Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Apollo-8: karácsony a Hold körül

  • Dátum | 2012.12.23 23:59
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Negyvennégy évvel ezelőtt az Apollo-8 asztronautáinak személyében az emberiség képviselői először közelítették meg egy másik égitest felszínét. Ha az űrkutatás történetéről beszélünk, a legfontosabb küldetések kapcsán elsőként az Apollo-11 és a holdraszállás jut eszünkbe, Frank Borman, Jim Lovell és Bill Anders hét hónappal korábbi útja sem volt azonban kevésbé jelentőségteljes, és ha tényszerűen nem is feltétlenül ismeri mindenki ezen küldetés részleteit, az út egyik legfontosabb mementójával már biztosan találkozott. 1968. december 24-én ugyanis elkészült az a felvétel, amely mindennél jobban megmutatja, hogy milyen apró és izolált világban élünk. A Hold mögül kibukkanó Föld fényképe, amely a Földkelte nevet kapta, alapvető befolyással volt a világegyetemről és bolygónk azon belüli helyéről alkotott elképzeléseinkre.

A világ egyik legismertebb és legtöbbször felhasznált fényképén a kietlen holdfelszín fölött karácsonyi üveggömbként ragyog a Föld félig árnyékba borult kék golyója, amelyet fehér, sárga és barna csíkok díszítenek. Bolygónk pereme élesen elválik a háttérbeli űrtől, nyoma sincs a légkör jelenlétéből adódó elmosódottságnak, az életet lehetővé tevő levegő ugyanis olyan vékony rétegben fedi be világunkat, hogy már a Holdról sem igazán látszik.

Az Apollo-program legfőbb üzenetének tartott felvételt Bill Anders készítette, amikor 1968 karácsonyán társaival elsőként kerülte meg a Holdat. A kép révén az emberiség először vethetett pillantást lakóhelyére a maga teljességében, nem pusztán egyes részleteire tekintve, hanem egy olyan világot látva, amely Archibald MacLeish költő szavaival élve „egész, kerek, gyönyörű és apró.” „Bolygónk egy magányos pötty a minket körülvevő végtelen űr sötétjében” – mondja Carl Sagan. „Semmi jele annak, hogy bárki is a segítségünkre siet, hogy megmentsen minket önmagunktól.” David Attenborough is hasonlóan gondolkodott a Földkelte című fényképet meg pillantva: „Élesen emlékszem, hogy amikor először láttam a felvételt, hirtelen realizáltam, hogy milyen elszigeteltek és magányosak is vagyunk.”



A NASA eredetileg nem tervezte, hogy 1968-ban eljut a Holdig. Nem igazán tudták, hogy mennyit bír az új felszerelés, így az Apollo-8 eredeti feladata a legújabb fejlesztések alacsony Föld körüli pályán való tesztelése lett volna. Az ősz folyamán azonban a CIA – mint később kiderült téves – információkhoz jutott arról, hogy a szovjetek már az utolsó előkészületeket végzik, mielőtt embert küldenének égi kísérőnkre. A hírek hallatán az Apollo-program felgyorsítása mellett döntött az űrügynökség, és ennek keretében az Apollo-8 új feladata a Hold elérése és megkerülése lett. Magát a holdraszállást még nem merték megkísérelni, ezért a landolóegységet ki is hagyták a tervezés során, mondván hogy azt majd egy későbbi út alkalmával próbálják ki.

A döntés helyességét sokan vitatták. A Saturn V óriásrakéta messze nem üzemelt tökéletesen, és két korábbi tesztrepülése során jelentős hibákat észleltek működésében. Sokat rontott a helyzeten az is, hogy 1967-ben az Apollo-kapszula felszíni tesztelése során tűz ütött ki, amelyben három űrhajós (Gus Grissom, Ed White és Roger Chaffee) lelte halálát. Ezek után nem csoda, hogy sokan elképesztően kockázatos vállalkozásnak tartották, hogy a NASA egy bizonytalan állapotú rakéta hátán egy, a tragikusan járt Apollo-1-hez megszólalásig hasonló kapszulában embereket akar küldeni a Hold felé.

A kilövést megelőző sajtótájékoztatók fő témája érthető módon az volt, hogy milyen veszélyek fenyegetik majd az űrhajósokat. És bár a küldetés sikeresen zárult, sőt, gyakorlatilag minden későbbi Apollo-missziónál problémamentesebben zajlott, az Apollo-8 startját minden idők legfeszültebb hangulatú indulásaként tartják számon azóta is, ami az előzmények ismeretében egyáltalán nem meglepő.



A 110 méter magas, 2800 tonnás rakéta végül minden különösebb probléma nélkül emelkedett a magasba december 21. hajnalán, Föld körüli pályára állítva az űrkapszulát. Lovell a maga nemében egyedülálló fedélzeti számítógép segítségével beindította a harmadik fokozatot, és az űrhajósok megkezdték három napos útjukat a Hold felé. Ez volt az első alakalom, hogy az emberiségből bárki is elhagyta a Föld közvetlen környezetét.

