. 15. 11:20
    Engem nem nagyon érdekelnek az acsik, a gyűjtögetés, és hasonlók. Azt viszont kifejezetten élvezem, ha vissza nézhetem a statisztikáimat. A BF2-nél ezek a statisztikák vettek rá arra, hogy kipróbáljak más pályákat, kipróbáljam magam assaultként, és medicként, és azokban is sikeressé váltam, sőt a végén több órám volt az assaultban, és a medicben, mint a sniper, és support kasztban. 150 óra játék után egy egészen újfajta játékélményt kaptam, csak azért, mert nézegettem a saját, és mások statisztikáit. Nem olyan haszontalan dolgok ezek.
  • 27.
    2014. 12. 15. 09:55
    "... és épp ezért vagyok kíváncsi arra, hogy vajon mi játszódhat le azoknak a fejében, akik úgy rá vannak kattanva erre a dologra. "

    Mint ahogy a cikk is leírta, sikerélményt kapnak, amitől jól érzik magukat.
    Szerintem hogy függés alakuljon ki, ahhoz "csökkent egészségű" mentálhigiéné kell, amit sajnos a mai világ "futószalagon gyárt".
    Úgy gondolom, hogy amikor az egyén úgy érzi, hogy a való életben nem éri el a kellő sikereket, nem becsülik és nem a teljesítménye lényeges (legyen ez valós vagy valótlan), akkor könnyebben fordul olyan dolog irányába, ahonnan megkapja a várt élményt, ahol megkapja a sikereket.

    Engem egyébként jobban érdekelne azok lélektana, akik multis játékban sokadik tagként belépnek egy klánba (már kialakult hierarchiába) és fizetnek azért, hogy mások mondják meg mit és hogy tegyen. Tehát ugyanazt teszi, mint mondjuk a munkahelyén, de a játékban még ő fizet ezért...
  • 26.
    2014. 12. 15. 09:34
    "A cikk itt véget ér. A következő oldalon nem folytatódik."

    Ez a kijelentés megtévesztő, mert az irodalomjegyzék a 4. oldalon található. Még jó, hogy megnéztem azt is.
    A néhány kivételtől eltekintve a gyűjtögetős achievementek nem érdekelnek, de a nehezített megoldásokat mindig megpróbálom. Ahogy már elhangzott itt, ezekre én is úgy tekintek, mint egy mellékküldetés.
  • 25.
    2014. 12. 15. 09:18
    Miféle trófeák? Soha nem játszottam trófeákért (azt se tudom, az eddigi játékaim során szereztem-e).
    Ahogy a TV-t sem a sugárzott "műsorért" nézem
  • 24.
    2014. 12. 15. 08:18
    Azt ugye tudod hogy ki lehet kapcsolni a felugró ablakokat? Szóval ez amolyan user fail panasz volt...
  • 23.
    2014. 12. 15. 04:54
    Engem sem érdekeltek az achievementek soha, sőt elleneztem is őket, amikor kitalálták, mert csak telerakják a játékot felesleges felugró ablakokkal, amik számomra csökkentenek a realitásérzeten (beleélhetőségen), és így a játékélményen is. Ezt úgy értem, hogy pl. XY játékban egy véresen komoly sztorirészhez érek, majd' kifolyik a szemem, úgy figyelem a történéseket, erre feldobja a játék, hogy "eljutottál idáig, elérted a Hű De Nagy Kocka Vagyok achievementet". Igazán köszönöm a fontos információt, meg azt, hogy elvonják a figyelmem a történetről ezzel a hülyeséggel.

    Filmeknél nem akarják bevezetni? Milyen jól mutatna a jobb alsó sarokban az, hogy "ez itt a film fele, achievement elérve"! Könyvekről nem is beszélve!

    A másik "kedvencem" még az, amikor az ismerősök nekiállnak kérdezősködni, hogy "neked megvan X meg Y achievement?" Há' mit tudom én!? Nem is érdekel!

    ... és épp ezért vagyok kíváncsi arra, hogy vajon mi játszódhat le azoknak a fejében, akik úgy rá vannak kattanva erre a dologra.
  • 22.
    2014. 12. 15. 00:05
    Én most hirtelen annyira büszke vagyok magamra, hogy ki is raktam avatarnak. :')
  • 21.
    2014. 12. 14. 23:02
    El sem hiszem. Képes voltam megnézni a 4. oldalt is. Pedig amikor olvastam, úgy gondoltam, hogy egy ilyen kis semmi dolgot nem nehéz megállni. De legalább van egy virtuális kupám!
  • 20.
    2014. 12. 14. 21:07
    Letöltesz egy progit és megcsinálja neked 100%-ra az összes achievementet.
    Egyébként meg érdekli a halált ez. Nem is értem mások mit élveznek ebben.
  • 19.
    2014. 12. 14. 18:18
    Még sosem kaptam kupát! Köszönöm!
  • 18.
    2014. 12. 14. 17:51
    Van egy olyan értelme is ezeknek hogy célokat tűz ki a játékos elé, kb mint egy mellékküldetés.
    A cikkben említett Tomb Raideres gyűjtögetés valóban inkább a szörnyű megvalósítás példája, maga a játék tetszett ugyan de keresgetni a sok hülye gps cache-s meg hasonlókat amikért ráadásul a világon semmit nem kap az ember..

