Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Aranymesék

  • Dátum | 2017.04.02 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az emberi történelem során annak kérdése, hogy honnan van a földi arany, és hogyan lehetne még többhöz hozzájutni, gyakran kapott fontos szerepet. Az inkák úgy hitték, hogy az arany az égből hullott alá a napisten könnyeiként. Arisztotelész úgy vélte, hogy az arany megkeményedett víz, amely a föld mélyébe lejutó napsugarak hatására alakult át. Isaac Newton kiterjedt tanulmányokat folytatott azzal kapcsolatban, hogy lehet hétköznapi anyagokból a bölcsek köve révén aranyat csinálni. De az arany kapcsán eszünkbe juthat a mindent arannyá változtató Midász mondája, vagy a szalmából aranyfonalat fonó Rumpelstilz meséje is.

Az arany eredetének tudományos magyarázata nem kevésbé izgalmas és fordulatos, mint az említett történetek. Azzal kapcsolatban, hogy hogyan kerül az arany bolygónkra, nagyjából konszenzus van a szakértők között. Körülbelül 4 milliárd éve egy sor meteorit csapódott be bolygónkba, nemesfémekkel hintve meg annak felszínét. Annak kérdésében viszont, hogy hogyan jött létre az arany, már nem ennyire egységes a szakma.

Az asztrofizikusok sokáig azt vallották, hogy az arany és a többi nehezebb elem szupernóvarobbanások során keletkezik. Ahogy azonban a számítógépes modellek egyre jobbak lettek, kiderült, hogy ezek a robbanások nem sokkal jobbak az aranygyártásban, mint az alkimisták voltak. Elindult tehát a nyomozás, hogy ha nem a szupernóvák, akkor mi lehet a felelős az univerzum aranyának létrehozásáért.

Az utóbbi években a vita egyre hevesebbé válik. A csillagászok egy jelentős része azon az állásponton van, hogy neutroncsillagok összeolvadása során keletkezhettek a nehéz elemek. Mások úgy vélik, hogy ugyan a mezei szupernóvák nem képesek aranyat és más nehézfémeket előállítani, léteznek olyan egzotikus fajták közöttük, amelyek igen. A vita eldöntése érdekében a szakértők rengetegféle módon kutatják az arany keletkezésének mikéntjét a számítógépes szimulációktól kezdve a gammatávcsöveken át a mélytengeri kéregminták vizsgálatáig. Az igazán meggyőző bizonyíték ugyanakkor az lenne, ha sikerülne élőben elcsípni egy olyan kozmikus eseményt, amelyben arany keletkezik.


1957-ben Margaret és Geoffrey Burbidge, William Fowler és Fred Hoyle fizikusok felvázolták, hogyan jöhet létre a csillagok halála során a periódusos rendszer szinte minden eleme. Ezzel egyúttal azt is sugallták, hogy minden – köztük mi emberek is – csillagpor volt egykor. És így van ezzel az arany is. Az ősrobbanás után, amikor kialakultak az első csillagok, az univerzum hidrogénből, héliumból és lítiumból állt. Az égitestek belsejében aztán ezek az elemek nehezebb elemekké kezdtek összeállni.

Ez a folyamat azonban megáll a vasnál, amely minden elem közül a legstabilabb. Az ennél nagyobb atommagok létrehozásához már több energiát kell befektetni, mint amennyi felszabadul képződésük során. A nehéz elemek ezért alapesetben nem jönnek létre a csillagokban. Ahhoz, hogy ilyenek képződjenek, neutronokkal kell bombázni a vasatomokat. A neutronok a folyamat során protonná, elektronná és antineutrínóvá bomlanak, megnövelve az atommag rendszámát, és nehezebb elemet hozva létre belőle.

