Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Átírhatja a zuzmótant egy új felfedezés

  • Dátum | 2016.07.25 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A biológia tankönyvekben másfél évszázada az áll, hogy a zuzmók egy moszat- és egy gombafaj állandósult együttéléséből kialakult, telepes élőlények. Ezt a tételt cáfolta meg nemrégiben egy amerikai kutató, aki igen kalandos úton jutott el élete legnagyobb felfedezéséhez. Toby Spribille egy montanai lakókocsiparkban, egy fundamentalista szekta tagjaként nőtt fel. Az élővilág nagyon hamar érdekelni kezdte, ám mivel egészen felnőtt koráig semmiféle formális oktatásban nem részesült, sokáig úgy tűnt, hogy tudományos álmai sosem fognak megvalósulni.

Spribille 19 évesen csatlakozott a helyi vadőrökhöz és néhány év alatt sikerült annyi pénzt félretennie, hogy egyetemre menjen. Mivel anyagi lehetőségei korlátozottak voltak, és nem rendelkezett középiskolai bizonyítványokkal, az amerikai egyetemek szóba se jöhettek, így a fiatalember Európában, német nyelvterületen próbált szerencsét, mivel családi hátterének köszönhetően beszélte a nyelvet.

A Göttingeni Egyetem felvételi bizottsága örökre megváltoztatta az életét. Azt mondták, hogy kivételes esetben megtehetik, hogy olyan embereket vegyenek fel, akiknek nincsenek meg a jelentkezéshez szükséges bizonyítványaik, emlékszik vissza Spribille a döntő fordulatra. Az ifjú tudós Göttingenben végezte egyetemi tanulmányait, majd a Grazi Egyetemen doktorált. Az Európában töltött idő alatt pedig szakértője lett azon élőlényeknek, amelyek már Montana erdeiben is felkeltették az érdeklődését, vagyis a zuzmóknak.

Zuzmók egy száraz ágon
Zuzmók egy száraz ágon

A természetben járva lépten-nyomon zuzmókba botlik az ember. A különös telepek egyaránt megjelennek a kidőlt fatörzseken, az élő ágakon és köveken is. Vannak köztük olyanok, amelyek hámló festékfoltokra emlékeztetnek, mások a korallok ágait utánozzák, megint mások pedig bonyolult szerkezetű leveleket vagy apró kelyheket formálnak. Változatos kinézetük mellett ezek az élőlények rendkívül ellenállók is: a Föld legbarátságtalanabb helyein is megélnek, ahol más állatnak vagy növénynek reménye sincs a fennmaradásra.

A zuzmók mindig is fontos és gyakorta vitatott helyet foglaltak el az élet fáján. Az 1860-as évekig a szakértők úgy hitték, hogy ezek növények, majd 1868-ban egy svájci botanikus, Simon Schwendener feltárta, hogy valójában kétfajta élőlénytípusból, gombákból és mikroszkopikus moszatokból állnak. A szakértő felfedezését megbotránkozva fogadta a korabeli szakma, hiszen az szembement azzal a népszerű elképzeléssel, amely szerint az élőlények jól körülhatárolt kategóriákba sorolhatók. A felháborodás aztán jelentősen csillapodott, amikor mikroszkópok segítségével sikerült a zuzmókat felépítő kétfajta élőlényét szétválasztani, vagyis kiderült, hogy a fajok közti határok mégsem kerültek áthágásra.

Schwendener még úgy gondolta, hogy a gomba élősködik a moszaton, de később mások igazolták, hogy az együttélés mindkét résztvevő számára kifizetődő. A moszatok a napfény segítségével tápanyagokat hoznak létre a gombák számára, míg ezek cserébe ásványi anyagokkal, vízzel és védelemmel látják el az előbbieket. Ez a fajta kölcsönösen előnyös társulás a korban teljesen ismeretlen volt a kutatók számára, így új szót kellett kitalálni elnevezésére. Így született meg két német kutató, Albert Frank és Anton de Bary jóvoltából a szimbiózis fogalma.

Farkas-zuzmó
Farkas-zuzmó

A zuzmók másfél évszázaddal ezelőtti leírása óta számtalan helyen akadtak szimbiotikus kapcsolatokra a kutatók. Ilyen együttélésben vesznek részt az emberi és más szerveztek működésében kulcsszerepet játszó mikrobák, a korallszirteket energiával ellátó moszatok, és eredetileg szimbiotikus kapcsolatból vált a sejtek szerves részévé az energiatermelő mitokondrium is. Mindezen közösségek első példáját a zuzmók adták a kutatók számára.