    Hasonlóan szörnyű csak másképp, amikor olyan achikkal van tele a játék amik lényegében elkerülhetetlenül teljesülnek, vagy az előbb említett Universe Sandoxos példák.

    Remélem előbb utóbb rászoknak arra hogy néha valami értelmes jutalmat is adjanak 1-1 achihoz, pl egy skint, wallpapert, concept artot (erre a Mirror's Edge szerintem nem rossz példa) titkos pályát/pályarészt stb.mert ezek nélkül igazából egy tök üres hülyeség az egész nagyrészt.
  • 17.
    2014. 12. 14. 16:59
    Ha nem arról szólna egyik másik hogy 100 eldugott kis vacakot szedj össze, aminek különösen semmi köze a játékhoz vagy a sztorihoz. Jóformán csak a járd be a pályák minden pontját, alaposabban mint a pályateszterek. A Batman Arkham játékokban eddig rendesen beépítették a gyűjtögetős rendszert egy mellékküldetés keretében, miközben vannak olyanok (borderlands 1) hogy szedj össze 15 tangát... poén, de kilóg a helyzetből.
    A silányulásra a következőt értem. Universe Sandbox játék trófeáji jó része arról szól hogy indítsd el 10-100-1000-10000 alkalommal a játékot. Játsz 1 percet, egy órát, és legyen meg egy éve a játék, meg hogy csinálj 100 képernyőmentést. Miközben egy db olyan van ami a játékhoz kapcsolódik: Csapódjon be a föld a napba. Pedig lehetett volna olyan hogy alkoss rendszert 2 bolygóval ami stabil 1000 évig. Vagy alkoss ikercsillagos 5 bolygós sok holdas rendszert stabilan 1millió évig.
    A másik probléma hogy sok játék multis trófeákat is tartalmaznak. Na és ha az illető nem egy nagy multis ember, vagy a szerverek már nem mennek? Ha most venném meg egyik játékom akkor már az életben nem tudnám megszerezni a platina trófeát, mert már nem létezik multis szerver. (Ehhez meg hozzájárul hogy a használt játék kereskedés ellen bevezették a multihoz kötelező egyszer használatos azonosítókód rendszert, amit ha nem veszel meg ismét akkor már alapból be sem léphetsz a multihoz... még ha szeretsz is multizni.)
    Már fentebb említett Batman is elég kettősséget mutat a trófea rendszerben. Az egyik véglet a Be the Bat, ami kb a játék 5. percében kötelezően megvan, miközben a másik végleten a perfect freeflow 2.0 áll, ami egy elég kemény kihívás már.
    A játékok pedig silányulnak, ha tetszik ha nem. Lehet a történetük nem egyszerűsödik, vagy nem rövidülnek, ellenben olyan szájbarágós minden bennük, és jóformán egy gombosították őket amit nem észrevenni, és fejlődésnek tartani eléggé nagy butaság.
  • 16.
    2014. 12. 14. 16:24
    A játékidő növelésére valóban alkalmas, mert megköveteli tőled, hogy egy bizonyos módon csinálj valamit, és a legtöbb ember egy második végigjátszás során teljesíti őket.
  • 15.
    2014. 12. 14. 15:31
    Szerintem az acsi és collectible rendszer egy olcsó, és lusta módja a játékidő növelésének. Az emberek szeretnek péniszt méregetni, főleg a véristvánkák és ezt kihasználva érdemi tartalom hozzáadása nélkül is sokszorosára lehet növelni a játékidőt. Így szépen lehet mondani, hogy ha "kimaxolod" a játékot van az 20-30-100 óra míg valójában a nettó, érdemi játékidő alig éri el az 5-öt.
  • 14.
    2014. 12. 14. 15:20
    Pont ez a lényeg, hogy nem teremt igényt, mert valakit teljesen hidegen hagy az egész, mások akkor is kihajtják ha 100%-ot, ha a fene fenét eszik.
  • 13.
    2014. 12. 14. 15:14
    menj, igyál még egyet. rádfér
  • 12.
    2014. 12. 14. 15:02
    Lesz statisztika arról, hogy hányan nyitották meg a 4. oldalt?
  • 11.
    2014. 12. 14. 14:18
    Nekem unaloműzésre jók. Ha éppen időmilliomos vagyok és unatkozom (értsd: úgy 3x egy héten), akkor nem ritkán megnézem milyen öcsiket nem teljesítettem még steamen a játékaimban. Ha az egyik felkelti a figyelmemet, akkor megcsinálom, de nem a sikerélményért, egyszerűen csak "tippet ad", hogy konkrétan mit csináljak.
  • 10.
    2014. 12. 14. 14:14
    elolvastam mind a 4 oldalt!!!
    pont a napokban jutott ez az eszembe, mert most 'új' helyen dolgozom programozóként és a 'főnök' nagy játékos. már eleve azzal kezdte, h ő olyan dolgokat szeret programozni, aminek van vmi látszatja, mert kell neki a sikerélmény.
    én nem szakítok rá elég időt, nagyon keveset játszom ( ), meg nem is különösebben érdekel, h vmit 100%-on játsszak ki. lusta vagyok hozzá, szerencsére.
  • 9.
    2014. 12. 14. 14:11
    Miért, hogyan silányulnak a játékok. A sok szar között most is megvan, ami megéri a pénzét, szar játékok pedig régebben is voltak. Volt hogy annyi, hogy az ipar is majdnem belerokkant.

