Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A vércsoportok, és ami mögöttük van

  • Dátum | 2014.11.26 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Több mint egy évszázaddal felfedezésüket követően még mindig szinte semmit nem tudunk arról, hogy mi célt szolgálhatnak a vércsoportok. A kaukázusiak körében miért 40 százalék az A vércsoportúak aránya, amikor az ázsiaiakéban csak 27 százalék? Honnan jönnek a különböző típusok, és mi a jelentőségük? Sokan és sokféleképpen próbáltak választ találni ezekre a kérdésekre, az igazi megoldás azonban egyelőre várat magára.

Az AB0-vércsoportrendszer felfedezése Karl Landsteiner osztrák orvos nevéhez fűződik, aki 1900-ban kezdte vizsgálni, hogy miért van az, hogy egyes betegeket megment, míg másokat megöl a vérátömlesztés. A Bécsi Egyetem kutatója 1930-ban orvosi Nobel-díjat kapott kutatási eredményeiért. Azóta több más vércsoportrendszert is felfedeztek a szakértők, jelenleg összesen 33 ilyet különítenek el az emberi vérben megtalálható antigének és antitestek jelenléte alapján, a legfontosabb kérdésre azonban, hogy miért is léteznek ezek a típusok, egyelőre nincs válasz.

Napjainkban a páciens vércsoportjának ismerete nagyon fontos része az orvosi gyakorlatnak, hiszen ennek hiányában a komoly műtéteket lehetővé tevő vérátömlesztések sokkal kockázatosabbak lennének. Maga a transzfúzió azonban néhány évszázaddal ezelőttig legfeljebb őrült ötletként merült fel az orvoslás gyakorlóiban. A reneszánsz gyógyítók voltak az elsők, akik komolyan elgondolkodtak azon, hogy mi történne, ha egy ember vérét egy másik ember ereibe juttatnák. Úgy gondolták, hogy ez talán számos betegségre gyógyírt jelenthetne. Az első tényleges kísérletre az 1600-as években került sor, amikor egy francia orvos egy borjú vérét fecskendezte be egy elmebeteg testébe. A következmények katasztrofálisnak bizonyultak: a páciens izzadni és hányni kezdett, vizelete pedig feketévé vált. A férfi egy újabb adag vér beadását követően rövidesen elhunyt.

A hasonló kezdeményezések meglehetősen rossz hírnevet adtak a vérátömlesztésnek, olyannyira, hogy még a 19. században is csak néhány merész gyógyító merte kipróbálni a metódust. Ezek egyike volt a brit James Blundell, aki karrierje során számtalanszor volt tanúja annak, hogy az anyák szülés közben elvéreznek. Úgy vélte, hogy komolyabb vesztenivalója nincsen, hiszen ezek a nők mindenképpen meghalnak, ha nem tesz valamit, viszont ha plusz vért adagol a testükbe, esetleg megmentheti őket.

Blundell egyik cikkének illusztrációja
Blundell egyik cikkének illusztrációja

Blundell alaposan áttanulmányozta a korábbi transzfúziós kísérleteket, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek kudarca egyetlen ballépésre vezethető vissza: az orvosok egy másik faj vérét próbálták az emberben működésre bírni. Ez azért volt nagy hiba szerinte, mert a különböző fajok vére fontos eltéréseket hordoz, vagyis az emberi betegeknek csakis emberi vért szabad kapniuk. Ilyen vérátömlesztéssel azonban előtte soha senki nem próbálkozott. Blundell tehát a technikai megvalósítás megtervezésével kezdte: létrehozott egy csövekből, tölcsérekből és fecskendőkből álló rendszert, amely a donorból a betegbe vezette a vért. Miután az első, kutyákon végzett tesztek sikeresnek bizonyultak, a szakértő egy halálos ágyán fekvő, vérző betegen is kipróbálta a rendszert. A páciens különböző donoroktól összesen nagyjából 4 deciliter vért kapott, amelyet karjának egyik erébe fecskendeztek bele. A procedúrát követően a beteg arról számolt be, hogy jobban érzi magát, két nappal később azonban elhunyt.

Mivel azonban halálát megelőzően valóban javult az állapota, Blundell úgy döntött, hogy mindenképp érdemes lenne tovább kísérletezni az új metódussal. A következő években összesen 10 betegen hajtott végre vérátömlesztést: közülük négyen túlélték, és felépültek addig halálosnak tartott állapotukból. Időközben más orvosok is kipróbálták az ember és ember közti transzfúziót, és bár akadtak sikerek, a vérátömlesztésre jól reagálók aránya a szakértők számára érthetetlen módon alacsony maradt.

Ma már tudjuk, hogy mi volt a gond. Blundell jó nyomon járt, az embernek valóban csak egy másik embertől szabad vért kapnia, azonban az emberek közt is akadnak olyan eltérések a vérben, amelyek miatt nem mindegy, hogy ki kinek ad vért. A vércsoportok felfedezése végül egy nagyon egyszerű megfigyelésnek volt köszönhető. Már a 19. század elején észrevették az orvosok, hogy ha különböző emberek vérét összekeverik egy kémcsőben, abban időnként alvadékok keletkeznek. Mivel azonban a levett vér többnyire beteg emberekről származott, senki sem foglalkozott különösebben a kérdéssel, úgy vélték, hogy az alvadás a betegség valamilyen velejárója lehet.

