Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A szakóca, a víziló és a nyelvek születése

  • Dátum | 2015.06.14 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az Egyesült Királyságban él egy család, amelynek egyes tagjai nem képesek kimondani azt, hogy hippopotamus (víziló), illetve a hasonló jellegű szavakat. A K. E. család érintett tagjai a szót magát ismerik, de egyszerűen képtelenek megfelelően pozícionálni szájukat és többi beszélőszervüket, így nem tudják tisztán kiejteni a hangsort. A családtagok közt nem ez az egyetlen előforduló nyelvi zavar: egyeseknek közülük nehézségeket okoz a szavak megfelelő sorrendben történő kimondása, mások pedig súlyosan dadognak. A pakisztáni származású család mind a négy vizsgált generációjában hasonló nyelvi problémák bukkannak fel, így a szakértők joggal gondolták, hogy nagy valószínűséggel genetikai okai lehetnek gondjaiknak.

Kicsit több mint egy évtizeddel ezelőtt az Oxford genetikusai rá is találtak egy génre, amelynek mutációja úgy tűnt, hogy megmagyarázhatja a K. E. család nyelvi nehézségeit. Anthony Monaco, Simon Fisher és kollégáik rájöttek ugyanis, hogy az érintett családtagok a FOXP2 nevű gén egy ritka változatát hordozzák. A populáció túlnyomó részében megtalálható génváltozathoz képest ebből a változatból egy nukleotid hiányzott. Nagyon piciny eltérésről van tehát szó, azonban a család példája azt mutatta, hogy a FOXP2 domináns változata kulcsszerepet tölt be a folyékony beszéd megvalósulásában, a K. E. családban felbukkanó változat pedig nem képes megfelelően ellátni feladatát. A felfedezés fényében a FOXP2 rövidesen a nyelv génjeként vált ismertté.

A nyelvi gén megtalálása nagyon is összhangban volt egyes, a nyelv eredetéről alkotott elméletekkel. A hatvanas évek közepén a nyelvész Noam Chomsky vetette fel annak ötletét, hogy az emberi agy egy nyelvi szervnek ad otthont, vagyis egy olyan modulnak, amely viszonylag hirtelen jelent meg fajunk evolúciója során. Chomsky elgondolása szerint ez a központ felel a nyelv elsajátításáért. Nagyon leegyszerűsítve a teóriát, arról van szó, hogy a gyermek az univerzális nyelvtani szabályokat ismerve jön a világra, és a nyelv megtanulása során ezeket a kereteket tölti fel az anyanyelvére jellemző tartalommal.

Chomsky elméletét számos megfigyelés is alátámasztotta. A szakértők egyebek mellett azzal érveltek, hogy az emberi nyelvek többsége nagyon hasonlít egymásra, mintha az agyban csak korlátozott számú „kapcsoló” létezne, amelyek meghatározhatják, hogy merre fejlődhetnek a nyelvek. A lehetőségek szűkössége pedig egyfajta univerzális nyelvi struktúrát eredményez, amely – ahogy már említettük – a nyelvi modulban „lakik”.


A következő évek kutatásai során azonban egyre világosabbá vált, hogy sem a nyelvek eredete, sem a nyelvi gén, sem pedig a nyelvi modul létezése nem olyan egyszerű kérdés, mint amilyennek első pillantásra tűnhet. A FOXP2-vel kapcsolatos vizsgálatok igazolták, hogy a gén több különböző mentális folyamatban is fontos szerepet játszik, és a nyelv csak egy ezek közül, vagyis egyáltalán nem beszélhetünk specifikus nyelvi génről.

A vonatkozó kutatások egyikében Wolfgang Enard, a Max Planck Intézet genetikusa azt a tényt aknázta ki kísérletei során, hogy az egerek FOXP2 génje által kódolt protein és az emberi FOXP2 fehérje mindössze három aminosavban tér el egymástól. Amikor a szakértő génmérnöki módszerekkel olyan rágcsálókat hozott létre, amelyek a gén emberi változatát hordozták, az egerek finommozgásokért felelős agyi központjában, az izmokat irányító régiókban, illetve a jutalomjelek küldéséért és fogadásáért felelős agyi területeken is megnövekedett aktivitás volt tapasztalható.

Az a megfigyelés, hogy a nyelv elsajátításában fontos szerepet betöltő gén más agyi folyamatokban is lényeges szabályozó szerepet kap, gyökeresen ellentmond annak a feltevésnek, hogy a nyelvelsajátítás képessége valamiféle autonóm központhoz kötődne. Arról nem is beszélve, hogy a Chomsky által leírt nyelvi modul nem igazán illik bele a szervek evolúciójával kapcsolatban megszokott és elfogadott képbe. Ahogy Enard kifejti, a nyelvi szerv hívei úgy írják le azt, mintha a semmiből jött volna létre, holott sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy meglévő és korábban más feladatokat ellátó idegpályák adaptálódása révén alakultak ki a nyelv és a beszéd agyi régiói, ha egyáltalán beszélhetünk ilyenekről.

Az embereken végzett vizsgálatok is inkább azt támasztják alá, hogy a nyelv elsajátítsa és használata egy nagyon átfogó, az agy több részére kiterjedő hálózaton alapul. A Washington Egyetem kutatói például 2012-es tanulmányukban arról számolnak be, hogy azok a csecsemők, akik hippokampuszában és kisagyában a szürke- és fehérállomány sűrűbbnek mutatkozik az átlagosnál, első születésnapjuk idejére magasabb szintű nyelvi fejlettséget mutatnak, mint társaik, annak ellenére, hogy ezen agyi területeket mindeddig egyáltalán nem volt szokás kapcsolatba hozni a nyelvhasználattal. A szakértők egy másik vizsgálat során azt is igazolták, hogy amikor a 7 hónapos gyerekek beszédet hallanak, agyuk több területe is szokatlan aktivitást mutat, köztük az akaratlagos mozgások szabályozásában központi szerepet játszó kisagy is.

Más kutatók egy másik irányból, a nyelvek felől próbálják megközelíteni a kérdést. 2011-ben az Uppsalai Egyetem evolúciós nyelvésze, Michael Dunn és kollégái egy számítógépes modell segítségével demonstrálták, hogyan változott meg az idők során a szórend a világ négy nagyobb nyelvcsaládjában (indoeurópai, uto-azték, bantu, ausztronéz). A vizsgálatok alapján a nyelvek nem párhuzamos struktúrákként fejlődnek, hanem kizárólag saját szabályaiknak megfelelően alakulnak. A szórenddel és egyéb jellegzetességekkel kapcsolatban univerzálisnak tartott szabályokról pedig némi vizsgálódás után sorra derül ki, hogy azok csak a nyelvek egy részére igazak.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 2.
    2015. 06. 14. 11:35
    Köszi a cikket, érdekes volt.

    Habár ez egy kicsit "random"
    "Kirby több különböző „csinált” nyelv esetében is tanúja lehetett, ahogy a random szavakból egy nyelvi struktúra épül ki."
  • 1.
    2015. 06. 14. 11:07
    Reg olvastam ilyen jo cikket. A lateralis gondolkodas szavakba ontott mesetermuve. Grat