Ha a neutronok lassan érkeznek az atommagba, a lassú neutronbefogás (s-folyamat) során például stroncium, bárium vagy ólom képződik. Ahhoz viszont, hogy arany vagy urán jöjjön létre, gyorsabban kell elérniük az atommagot, minthogy bomlani kezdenének. Az úgynevezett r-folyamathoz pedig, ahogy Burbidge és kollégái is felismerték, meghatározott körülmények kellenek. Egyrészt szükséges egy meglehetősen tiszta neutronforrás. Kellenek továbbá nyersanyagként szolgáló vasatomok is. És a két hozzávalót forró, sűrű (de nem túl sűrű) környezetben kell egyesíteni. Arra is szükség van továbbá, hogy az egyesülés egy robbanás folyamán történjen meg, amely a végtermékeket rögtön szét is szórja az űrben.

A csillagászok többsége számára hosszú ideig egyetlen ilyen esemény kínálkozott megoldásként: a szupernóva. Szupernóva akkor képződik, amikor egy nagytömegű csillag kifogyott az elsődleges üzemanyagból, és miután magjában megindult a nehezebb elemek fúziója, eléri a vasfázist. Ezt követően a fúzió abbamarad, a csillag pedig összeomlik. A mag sűrűsége megnő, majd az összeomlás energiája darabjaira tépi az égitestet.

A szupernóvarobbanásokban látszólag minden megvan, ami a nehézfémek r-folyamatban való képződéséhez kell. Az összeomlás során protonok és elektronok kezdenek egyesülni a magban, kezdetleges neutroncsillaggá alakítva az égitestet, amelynek belsejében bőven akad vas és hő is. A robbanás pedig képes szétrepíteni az új elemeket. A kilencvenes évekre egy ennek az elméletnek megfelelő kép kezdett kirajzolódni a számítógépes modellekből is. A csillag összeomlása után fél másodperccel egy percen keresztül neutrínók áramlanak ki abból. Ezek a nehezebb atomok alapjául szolgáló vas atommagokat is magukkal vihetnek, sok-sok neutronnal együtt.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 13.
    2017. 04. 06. 11:41
    A szabad neutronok elbomlanak protonná, elektronná és anti-neutrínóvá, kb. 10 perces felezési idővel.
  • 12.
    2017. 04. 04. 20:57
    Nagyon egyszerű: félig áteresztő membrán, ami csak az aranyat fogja fel. Már csak ki kell fejleszteni. :-)
  • 11.
    2017. 04. 04. 11:53
    A fizika, ami alapján szimulálnak nem változott egy bitet sem, ha erre gondolsz.
  • 10.
    2017. 04. 03. 19:29
    Idéznéd a cikkből azt a részt ahol figyelmen kívül van hagyva a távolság miatti időeltolódás? (azaz hogy a múltat látják és jelenként gondolnak rá)
  • 9.
    2017. 04. 03. 18:44
    Ez azért erősen hipotetikus terület. Majd ott a LIGO és James Webb, lehet adatokat generálni. Addig marad a matek és az összetetz szimulációk minél erősebb szuperszámítógépekkel. A matekból azért elég jó modelleket lehet csinálni, csak ugye bizonyítani nehéz a tér-idő volumene miatt.
  • 8.
    2017. 04. 03. 16:59
    Megint sikerült jó sok pénzért nagyon „komoly” „tudósoknak” bebizonyítaniuk, hogy nem tudnak szart se, csak mindezt 1 mondatban leírva ciki lett volna közölni. Ez az elmélet is olyan sánta, hogy már fekvőbeteg. Eleve feltételezik, hogy az univerzum mindig olyan volt és úgy működött, amilyennek most látni csak vélik. Minden jelen időben van nekik, időeltolódás lazán kihagyva, ha egy folyamatot valahol láttak, az aztán tutira úgy zajlott le mindenütt másutt is... Eleve prekoncepciókra keresnek „válaszokat”, nem is sorolom tovább. Lassan már neki sem kezdek ezeknek a szenzációhajhász eszmétlenfuttatásoknak. Érdekes látni azért, hogy az inkák elképzelésének is legalább ugyanekkora a valószínűsége, pedig kevésbé voltak műszerezettek. Vajon hová lettek az elmúlt 2-3 évtizedben a valós tudományos értékű (értsd: nem találgatás egy előre kitalált, feltevéses modell alapján, mert a számítógép bármit elbír) megfigyelések? Mert a bulvár, az megy.
  • 7.
    FaL
    2017. 04. 03. 14:31
    Ez elég érdekes cikk, mert tudtommal eddig elég nagy konszenzus volt azt illetően, hogy miként keletkeznek a nehéz elemek az univerzumban.

