Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Aszteroidák és védelmi lehetőségek

  • Dátum | 2013.02.20 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Egy kisbolygó vagy meteorit becsapódásának eshetőségeiről elsőként nem meglepő módon a tudományos-fantasztikus irodalomban kezdtek elmélkedni. Az elsők között is elsőnek számít egy csaknem egy évszázada, 1915-ben megjelent regény, Arthur Train és Robert Wood műve, amelynek a címe Holdcsináló (The Moon Maker) volt. Ami igazán érdekessé teszi a történetet az az, hogy az írásban felvetett megoldási javaslatot a NASA jelenleg is komolyan fontolgatja a veszélyes aszteroidák elleni védekezés egyik lehetőségeként.

A regényben egy 240 kilométer átmérőjű kisbolygó, az uránszurokércből álló Medúza fenyegeti a Földet. Egy maroknyi csapat indul útjára a Repülő Gyűrű nevű űrhajó fedélzetén, köztük az égitest felfedezője, és pályájának kiszámítója, a gyönyörű és zseniális matematikus, Rhoda Gibbs. Az atommeghajtású űrjármű legénysége számos kalandot követően végül eléri a Medúzát, majd egy kisebb atomrobbantással úgy módosítják pályáját, hogy az elkerülje a Földet. Az égitest végül második holdként áll pályára bolygónk körül, innen a regény címe. A történet egyébként ma is remekül megállja a helyét, a karakterek érdekesek, a sztori szórakoztató, a tudományos leírások pedig rendkívül pontosak és többségük egyáltalán nem tekinthető elavultnak.

Jóval regényünk történései után szintén egy tudományos-fantasztikus szerző, Larry Niven jegyezte meg viccelődve, hogy a dinoszauruszok azért haltak ki, mert nem volt űrprogramjuk. A múlt pénteki események azonban megmutatták, hogy mi, a magunkat oly fejlettnek tartó emberiség tagjai, is milyen sebezhetők vagyunk az űr kisebb-nagyobb szikláival szemben. A cseljabinszki becsapódás és a 2012 DA14 jelű kisbolygó rendkívüli földközelsége ismét felborzolta a kedélyeket, és újra felmerült a kérdés: mit is tehetünk, és egyáltalán mit teszünk jelenleg a hasonló események előrejelzésére, vagy éppen elkerülésére.



Alan Fitzsimmons, a Belfasti Egyetem professzora az Európai Unió NEOShield nevű projektjének résztvevőjeként pontosan ezekre a kérdésekre keresi a választ. „Alapvetően három módja van a veszélyes aszteroidák elhárításának: lassan módosítani ezek pályáját, gyorsan tenni meg ugyanezt, vagy robbantani” – mondja a szakértő. A választott módszer függ a kisbolygó méretétől, összetételétől, pályájától, és persze nem utolsó sorban attól, hogy mikor vesszük észre. A legnagyobb problémát az okozza, hogy bármelyik metódus sikeres alkalmazásához legalább egy évtizeddel korábban el kellene kezdeni készülni a kivitelezésre.

Ha elegendő idő áll rendelkezésre, akkor lehetséges bevetni a lassú pályamódosítást. Ennek keretében egy nagy tömegű űrhajót kell az aszteroida közelébe küldeni, és ennek apró gravitációs hatása elegendően módosíthatja a pályát ahhoz, hogy évekkel később az égitest ne csapódjon bele a Földbe. A pálya ennél gyorsabb megváltoztatásához ütközésre van szükség: ilyenkor nagy sebességgel neki kell irányítani az aszteroidának egy szintén minél nagyobb tömegű űrjárművet, amely cserébe rögtön más irányba tereli az égitestet. Elviekben itt is igaz, hogy minél korábban kerül sor a manőverre, annál kisebb ütközésre van szükség ahhoz, hogy a kisbolygó elkerülje a Földet.

A végső lehetőségként pedig ott a robbantás, hiszen ez biztosíthatja a legerőteljesebb lökést. Gyakorlatilag arról van szó, amit a már említett regényben is felvetnek: nem a felrobbantani kell a kisbolygót, hanem egy megfelelően elhelyezett nukleáris töltettel új pályára irányítani. Az égitest tényleges felrobbantása már csak azért sem ajánlott, mert ez esetben egyetlen nagy, talán valahogy még kontroll alá vonható kődarab helyett kisebb törmelékdarabok tömegét kapnánk eredményül, amelyek pályáján már biztosan nem tudnánk érdemben módosítani.

Az Európai Űrügynökség (ESA) és a Johns Hopkins Egyetem Alkalmazott Fizika Laboratóriumának kutatói jelenleg a középső opció megvalósításán dolgoznak. Az AIDA (Asteroid Impact and Deflection) névre keresztelt küldetés tényleges tesztelésének lehetőségeit alig pár hete kezdték el fontolgatni, és azóta roppant aktuálissá lépett elő a projekt. A terv lényege, hogy két űrhajó indulna útjára, amelyek közül az egyik feladata a megfigyelés és információgyűjtés lenne, míg a másik beleütközne a közeledő kisbolygóba, igyekezve módosítani annak pályáján.



Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 19.
    2013. 03. 04. 14:57
    A föld magja és a geostacionárius pálya közötti távolság 42200km kb.
    Amennyiben detektálni akarunk egy tárgyat, akkor a föld kerületén a fentebb említett távolságra kellene műholdakat telepíteni most jön a nehezebb része, ugyanis ha a bolygó kerülete 265016km akkor az AESA radarok 120 vagy 160 fokos látószögével számolva nagyon sokat kellene felbocsátani.
  • 18.
    2013. 03. 04. 13:35
    A föld magja és a geostacionárius pálya közötti távolság 42200km kb.
    Amennyiben detektálni akarunk egy tárgyat, akkor a föld kerületén a fentebb említett távolságra kellene műholdakat telepíteni most jön a nehezebb része, ugyanis ha a bolygó kerülete 265016km akkor az AESA radarok 120 vagy 160 fokos látószögével számolva nagyon sokat kellene felbocsátani.
  • 17.
    2013. 02. 25. 16:35
    Mennyi kellene ezekbol, hogy az egesz vilagurt lefedjek (minden iranyt)?
    Es milyen tavol?
  • 16.
    2013. 02. 22. 06:04
    Hát ez az! Balucsek elmagyarázta, hogy miért nem jók a Föld felé néző műholdak a meteorok detektálására. De ha ezeket a műholdakat (vagy másikokat) a világűr felé fordítjuk, már teljesen más a helyzet
  • 15.
    2013. 02. 21. 23:40
    Balucsek, szerintem nem lenne lehetetlen csak egy nagyobb szabású összefogás kell és pár év fejlesztés, de persze pár év alatt is történhet akármi is.A tudomány nem áll meg ott ahol van még tanulni bőven.A akik görcsösen ragaszkodnak valamihez azok belehalnak a görcsükbe sajnos.

    A szökőáraknak szerintem semmi köze s természethez,pont egy atomerőmű alatt egy földrengés hagyjuk már.Elmondják milyen időjárás lesz a sok birka meg el is hiszi..csak a befolyástól lesz olyan amilyenek bejelentik.Amiről nem tudok az nem jelenti azt hogy nincs..Tessék gondolkodni nem csak alkohol szivacsnak használni az agyat. ;-)

    A lehetetlen az emberek fejében van, nem az univerzum "fejében"...
  • 14.
    2013. 02. 21. 15:59
    Kár is védekezni.. a természet elintézi azt amit az ember elrontott. A nagyobbak meg lehet próbálni felderíteni és levadászni, de az ilyen kisebbeket szerintem teljesen felesleges. Túl nagy energiaráfordításra lenne szükség egy minimális veszély elhárítására. Kicsit durván fogalmazva ez kb olyan elvárás mint hogy az autókat ne tudják eltalálni a villámok...
  • 13.
    2013. 02. 21. 14:29
    sensorprime: a kémműholdak kb 35 786km-re repkednek a fejünk fölött ez a leglassabb meteoroknak kevesebb mint 1 óra a gyorsabbak pár perc alatt megteszik. Ha tudnák honnan jön (ez a neheze mert hiába látják Julcsit a nudista strandon ha tőle 100 méterre már a komplett amcsi hadsereg felhajózhat a Dunán észrevétlen) akkor is már csak arra lenne idejük a kémműholdakkal, hogy telefonon elköszönjenek az ott élőktől.
  • 12.
    2013. 02. 21. 08:39
    persze erre nincs teknika hog 40 méteres tárgyakat érzékeljenek de a föld felé azér figyelnek a centi pontos kémműholdak.
  • 11.
    2013. 02. 21. 05:45
    A radar - rádiólokátor a második világháborúban lett kifejlesztve az ellenséges repülők megtalálására. Azaz az idegen - jelöletlen tárgyak észlelésére. Nem szükséges, hogy a keresett tárgyon adóvevő legyen.
    A Hold pályáján kívül is tud érzékelni. Pl. a Hold pontos távolságát radarral mérték le 1946-ban. És szerintem azóta már fejlődött a technika.

    Ha az USA fölött történt volna a meteor berepülése, és ha működik az automatikus rakétaellenes légvédelem, akkor lehet, hogy rátőttek volna pár légvédelmi rakétát
  • 10.
    2013. 02. 20. 23:23
    Nem lehet eltitkolni. Kizárt, hogy egy nagy becsapódás esélyét titokban tudják tartani, mint ahogy azt a filmekben láthatjuk.
  • 9.
    2013. 02. 20. 20:36
    Szerintem meg simán el kell fogadni,hogy gyarló senkik vagyunk a világegyetem hatalmas erőihez képest...amikor még egy szökőár is elpusztít mindent,megállíthatatlanul akkor ne akarjunk már a világűrből érkező objektumokat megállítani/eltéríteni..
    Ha jön egy nagyobb akkor úgy sem szólnak majd hogy ne legyen pánik és káosz szóval kis szerencsével másnap hallgatjuk a hírekben(ha lesz távközlés) vagy ha nincs szerencsénk akkor már úgy sem fog érdekelni a hírek...

