Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A zene az kell, mert körülölel

  • Dátum | 2015.07.12 09:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Tony Ro agykutató és Sherrilyn Roush filozófus 2000 tavaszán a Rice Egyetemen találkoztak először egy olyan összejövetelen, amelyet az új kollégák bemutatására szerveztek. Roush elmesélte Ronak, hogyan kutatja a tudományok megbízhatóságát és tévedhetőségét, Ro pedig cserébe beszámolt saját szakterületéről, vagyis arról, hogyan dolgozza fel és egyesíti az agy a különböző érzékszervekből beérkező információkat. A filozófus erre rávágta, hogy ha ez tényleg érdekli Rot, akkor az ő agyát kellene tanulmányoznia. Ro kérdésére válaszul Roush elmondta, hogy néhány hónappal korábban sztrókja volt, és azóta testének bal oldala szinte teljesen érzéketlen.

Kandinszkij: Az ismeretlen hanghoz (1916)
Kandinszkij: Az ismeretlen hanghoz (1916)



Ro érdekesnek találta az esetet, így a beszélgetésből szoros együttműködés lett: Roush a következő évek során többször is ellátogatott az agykutató laborjába, ahol különféle viselkedéstani vizsgálatokon vett részt, és agyáról rendszeresen felvételeket készítettek. Az egyik kísérlet során egy-egy gyűrűt húztak kezei középső ujjára, és ezeken keresztül gyenge elektromos kisülésekkel ingerelték testét. Ro hol az egyik, hol a másik, hol mindkét gyűrűt kisütötte, és Roush feladata az volt, hogy jelezze, mikor mit érez. Ro legnagyobb meglepetésére Roush több alkalommal akkor is jelezte, hogy érez valamit, amikor semmiféle inger nem érte a gyűrűkön keresztül.

Ro évekig próbálta kitalálni, hogy mi okozhatja ezeket a „tévképzeteket”, mire előállt egy szokatlan lehetőséggel. A kísérletek során egy rövid, 500 ezredmásodperces figyelmeztető hang jelezte minden új szakasz kezdetét. Roushnak az az ötlete támadt, hogy talán ezt a hangot érzékeli érintésként Ro. Amikor aztán megkérdezte alanyától, hogy más esetekben előfordult-e vele, hogy egyes hangok hallatán a kezén érzett valamit, Roush elmondta, hogy a sztrók óta azt vette észre, hogy bőre nagyon érzékeny a hangokra, és egyes hangszínek egyenesen az őrületbe kergetik.

Ro ebből hamar rájött, hogy Roush szinesztéziás, vagyis a sztrók következtében érzékei összekeveredtek. Az ember öt különálló érzékkel rendelkezik: a látással, a hallással, a tapintással, az ízleléssel és a szaglással. A szakértők évtizedekig úgy hitték, hogy az ezekért felelős érzékszervek bemenő jelei az agykéreg eltérő részein, egymástól teljesen elszeparálva kerülnek feldolgozásra, majd egy másik agyterületen állnak össze közös élménnyé. Az agykéreg hátsó része felé található neuronok például a szemekből bejövő információkat értelmezik, a fülek fölötti kéregrész pedig a hallottakat interpretálja. Az utóbbi évek kutatásai alapján azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy ez a szemlélet nem tartható, és a valóságban az egyes kéregrészek egyszerre több érzékszerv bejövő jeleire is reagálnak.

Roush esetében az összeérzés egy extrém esetét nyílt lehetősége Ronak tanulmányozni. A szinesztézia működése a mai napig kevéssé értett folyamat, pedig számos előfordulása ismert, különösen a kreatív elmék körében. Vaszilij Kandinszkij orosz festőnek például vad, őrült vonalak tűntek fel szemei előtt, amikor operát hallgatott, és sziszegő hangokat hallott festékeinek kikeverése közben. Vladimir Nabokov amerikai író saját neve V-jét halványrózsaszínnek, az N-t pedig szürkés-sárgának látta. Richard Feynman fizikus pedig az egyenleteket vélte különböző árnyalatúnak. A pszichológusok és más szakértők egészen az 1990-es évekig puszta hallucinációknak tartották a hasonló megnyilvánulásokat, az agyi képalkotó eljárások fejlődésével azonban beigazolódott, hogy a szinesztéziások fejében az egyik érzékszerv bemenő jeleit valóban egy másik érzékszerv ingereiként is értelmeződnek.

Roush szinesztéziájához hasonlónak, vagyis a hangok tapintásként való érzékelésének azonban korábban nem volt nyoma a szakirodalomban. Ro először 2007-ben publikálta az esetet, majd tovább tanulmányozta a filozófus agyát, hogy megpróbálja kideríteni, annak melyik részén keverednek össze a szálak. A kutató vizsgálódásai eredményeként végül nagyon érdekes következtetésre jutott: véleménye szerint Roush egy olyan folyamatsor következtében keveri össze a hallást és a tapintást, amely mindannyiunk agyában lezajlik, csak sokkal enyhébb formában.

Legtöbbünk bizonyára szintén megtapasztalta már, hogy a kréta táblán való csikorgásától vagy egy különösen rosszul eltalált énekhangtól fizikailag is megborzonghatunk. A hangokat és a tapintást feldolgozó sejtek ráadásul annyira hasonlítanak egymásra, hogy Ro (és mások) szerint akár az is elképzelhető, hogy a hallás a tapintásból alakult ki. Ennek a közös eredetnek pedig szinte törvényszerű következménye lenne, hogy valamilyen szinten mindannyian szinesztéziások legyünk, mondja a kutató, aki jelenleg a New Yorki City University munkatársa.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.