Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A rossz döntések neurológiája

  • Dátum | 2016.08.24 08:15
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Emberként gyakran hozunk rossz döntéseket. Ha kétfajta csoki közül jobban kedveljük az egyiket, azt hihetnénk, hogy egyértelmű lesz a válaszunk, ha választani kell a kettő között. A hagyományos közgazdasági modellek is ezt a logikát követik, vagyis azt feltételezik, hogy az emberek minden választási lehetőséget értékkel látnak el – a Snickers mondjuk 10 pont, a Milky Way pedig csak 5 –, és a legmagasabb pontszámú verzió mellett döntenek. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a helyzet korántsem ilyen egyszerű, és döntéshozatali mechanizmusunk meglepően gyakran hajlamos hibákat elkövetni.

Egy nemrégiben lezajlott kísérlet során Paul Glimcher, a New York Egyetem kutatója kollégáival a gyakorlatban is kipróbálta, hogyan zajlik az említett csokiválasztás. A tesztek érdekes eredménnyel zárultak. A résztvevők többnyire azt az édességet választották a felkínált lehetőségek közül, amelyet korábban kedvencüknek neveztek, ha csak három opció között kellett dönteniük. Ha viszont 20 különböző csokit raktak le eléjük, választásuk sokkal megjósolhatatlanabbá vált. Bár továbbra is azt mondták, hogy az egyik édesség, például a Snickers a kedvencük, időnként egy másik csokit emeltek ki a többi közül. Amikor aztán Glimcher a Snickersen és a kiválasztott darabon kívül eltávolította a többi felkínált opciót, az alanyok maguk sem értették, hogy korábban miért nem a kedvencüket választották.

A közgazdászok több mint 50 éve tanulmányozzák a hasonlóan irracionális döntéseket. Bár a területen végzett munka az elmúlt évtizedek során számos Nobel-díjat eredményezett, azt egyelőre senki sem tudja, hogy miért történnek meg ezek a választások. Sokan elmélkedtek a rossz döntések mögött húzódó folyamatokról, és számos kísérlet történt annak feltárására is, hogyan lehetne megelőzni ezeket, de a jelenleg forgalomban lévő teóriák egyike sem tűnik igazán helytállónak, mondja Eric Johnson, a Columbia pszichológusa.

Az elmúlt 15–20 évben az idegkutatók már közvetlenül az agyba betekintve próbáltak a rejtély nyitjára jutni. Az információk agyban való tárolásának módja, és az idegrendszer működése kulcsfontosságú annak megértésében, hogyan zajlik a döntéshozatal, mondja Angela Yu, a Kaliforniai Egyetem kutatója.

Glimcher és munkatársai együtt vizsgálják az agyműködést és a viselkedést, hogy magyarázatot találjanak az irracionális döntésekre. A szakértők a csokiválasztási kísérlet és más hasonló kutatások eredményeit állati neurológiai adatokkal, az agy elektromos aktivitását ábrázoló mérésekkel vetették össze, hogy kidolgozzák saját teóriájukat arról, hogyan jutunk döntésre, és hogyan csúszhat hiba a folyamatba.

Glimcher a neuro-közgazdaságtannak nevezett, nagyon fiatal tudományterület egyik úttörője, aki szerint az idegtudományok és a ökonómia elválaszthatatlanok egymástól. A kutató egyik legfontosabb eredménye az elmúlt években az volt, hogy kidolgozta, hogyan lehet kvantifikálni olyan elvont jelenségeket, mint például a döntéshozó által a választási lehetőségekhez hozzárendelt érték, és hogyan lehet ezeket a laborban tanulmányozni.

A szakértő és kollégái legújabb tanulmányukban azt állítják, hogy saját, idegtudományi modelljük sokkal jobban írja le, hogyan viselkednek az emberek, ha sok lehetőség közül kell választaniuk, mint a sztenderd közgazdasági elméletek. Glimcher teóriájának központjában az agy óriási energiaigénye áll. Agyunk mindössze testtömegünk 2–3 százalékát teszi ki, de a szervezet által felhasznált teljes energiamennyiség 20 százalékát használja fel működéséhez. Mivel az idegsejtek ennyire sok energiát igényelnek, agyunk valóságos csatatér, ahol folyamatos harc dúl a pontosság és a hatékonyság között. Glimcher szerint a pontosság a döntéshozatalban egy bizonyos szinten túl kifejezetten hátráltató tényezővé válhat, ezért állunk zavartan a szupermarketek polcain sorakozó édességek tömege előtt.