A Holdra vezető út persze nem volt problémamentes. Az első űrben töltött éjszakán Borman nem tudott elaludni, így bevett egy altatót, ami komoly hibának bizonyult, ugyanis pár órával később hányni kezdett, és hasmenéses roham tört rá. A „dicsőséges” küldetés legénysége tehát az út egy részében papírtörölközőkkel igyekezett eltakarítani Borman rosszullétének nyomait a szűkös kabin súlytalan légteréből.

Az Apollo-8 december 24-én érte el a Holdat, és sikeresen pályára állt legközelebbi szomszédunk körül. Az első három kör során az ablakokat az égitest felszíne felé irányították, és felvételeket készítettek a terepről potenciális leszállóhelyek után kutatva a későbbi küldetések számára. Csak a Hold negyedszeri megkerülésekor fordították úgy az űrhajót, hogy a horizont is látszódott, és ennek a manővernek is navigációs okai voltak, ekkoriban ugyanis még szextánst használtak a pozíció meghatározására. Amikor pár perccel később egy kék-fehér folt bukkant elő a Hold takarásából, Bormannek eltartott egy pár pillanatig, mire ráébredt, hogy mit is lát. Először egy fekete-fehér fotót készített a felkelő Földről, majd társai figyelmét is felhívta az érdekes jelenségre. Az azóta híressé vált színes felvételt Bill Anders rögzítette egy Hasselblad 500EL fényképezőgép segítségével. 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 8.
    2013. 01. 08. 10:57
    Kutya73 : Egyszerű a megfejtés ,hogy számodra is kielégítő lehessen. Mivel gondolom soha nem játszottál semmilyen játékokkal és nem néztél fantasy filmeket se főleg nem olvasni nem olvastál. Mivel a megfejtés Más Síkon van a mennyország persze ez tudományos válasz rá ,ha már tudományos szemszögből kérdezted!



  • 7.
    2012. 12. 29. 20:39
    "A Hold mögül kibukkanó Föld fényképe ... alapvető befolyással volt a világegyetemről és bolygónk azon belüli helyéről alkotott elképzeléseinkre."

    Szerintem éppen fordítva.
    Az, hogy oda tudtak menni, le tudták fényképezni, vissza tudtak jönni pont azt bizonyítja, hogy helyesek és pontosak voltak a hozzánk legközelebbi űrobjektumról korábban szerzett ismereteink.
  • 6.
    2012. 12. 26. 21:18
    Ahhoz képest, hogy 68-as kép elég szépen sikerült felvétel a Földről

    Kutya73:
    Hát én erre csak annyit írnék, hogy ha tényleg meg akarod tudni mi-hol-merre van a túlvilág vagy a mennyország akkor csak szépen várd meg míg megöregszel és meghalsz! Szerinted egy élő ember honnan a jó francból tudná merre van a túl világ kölyök?? Ahhoz elsőnek meg kell halnia az embernek, hogy megtudja!
  • 5.
    2012. 12. 24. 22:00
    Juhééj, elkezdődött a vérengzés!

    ui: Ennek a posztnak semmi köze ahhoz, hogy isten létezik-e, vagy nem.
  • 4.
    2012. 12. 24. 14:33
    Másik dimenzióban, melyből kapu a mi téridőnkbe csak a (klinikai) halál perceiben nyílik, tehát nem látható, nem egy evilági helyről van szó. Bővebb információval a halálközeli élmények, klinikailag ideiglenesen halottnak nyilvánítottak mesélhetnek, nem a papok. Hinni más, mint tapasztalni. De a kettő nem zárja ki egymást.
  • 3.
    2012. 12. 24. 11:07
    A papok mindig azzal jönnek, amiben feltétel nélkül HISZNEK, de 100%-osan ők sem
    állítják, hogy TUDJÁK ezeket a dolgokat. Az egyén meg eldönti, hogy követi-e őket, vagy nem.

    Egyébként a legtöbb feltételezés a túlvilágot elvonatkoztatja a mi világunktól, az anyagi síktól, szóval hiába keresed Nirvánát a Plútó mögött.
  • 2.
    2012. 12. 24. 10:53
    lol,hallod te hány éves vagy? nagyon komoly világnézeteid lehetnek...
  • 1.
    2012. 12. 24. 10:20
    Ahogy nézegettem a Föld fényképét, mely a Holdról készült, felvetődött bennem,
    hol van a túlvilág, a mennyország? Mert ha meghal az ember, a papok mindig ezzel
    jönnek, hogy a lelke felszáll az égbe! Na most akkor, T. lelkész uraim, mutassák
    már meg, hol van az a hely, ahol a lelkek vannak? Mert a Föld körül nem látszik
    semmi! De akkor hol van?