    Ehhez képest mostanában azért mindig van évente néhány játék, ami a korábbi évekhez, évtizedekhez képest is kiemelkedő.

    Ez a "silányulnak a játékok" is akkora fa**ág, mint ahogy az egyre rövidülnek a játékok. Csípőből idelövök egy tucat 10 éves vagy régebbi AAA kultuszjátékot, amit 6 óra alatt végig lehet nyomni, és ugyanennyi legfeljebb 2-3 évest, amivel nem végzel 15 vagy akár 30 óra alatt (és persze fordítva is menne).
  • 8.
    2014. 12. 14. 13:38
    Achivementek, mint közvélemény-kutatás, és mint a 0 érdemi tartalom tökéletes álcája. Elgondolkodtató és igaz.

    Engem még nem sikerült agymosniuk, de arra nagyon hasznosnak bizonyultak, hogy felfedezzek játékokba olyan eldugott dolgokat amire nem is gondoltam volna, hogy léteznek, de érdekelnének amúgy.
    Egy játék számomra ott van kimaxolva ahol megszűnik érdekesnek lenni és átvág repetitív időhúzásba minimális tartalommal vagy egyszerűen a grind folytatása nem hoz semmilyen előnyt sem a főszál folytatásánál.
    MGR:R-ben 60 órát szenvedtem a Stormbringer-ért(Revengeance nehézség, egész játék S Rank No Damage). El tudta érni a játék, hogy tökéletes végigjátszást akarjak, nem pedig a felirat vonzott. Se felirat se tökéletes végigjátszás nem lett.
    ACII szintén megvolt 100%+kimaxolt DLC-k, de ott se azokat a felugró vacakokat néztem. Egyszerűen még új volt az Ubisoft open world modellje.
    Ellenben minden más játékban nem szedtem össze minden gyűjthető cuccot, nem fejlesztetem tovább semmit a kelleténél, mostanában volt hogy még végig sem játszottam az adott játékot.
    Outlast, Alien Isolation, Slender: The Arrival felénél mind abbahagytam, olyan repetitívek voltak hiába volt bennük ezer apró dolog, hogy lekössön Youtube-on ugyan az volt a befejezés amit kaptam volna.
    (tavaly meg még sírtam, hogy rövidek a jó horrorjátékok ])

    Phantomstranger
    Ahogy a játékok sem silányulnak. Például az is óriási fejlesztés, hogy az esetek többségében már van On/Off Switch a grafikára a menüben és játék kezdésnél dönthetsz, hogy könnyű, egyszerűsített módon játszol vagy végignézed ahogy botok megteszik helyetted.
  • 7.
    2014. 12. 14. 13:37
    Az oldalak alján lévő képen nagyon jót röhögtem
  • 6.
    2014. 12. 14. 12:47
    Én köszönöm
  • 5.
    2014. 12. 14. 12:42
    ismét egy nagyon jó cikk a témaválasztásaid nagyon jók. és a kivitelezés is. köszönöm.
  • 4.
    2014. 12. 14. 12:11
    Akkor szerintem nem figyeltél oda a cikkre. Nem muszáj trófeázni, ha akarod megcsinálod, de teremt benned egy igényt, kinél erősebbet, kinél gyengébbet, hogy mégis megcsináld. Én sem vadászok le minden egyes achi-t, de van, hogy újra kezdek egy-egy játékot csak azért, hogy még egyet-kettőt megszerezzek, de a collectible gyűjtögetésre még ez sem bír rávenni. Valakit meg igen és térképpel a kezében vág neki a játéknak n+1-edszerre.

    Szefmester
    Szerintem nem igazán silányul, csak bővül, hogy legyen könnyen megszerezhető és keményebb is.
  • 3.
    2014. 12. 14. 11:24
    A trófea rendszer mellesleg kezd silányulni, és erről nem volt szó. Régebben mintha a ritka dolgokért és a valódi teljesítményekért kaptál trófeákat, ma meg már azért is mert elindítod a játékot. Ez azért elég gáz... casualosodik ez a rendszer is. Holott szerintem nem kéne az olimpikon aranyérmét odaadni a tébláboló járókelőnek odaadni, csak mert véletlen átsétált a célvonalon...
  • 2.
    2014. 12. 14. 09:35
    Hülyeség mindenbe pszihologiát keverni. Nem muszáj trófeázni, ha akarsz megcsinálod, ha nem, nem. Mindenre rá lehet szokni, ennyi.
  • 1.
    2014. 12. 14. 09:31
    Egyáltalán nem érdekelt a cikk.
    De a kupát azért megszereztem, 4/4 oldalt végigolvastam.
    Most megyek a GW2-be a daily achiért.