Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A szavanna néma óriásai

  • Dátum | 2014.10.22 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Ahhoz képest, hogy a zsiráfok a Föld legmagasabb állatai, nagyon könnyű szem elől téveszteni őket. Jellegzetes, állatkerti körülmények közt feltűnőnek látszó mintázatuk segítségével szinte tökéletesen beleolvadnak természetes környezetükbe, ráadásul csaknem olyan csendesek és mozdulatlanok tudnak lenni, mint az akácia fák, amelyek közt elrejtőznek. „A zsiráfok gyakorlatilag némák” – mondja Kerryn Carter, a Qeenslandi Egyetem zoológusa. „A szuszogáson kívül semmiféle más hangot nem adnak ki.”

A mozgásukban is rendkívül különleges állatokat azonban nemcsak a tényleges megfigyelés alkalmával könnyű figyelmen kívül hagyni: úgy tűnik, hogy a zsiráfokat a legutóbbi időkig a tudomány is szem elől tévesztette. A mérhetetlenül népszerű állatokat mostanáig alig valaki tanulmányozta természetes környezetükben. „Amikor 2008-ban először érdeklődni kezdtem a zsiráfok iránt, nekiálltam átnézni a velük kapcsolatos szakirodalmat, és rendkívüli módon meglepett, hogy mennyire kevés anyagot találtam” – mondja Megan Strauss, a Minnesotai Egyetem evolúciót és viselkedést vizsgáló kutatója. „Hihetetlennek tűnt, hogy egy ennyire ismert állatot ilyen kevesen tanulmányoztak.”

A zsiráfok Julian Fennessy, az állatok megvédésére alakult Giraffe Conservation Foundation igazgatója szerint is a megafauna elfeledett részébe tartoznak. „Az elefántokról, Jane Goodall csimpánzairól és Dian Fossey hegyi gorilláiról sokat hallani, a zsiráfokról azonban sokáig alig lehetett új információkat megtudni.” Ez a helyzet szerencsére változni látszik, mivel egy csapatnyi lelkes kutató elhatározta, hogy megpróbálja megfejteni ennek a „szelíd óriásnak, a világ legkecsesebb állatának” titkait, mondja Fennessy.


Az utóbbi évek kutatásainak eredményeként kiderült, hogy a zsiráfok nagyon is fejlettek szociális érzékkel rendelkeznek, gondos szülők és viselkedésüket tekintve sok közös vonást hordoznak az elefántokkal. A nőstény zsiráfok például több évig eltartó szoros barátságokat kötnek egymással, kicsinyük elvesztését pedig nagyon nehezen, hosszasan gyászolva élik meg.

„A zsiráfokkal kapcsolatban valamiért az a kép alakult ki, hogy egy kicsit ostobák” – mondja Zoe Muller, a Warwick Egyetem biológusa. A műholdas és egyéb nyomkövető technológiák, a hormontesztek és a DNS-vizsgálatok fejlődésének köszönhetően azonban az utóbbi időszakban rengeteg újdonságot sikerült kideríteni az állatokkal kapcsolatban. „Minden eddiginél részletesebben feltérképeztük társas és párkapcsolataikat, és kiderült, hogy sokkal több izgalmas tény állapítható meg velük kapcsolatban, mint valaha is gondoltuk volna” – folytatja a kutató.

A hím zsiráfok hierarchiája a helyi populációban egy folyamatosan változó, dinamikus rendszer. Az állatok státusza korukkal, fizikai erejükkel és ezt kifejező viselkedésükkel emelkedik. Szarvaik − a koponya bőrrel borított csontkinövései − egyre vaskosabbak lesznek, és az idősebb állatok a homlokrészi dudorán újabb szarvpárt is növeszthetnek. Nyakuk izmai szintén feltűnőbbek lesznek az idő múlásával, és testtartásuk is igazodik a csoporton belüli helyzetükhöz: egyre büszkébben, magukat egyre inkább kihúzva állnak.


Andre Ganswindt, a Pretoriai Egyetem kutatója és kollégái azt is megfigyelték, hogy a fiatal, nemzőképes korba lépő bikák a csorda legidősebb állatainak viselkedését utánozzák: fejüket magasra emelik, nyakuk izmait kidomborítják, és így igyekeznek meghódítani a nőstényeket. Amikor aztán egy idősebb bika kerül a közelükbe, felhagynak a nagyzolással, és igyekeznek minél kisebbnek és ártatlanabbnak látszani.

A fiatal hímeknek minden okuk megvan arra, hogy féljenek idősebb társaiktól. A hímek közti dominanciaharcok félelmetes látványt nyújtanak: az állatok hosszú nyakukat meglendítve fejükkel sújtanak le ellenfelükre, és mindezt olyan erővel teszik, hogy a gyengébb fél akár bele is halhat a harcba. A törött nyak gyakori következménynek számít az ilyen összecsapások után, és bár volt már példa arra, hogy egy-egy állat túlélte a súlyos sérülést, sosem lett teljesen egészséges.

A zsiráfok napjainkban kizárólag Afrikában, a Szaharától délre élnek. Egyetlen fajuk kilenc alfajra tagolódik, amelyek fejformájuk és mintázatuk alapján különböztethetők meg egymástól. Bár nem tartoznak a veszélyeztetett állatok közé, a szakértők vizsgálatai alapján a teljes populáció létszáma az elmúlt 15 évben 40 százalékkal csökkent, és napjainkban már csak 80 ezer példányt számlál. Pedig az állatok jelentős ökológia szereppel is rendelkeznek, mivel nagytestű legelőkként jelentős hatással vannak környezetükre, magyarázza Fennessy. „Rengeteg időt töltenek evéssel, és kulcsszerepük van a vegetáció magvainak szétterjesztésében” − mondja a kutató. Fáról fára, virágról virágra járva pedig a növények beporzásában is fontosak.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2014. 10. 22. 10:49
    érdekes volt, köszi