Glimcher elméletét mind a közgazdászok, mind az idegkutatók érdeklődéssel fogadták, de nem mindenkit győzött meg az új teória. „Kétségkívül érdekes, de egyelőre ez csak egy hipotézis” – mondja Camillo Padoa-Schioppa, a Washington Egyetem neurológusa. Az elfogadást persze az is nagyban megnehezíti, hogy a neuro-közgazdaságtan nagyon új terület, és művelői egyelőre azzal kapcsolatban sem jutottak egyetértésre, hogy az agy melyik részén születnek a döntések (ha van egyáltalán ilyen rész), arról már nem is beszélve, hogy hogyan zajlik ez a folyamat.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 15.
    XiX
    2016. 09. 04. 18:16
    Alapvetően nincs olyan, hogy rossz döntés!
    Az ember mindig a saját magának kedvezőt fogja választani (elvárt következmény). Ha a döntésének következménye hátrányos akkor már előremutatóan döntött, tehát jól dönt (más kérdés, hogy később kiderül a kedvezőtlen következmény tényleg nem kedvező).

    Szummázva: A kutató megtalálta Occam borotváját ([LINK])
  • 14.
    2016. 08. 26. 14:35
    https://hu.wikipedia.org/wiki/Agyhas%C3%ADt%C3%A1s

    Ezt érdemes erről elolvasni... csak aztán ezek az agyhasításos gyógymódok háttérbe szorultak, mert ma már szinte sikerült gyógyszerekkel teljesen gyógyítani az epilepsziát... Illetve ha nem is sikerült, vannak nagyon finom műtéti eljárások. Láttunk múltkor epilepsziás rohamot egérnél, mikor "filmeztük" az agyát.. végigterjedt egy durva zölden világító hullám a képen, közben meg remegett a kisegér.
  • 13.
    2016. 08. 26. 11:28
    "Szerintem is a kukac elmélet a helyes, de ugyanakkor ijesztő is, hogy az öntudat mégis mifene lehet, ketétvágható-e...és ha igen, "ÉN" melyik felébe kerülök? Mert hát két helyen nem lehetek."

    2 éveseknek:
    https://www.youtube.com/watch?v=wfYbgdo8e-8

    (a videónak az az álláspontja hogy alapesetben két tudatod van csak az egyik passzív.. Én ezt tagadom, és arra módosítottam a sajátom, hogy akkor jön létre kettő, amikor szétvágják. Mint egy kukac)
  • 12.
    2016. 08. 26. 10:24
    A marketing is a tudatos döntésre alapoz. Bizalmat épít fel egy termékkel szemben, ami nagyon fontos része a tudatos döntésnek.
    Hogy ki mennyire képes átlátni egy marketingduma valósságtartamát, az már más lapra tartozik.
  • 11.
    2016. 08. 26. 10:19
    Az utolsó előtti bekezdéssel értek egyet. Már a csokiválasztós feladatnál is annyi a szubjektív tényező, hogy kérdéses hibás döntésről beszélni.
    Mihez van aznap kedve az embernek, mennyire hívogató, újdonság a többi csomagolás, és persze a felfedezői vágy okozta örömet is felhozhatnánk.

    Ezt a normalizációt nem teljesen értem. Vagy el lett írva az óriás Milky Wayes rész, vagy nem fogom fel:
    "nagy kedvenc Snickers mellett egy kevésbé kedvelt, de óriási méretű Milky Way szeletet kínálnak fel, ami relatíve csökkentené a Snickers értékét, a modell alapján a Milky Wayhez tartozó neuronoknak le kellene lassulniuk, hogy továbbra is egyértelművé tegyék a döntést."
    Nem a 'Snickershez'?

  • 10.
    2016. 08. 26. 02:22
    Ez érdekes dolog, hogy mi lenne ha kettévágnánk egy agyat mi történik a "személyiséggel" és az öntudattal.