Karl Landsteiner volt az első, aki egészséges emberek vérét kezdte tanulmányozni, és hamar rájött, hogy bizonyos kombinációk esetén az ő vérük is alvadni kezd, más keverékekben viszont ez nem történik meg. A kutató laborja minden munkatársától vérmintát vett, szétválasztotta a sejtes elemeket a plazmától, majd az egyik minta sejtjeit összekeverte egy másik plazmájával. Ezt minden lehetséges kombinációban elvégezte, és lassan egy érdekes mintázatot látott kirajzolódni. A keverék csak bizonyos esetekben kezdett alvadni, és ezen kísérletek alapján Landsteiner három csoportba (A, B, C) kezdte osztani a mintákat.

A kutató azt vette észre, hogy ha az A csoport egyik tagjának plazmáját ugyanezen csoport egy másik tagjának sejtjeivel keveri, a vér folyékony marad, és ugyanez igaz a B csoporton belüli keverésekre is. Ha viszont a plazma az A csoportból, a sejtek pedig a B csoportból származnak (vagy fordítva), a keverék alvadni kezd. A C csoport tagjainak vére némiképp kilógott a sorból. Amikor a kutató A vagy B csoportos sejteket kevert C-s plazmával, a keverék megalvadt. Ha viszont C-s sejteket kevert A-s vagy B-s plazmával, a vér folyékony maradt.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 13.
    2014. 12. 02. 18:44
    Köszönöm a választ!
  • 12.
    2014. 11. 29. 00:41
    Izgalmas cikk.
    Páromtól tudtam meg pár éve, hogy azért lényegesen több vércsoport van.
    Nekem az egész cikk tartalmát elmesélte 10 percben.
    Mentségére legyen mondva, hogy doktornéni a szívem.
  • 11.
    2014. 11. 28. 20:12
    Leegyszerűsítve:
    Minden emberben 1 génnek 2 változata (allél) van egyszerre jelen , az egyiket apai, a másikat anyai ágon kapjuk.
    A vércsoport esetében a két gén párhuzamosan kifejeződik, így tud kialakulni egyszerre A és B vércsoport is (AB). A nulla és az Rh- gyakorlatilag a semmit jelenti, így ezek nem fejeződnek ki
    Namármost ha az egyik szülőtől 0-t, a másiktól "A" gént örökölsz, akkor a vércsoportod A0, azaz "A" lesz, ugyanígy igaz, ha "A" helyére "B"-t helyettesítesz. Tehát genetikailag kétféle "A" vércsoport van, A0 és AA.
    Az AB0 a vércsoportrendszert jelöli, mivel többféle vércsoportrendszer is ismeretes, leginkább ismert az AB0 és az Rh.
    Az Rh+/- és +/- itt ugyanúgy az Rh vércsoportrendszerre utal.
  • 10.
    2014. 11. 28. 19:35
    Valaki elmagyarázná nekem, hogy ha A, B, AB, 0 vércsoportok vannak, akkor mi ez az A0, B0, AB, 00? És mi ez az AB0 + és - változatai, illetve ez a +, - ozásnak van-e köze az Rh-hoz?
  • 9.
    2014. 11. 28. 12:11
    0 vagy negatív vércsoportos amúgy sem kaphatna másmilyen vért, a másik irányba van csak átjárhatóság.
  • 8.
    2014. 11. 28. 00:20
    Akkor így már értem, hogy miért szoktak örülni annak, ha megyek vért adni.
    Mindig szokták mondogatni, hogy egy igazi kincs vagyok (AB-)

    Én abban a tudatban voltam, hogy miért mondják, amikor lényegében mindenkitől kaphat vért, aki negatívos.

    Köszönöm a magyarázatot!
  • 7.
    2014. 11. 27. 15:13
    Köszi, javítottam.
  • 6.
    2014. 11. 27. 00:39
    Nem 29 hanem 33 vércsoport van már
  • 5.
    2014. 11. 26. 12:59
  • 4.
    2014. 11. 26. 12:57
  • 3.
    2014. 11. 26. 12:33
    Ma már kizárólag úgynevezett választott vérrel transzfundálunk A-s nem kap 0 ást. Az alcsoportok, pl : Kell , Cellano, P vércsoportok , ellenanyagszűrés is sok más utat kell végigjárni mire egy vérkészítmény beadásra kerül.
    A vészhelyzetben gyakran láthattunk, hogy ha hirtelen vér kell tolták a 0 negatívos vért, elvileg ezzel csinálták a legkevesebb bajt. Ma már csak KIZÁRÓLAG választott, szárt vér kerül beadásra!!!

  • 2.
    2014. 11. 26. 10:49
    Az anno a középiskolában tanultak alapján nincsen különbség a beteg számára, ettől még nem tartom kizártnak, hogy lehet, majd leírják ezt azok, akik értenek hozzá.

    Ellenben ami biztos, hogy a helyes döntés az A+ vért adni akkor is, ha a beteg számára mindegy, mert a 0+ értékesebb, mivel több embernek adható, és van akinek csak ez adható.
  • 1.
    2014. 11. 26. 10:39
    Egy valamit elmagyarázna nekem valaki?

    Van egy A+ beteg.

    Van kettő ugyanolyan állapotban levő donor.
    Az egyik 0+, a másik A+

    Akkor valami különbség lenne a kettő vér között a beteg számára?
    Valamelyikre jobban reagálna?