    A lézerek gyengék,plusz óriási energia kéne hozzá hogy használható legyen,plusz túl gyorsak ezek a tárgyak hogy eltaláljuk,ami igaz a rakétákra is.
    Ja meg azért a Willis sem lesz már fiatalabb....
  • 8.
    2013. 02. 20. 15:11
    Ronan miért kéne a föld túloldalára is vmi? az űrálommás kb 1,5 óránként megkerüli a földet amennyiben időben észleljük lenne bőven lehetőség rálőni. A nagyobb gond ott van, hogy a lézer nem minden ellen hatásos.
    Tudtommal a túlnyomó részben jégből felépülő meteorok ellen merült fel egy lézer rendszer ötlete, hogy azzal megolvasztják és a párolgó víz eltéríti a pályáról, de a megvalósítás még erősen hiányzik. Gondolom meglehetősen pontos és erős lézer kéne ahhoz, hogy még ott el találhassuk ahol még van értelme, a kő vagy fém alapúak ellen viszont esélytelen lenne, pedig azok a veszélyesebbek.
  • 7.
    2013. 02. 20. 13:40
    Szerintem az ISS -re lehetne tenni egy lézervédelmi rendszert.Csak sajnos a föld túloldalán levő műholdakra is kell valami hasonló.Kisebb darabokban talán nem okoznak akkora kár.

    Én jelentkeztem a Mars utazásra Norbert Kraft-ot kell felvenni skype-on és tőle lehet kérdezni kaptam egy levelet amiben írjam le hogy.Miért hagynám el a földet?És ezt írjam le 100-tól több de 1000-töl kevesebb karakterrel..Érdekes hogy katonai személyt nem keresnek a dologhoz.
  • 6.
    2013. 02. 20. 13:30
    Szerintem erre a projektre egy világméretű összefogásra lenne szükség!
    Miért csak a NASA-tól várjuk az egész Föld megmentését?! Az anyagiakról nem is beszélve, minden országnak kutya kötelessége lenne hozzájárulni, hiszen mindenki élete kockán forog, nem csak az amerikaiké és így -több pénzből- gyorsabban elkészülhetne!
  • 5.
    dj
    2013. 02. 20. 13:00
    A radar technika az a visszaverődés elvén alapul, illetve ha a céltárgy rádió jelet bocsájt ki magából, akkor lehet észlelni. Kizárt, hogy így lehetne akár egy hold pályján mozgó testet érzékelni. Pedig akkor már késő.
  • 4.
    2013. 02. 20. 12:02
    Érdekes, hogy az észlelésre csak optikai megoldást említettek. Pedig a radar sokkal célravezetőbb.
    Nem vagyok fizikus, nem tudom, milyen erejű radarokkal mennyivel előre látnánk egy 7-8 km/s sebességgel közeledő szikladarabot.
    És azt se tudom, mennyi szikladarab röpködhet a Föld közelében.
    És azt se tudom, hogy megérné-e felküldeni pár műholdat, ami feltérképezné a Föld környékén röpködő objektumokat. De szerintem ezt kellene először megvalósítani, a Mars-utazást csak utána
  • 3.
    2013. 02. 20. 10:30
    Vagy, ha "elég idő" van az eltérítésre, egy napelemekről ionhajtóművel. Kicsi, de igen hosszú ideig kitartóan ható tolóerő is eltéríthet egy kisebb objektumot.

    A nukleáris robbantásnak az is a hátulütője, hogy miszlikbe aprítja a közeledő behatolót. Az aprítás biztosan nem lesz tökéletes, jócskán maradhatnak darabok, amik irányuknál és méretüknél fogva továbbra sem veszélytelenek ránk.
    Innentől ráadásul nem egy, nagy égitestet kell szemmel tartani, hanem sok-sok kisebb-nagyobb darabot. A törmelékből várhatóan éppen a legnagyobb, legveszélyesebb darabok pályája módosul a legkevésbé, a belátható jövőben újra keresztezve a Föld pályáját.
  • 2.
    2013. 02. 20. 09:52
    Nukleáris fegyverek kicsit máshogy viselkednek a világűrben mint itt a Földön. Ott a felszabaduló energia nagy részt sugárzás. A Földön ennek jelentős részét elnyeli a légkör. És levegő híján a lökéshullám is elenyésző a légköri robbantásokhoz képest, éppen ezért szerintem a lehető legrosszabb választás. Inkább meg kéne próbálni eltéríteni az adott objektumot más eszközzel. Például egy úgynevezett gravitációs vontatóval.
  • 1.
    2013. 02. 20. 09:10
    Az atommag létezésének ténye 1915-ben elég friss volt elmélet volt (Rutherford féle atommodell, 1911), a magátalakulás, maghasadás pedig még a közelebbi-távolabbi jövő.

    Elég nagy látnoki képesség kell ahhoz, hogy 1915-ben megjelent sci-fiben arról írjon valaki, hogy atommeghajtású űrhajóval megközelítenek egy égitestet, hogy atomrobbantásokkal eltérítsék.