    Számomra kicsit fura ez a neutroncsillag-ütközésre épülő modell, már csak azért is, mert a neutroncsillagok ugye alapvetően neutron degenerált anyagból állnak, amit egy vékony kéreg vesz körbe. Ez egyrészt elég stabil szerkezet, másrészt még ha meg is bomlik, a neutron degenerált anyag lényegében szabadon álló neutronok összessége, abban hol van a nukleoszintézishez szükséges más anyag? Másrészt ismerünk egymáshoz rendkívül közel keringő neutroncsillagokat, akkor ott ömlenie kéne az aranynak (meg más vasnál nehezebb anyagnak is).

    Azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelenleg elfogadott kozmikus keletkezési elméletek szerint a korai univerzumban döntően óriáscsillagok keletkeztek, amik hamar elpusztultak a tömegük okán, de teleszórták a környezetüket a szuper- és hipernóvák során keletkező nehezebb anyagokkal. Így a később keletkező csillagrendszerek már ebből a nehéz anyagokkal feltöltött ködökből keletkezhettek. Magyarán az, hogy mostanában nem nagyon van olyan sok és energetikus szupernóva, az nem azt jelenti, hogy nem származhatnak onnan a nehéz elemek, csak mára már kevesebb ilyen van, de még így is bőven több, mint neutroncsillag ütközés.
  • 6.
    2017. 04. 03. 08:17
    Mert Hoffmanék a legstílusosabbak... Amit ott nem értek hogy amikor öntik a csomó aranyat a tálba miért fekete egy nagy része ??
    Amúgy szerintem is néha amnnyira realyti show mint a Bear Grylls aki szállodába lakik éjjel és kimegy hogy ott aludt a hóban Itt is ha nem történik izgi akkor csinálnak a kamera miatt...Lehet most csődbe mennek...
  • 5.
    2017. 04. 02. 20:50
    Esténként én is néztem
    Nem tudom mennyi volt valóságos, de azért ráflasheltem mindig amikor a nagypapi hozta a moonshine üvegekben a goldot... Todd Hoffmannéknak drukkoltam mindig
  • 4.
    2017. 04. 02. 19:21
    Szerintem meg Parkerék kotrója lesz a nyerő. XD
  • 3.
    2017. 04. 02. 16:44
    Az aranycsákány annyira erős hogy az a leggyengébb, pillanatok alatt elkopik.
  • 2.
    2017. 04. 02. 14:15
    Pedig az arany rengeteg mindenre jó... kémia és elektronika főleg. Kár a sok ékszerbe Persze tisztán fémként nem alternatívája az acélnak vagy a titánnak.

    ... ha lenne sok belőle, akkor értéktelenné válna.

    Szerintem amúgy a tengeri, folyami kinyerés lesz majd a jövőben aktuális. Olyan mikro-nanofilterek vagy mikrofluidikai rendszerek amik kiszűrik a tiszta arany és oldott aranyvegyületeket a vízből. Ahogy a patakmeder mélyén összegyűlik évszázadok alatt...
    Vagy aranygyűjtő baktériumok, biotechnológia is egy élhető út.
  • 1.
    2017. 04. 02. 13:58
    Tegyünk fel egy abszurd tézist.
    A föld magja aranyból lenne...
    Előbb utóbb lefúrkálnának és felhoznának X milió tonna aranyat és az arany értéktelenné válna.
    Mert tulajdonképen az arany értéktelen csak mi tesszük azzá.
    A 100%os arany annyira puha hogy a fogával beleharapva nézték meg régen hogy igazi e. Önmagában ötvözetek nélkül elég kevés mindenre jó, max tvkban vezetőnek. Mindig az jut eszembe a Minecraftról hogy ott az aranycsákány milyen erős hogy mennyire butaságokat tanít a média a gyerekeknek is.