Ugyanakkor hamar kiderült, hogy a zuzmókkal valami gond van. Schwendener óta ugyanis sokan próbálták laborkörülmények között rekonstruálni az életközösséget, de senki sem járt sikerrel. Hiába próbálták a szakértők partnerségre bírni a gombákat és a moszatokat, azokból nem sikerült egységes struktúrákat létrehozni. Mintha valami hiányzott volna a hozzávalók közül. És mint Spribille kiderítette, pontosan ez volt a helyzet. A szakértő igazolta ugyanis, hogy a legnagyobb, fajokban leggazdagabb zuzmók csoportja nem kettő, hanem három különböző organizmus együttélésének eredménye. A telepek egy második fajta gombát is tartalmaznak, amelyet senki sem vett észre az elmúlt 140 év mikroszkópos vizsgálatai során.

A felfedezéshez vezető út 2011-ben vette kezdetét, amikor a frissen doktori címet szerzett Spribille visszatért Montanába. A kutató John McCutcheon szimbiózisokat tanulmányozó szakértő laborjához csatlakozott, és a duó rövidesen új módszerrel, a modern genetika eszközeit kiaknázva kezdte vizsgálni a helyi zuzmókat. A szakértők két nagyon elterjedt típusra koncentráltak, amelyek egyaránt a fák ágairól lógnak le, mintha kócos szakállak lennének. Az egyik zuzmó sárga színű, mivel mérgező vulpinsavat tartalmaz, míg a másikból ez hiányzik, így barna árnyalatú. Az egyértelműen eltérően kinéző élőlényeket egy évszázada külön fajba sorolják. Az utóbbi években azonban több vizsgálat is azt sugallta, hogy valójában bennük ugyanazon gomba társul ugyanazon moszattal. De akkor miért ennyire eltérő kinézetűek?

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 7.
    2016. 08. 02. 09:54
    Nem mondhatnák, mert amit eddig tudtak a dologról, az nem hülyeség, csak több faj szimbiózisáról van szó, mint amennyit ezidáig felfedeztek.
  • 6.
    2016. 08. 02. 01:38
    semmit nem fogad el tényként, és újra meg újra vizsgálnak mindent.

    Végülis, így is meg lehet fogalmazni azt, hogy 140 év után véletlenül akadt egy fanatikus zseni, akit nem hagyott nyugodni, az összes többi moszat-kutató meg ész nélkül átvette, publikálta, felvette érte a pénzt.

    Kb mint azt állítani hogy a katkó egyházban az a csodás, hogy egyáltalán nincsenek dogmák, és újra és újra felül van bírálva minden, hiszen kb három pápánként sokkal liberálisabb lesz LOL
  • 5.
    2016. 08. 01. 09:53
    Mi sem áll távolabb ettől. Ez a tudomány alapvető működése, új felfedezések társulnak a korábbiakhoz kiegészÍtve azokat.
    Ez benne a legjobb hogy önmagával szemben is szkeptikus a tudomány, ezért semmit de semmit nem fogad el 100%-osan, mindig mindent újravizsgálnak, más szemszögből, új eszközökkel stb. Einstein, Maxwell stb szintén korábbi ismereteket egyesítettek, új sokkal mélyebb megértését kínálva a vizsgált dolgoknak. Elődeik ettől még nem tévedtek.
  • 4.
    2016. 07. 27. 08:44
    Pont hogy lényegében nem mondhatjuk, hogy hogy hülyeség, mert pont hogy lényegében volt igaza.
    Azt mondta, hogy a zuzmó két élőlény szimbiotikus társulása. Közben kiderült, hogy valójában három. Vagy négy. Vagy öt. Majd 140 év múlva visszatérünk a pontos számokra.
    De ettől még tényleg szimbiotikus társulás, nem volt marhaság vagy hazugság amit állított.
    Amit kigondolt, azt a tapasztalata alapján írta le tényként, és nem is tévedett. TÉNYleg van benne egy moszat és (legalább) egy gomba.
  • 3.
    2016. 07. 27. 03:41
    És ilyen esetekben, bár ezt nem hangsúlyozzák ki, lényegében azt is mondhatnánk, hogy az előző kutató által leírt dolgok hülyeségek. Akit eddig nagyra tartottak a témában az kigondolt valamit és tényként írta le.
  • 2.
    XiX
    2016. 07. 26. 15:49
    Ezt a sokféleséget nem fogjuk megismerni mert (addigra) kipusztul.
  • 1.
    2016. 07. 25. 13:55
    Nagyon érdekes cikk. Még egy ilyen régóta ismert és kutatott élőlénycsoport esetében is érnek minket meglepetések és kb 140 év után újra kell írni a róluk eddig biztosnak hitt állításokat.