Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

Állati donorok

  • Dátum | 2015.10.26 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A szervátültetés életmentő beavatkozás, de felhasználható szervekhez való hozzáférés sokszor problematikus. Mivel a legtöbb ilyen szerv csak a donor halálát követően használható fel, az olyan halálos balesetek száma, amelyekben a szervek többsége életképes marad, pedig (szerencsére) folyamatosan csökken, a transzplantációs várólisták egyre hosszabbra nyúlnak. Annak érdekében, hogy ne kelljen egy másik ember halálára várni azért, hogy egy-egy beteg megmenthető legyen, a szakértők évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy különböző megoldásokkal megnöveljék a beültethető szervek számát.

Az egyik szóba jöhető elképzelés állati szervek transzplantálása lehet. Az ötlet nem új, és nem is olyan vad, mint amilyennek első pillantásra tűnhet, hiszen a máj, a vese vagy a szaruhártya számos fajban közel egyező felépítésű, és ugyanazt a feladatot látja el, mint az emberben. És az ilyen átültetések működnek is. 1984-ben egy amerikai gyermek három hétig élt egy pávián szívével, amelyet azért ültettek be szervezetébe, hogy túlélje, amíg megfelelő emberi donort találnak számára. (Erre végül nem került időben sor, így a beteg meghalt.) A dolog fordítva is működőképes: a szakértők már több alkalommal is emberi szerveket ültettek be állatokba, hogy az ilyen jellegű beavatkozásokat tanulmányozni tudják.

Ha állatból emberbe történő szervátültetésről van szó, a leginkább kézenfekvő donor, amelyik szóba jöhet, a sertés. A disznók ugyanis alaposan tanulmányozottak, könnyen tenyészhetők, és nagyjából akkora szervekkel rendelkeznek, mint az ember. A sebészek több évtizeden keresztül ültettek be sertés szívbillentyűket emberi páciensekbe, a cukorbetegek pedig sertésinzulinnal kezelték magukat, amíg sikerült a hormon emberi változatát mesterséges úton előállítani. Ami azonban a teljes szervek átültetését illeti, az egészen más tészta.


A fajok közti transzplantációval az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján két nagyobb probléma akad, amely eddig megakadályozta, hogy az állati szervek emberbe való átültetése mindennapos rutinná váljon. Az egyik, hogy idegen fajtól származó szervek esetén még nagyobb a kilökődés veszélye, mivel az immunrendszer még nehezebben tolerálja az ilyen szöveteket, mint hogyha ezek a szervezethez nem egészen illeszkedő, de emberi szervek lennének. A másik gondot az jelenti, hogy a szervek fajok közti átvitelével egyes betegségek is átterjedhetnek az emberre.

Mindkét probléma fennállhat a sertésektől származó szervek esetén is. Az emberi immunrendszer nagyon nehezen tolerálja ezek jelenlétét, és antitestjeinek serege rögtön felismeri az alfa-1,3-galaktóz nevű cukormolekulát, amely beborítja a disznók véredényeinek belső felszínét, az emberi szövetekből viszont hiányzik. Az immunrendszer pillanatok alatt megtámadja az idegen szervet, lyukakat ütve a sejtekbe, és elpusztítva ezeket. „Amikor 15 évvel ezelőtt ezen a területen kezdtem dolgozni, ha egy sertésszervet átültettünk egy főemlősbe, percek alatt elveszítettük a kísérleti állatot” ‒ mondja David Sachs, a Massachusetts General Hospital immunológusa.

Az alfa-galaktóz problémát 1992-ben azonosította David Cooper, aki kezdetben az Egyesült Királyságban, majd Dél-Afrikában dolgozott. A szakértőnek több mint tíz évébe telt, mire megoldotta a gondot. Ehhez kollégáival olyan sertéseket kellett létrehoznia, amelyek genomjából hiányzott az alfa-galaktóz jelenlétéért felelős enzim génje. A szakértők ezen túl génszerkesztéssel azt is megoldották, hogy a disznók sejtjeiben emberi membránproteinek jelenjenek meg, amelyeknek köszönhetően az immunrendszer máris sokkal barátságosabban viselkedett ezen szervekkel.

Amikor azonban sikerült elérni, hogy a génmódosított sertésekből származó szervek ne lökődjenek ki azonnal a főemlősökből, amelyekbe beültették ezeket, újabb problémák merültek fel. Az immunrendszer elsődleges támadását sikerült ugyan megelőzni, a szervezet azonban néhány nap vagy néhány hét után felismerte, hogy az új szervben idegen fehérjék termelődnek, és megtámadta az ismeretlen szöveteket. A szakértők ráadásul arra is rájöttek, hogy véralvadást vezérlő fehérjék sertés és főemlős változatai annyira eltérnek egymástól, hogy nem képesek együttműködni, ami vérrögképződéshez, más helyeken pedig kontrollálatlan vérzések kialakulásához vezetett.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 3.
    2015. 10. 31. 16:16
    addig módosítják azt a sertést míg ember nem lesz belőle
  • 2.
    2015. 10. 27. 15:31
    Erről egy kis történet ugrik be. Amikor gyerek voltam, 9-10 éves, édesempám mindig azzal ugratott hogy az ínszalagot, ami a lábában fut, egy bika ínszalagjára cserélték ki amikor az elszakadt neki egy baleset következtében.
    Egyébként érdekes volt a cikk! Köszönjük
  • 1.
    2015. 10. 26. 08:35
    Végül csak azzá válsz, amit megeszel... de mekkora dilemma lesz ez a muszlimoknál, zsidóknál

    "Sajnáljuk, Kohnné, de ezen a héten egy fejetlen motorost se kellett az árokból összekanalazni, és az a 3 diszkóbalesetes is használhatatlanná piálta/drogozta a máját. De van génmódosított disznómájunk a beteg kisfiának."