    Jó nyilván ellehet vegetálni 50% aggyal is (akinek a bomba levitte a fél fejét, annak szerencséje volt, és azért nem a teljes fél hiányzik neki... mondjuk lehet a neokortex nagyrésze)

    Volt ilyen kísérlet itt nálunk elvileg, hogy az egéragyat kivették az állatból, majd egy életbentartó berendezésen tovább élt, és úgy imaging-elték a calcium jeleket (floreszcens villanások a sejtek működésekor)... na konkrétan itt ki lehetne próbálni. Bár nehéz lenne megkérdezni egy fél agynyi egértől, hogy hol az öntudatod. Szerintem is a kukac elmélet a helyes, de ugyanakkor ijesztő is, hogy az öntudat mégis mifene lehet, ketétvágható-e...és ha igen, "ÉN" melyik felébe kerülök? Mert hát két helyen nem lehetek.
  • 9.
    2016. 08. 25. 14:26
    jól leírtad. ezt nevezik úgy, hogy józan paraszti ész. valszeg a tudósokat nem ezért fizetik
  • 8.
    ny
    2016. 08. 24. 22:20
    Egyébként a kísérlet matematikailag is hülyeség, a csokoládék tikipusan nem rendezhetőek, lesz ciklus a rendezésben, ha csak kettőnként hasonlíttatják össze a csokikat az emberrel.
    Melyik válasszam, a köves vagy az ollós csokit? Nyilván a köveset, az erősebb. De hogy válasszak a három közül?

    Nem baj, azért ilyen messziről is sok sikert a kutatásukhoz.
  • 7.
    ny
    2016. 08. 24. 22:06
    Még valami. A tudat, és a döntési mechanizmus nagyon-nagyon-nagyon*sok hibatűrő.
    Sőt, az egyik leghibatűrőbb rendszer a világon. Ha kivágják a felét az agynak, simán megy tovább, és nem zavarja, hogy mondjuk úgy beszélget, hogy a beszélgetés elejére nem emlékszik. Ha félbevágják az agyat, mind a két része működni fog, egymástól függetlenül (mint egy kukac kb), és, a döntéseit ha nem is képes utólag megmagyarázni, de nem tűnik fel neki (a tudatnak) semmi különös, és ha kérdezik is, azt válaszolja, hogy természetes. Megannyi kísérletet lehet felhozni sérült és birizgált agyú emberekkel készített interjúkból, mindből ugyanez jön le.

    Azt akarom ebből kihozni, hogy, simán megeshet hogy a döntéseink nagyon nagy része "rossz". Sokkal nagyobb része, mint azt gondolnánk. Itt írogatok, és csupa rossz döntést hozok közben. És nem tűnik fel.
    Talán ezért is tanul az ember tizen évet egy iskolában, hogy képes legyen egy háromlépéses valamit végiggondolni jól, mert, egyébként a döntések legnagyobb része csak "megsaccolom, szarok bele, jó lesz az" alapon történik, csak nem érzékeljük (mint a sérült és birizgált agyúak).

    Ez csak az én két centem, persze.
    Na, azért elolvasom a cikket is, remélem azt írják, amit én.
  • 6.
    ny
    2016. 08. 24. 21:59
    Ez a csokis ez nem a rossz, hanem a jó döntésre példa.
    Miért enné az ember mindig a kedvenc csokiját? Egyrészt a benne levő tápanyagok arányától függ, hogy mit kíván, másrészt szinte mindenhol optimalizál az ember (nem tudatosan persze).

    Evolúciós algoritmus, vagy mi, lényegtelen kb hogy pont melyikkel azonosítjuk. Próbálgat és mérlegel, néha visszatér a 'rosszabb'-hoz, mert csak így juthat el a legjobbhoz, illetve, így lehet biztos benne.

    Ettől függetlenül, érdekes kérdés hogy miért hozunk rossz döntéseket.
    Például a függőségek hogyan alakulnak ki, aztán vannak akik mazochisztikusan keverik magukat minél rosszabb helyzetbe, aztán, érdekes kérdés még a "Szerintem az olimpiára szánt összeget inkább az egészségügyre kéne költeni, mégis, szívem szerint, inkább támogatom a budapesti olimpiát" típusú valamik, vagy hogy jó ötletnek tűnt mesztelenre vetkőzni és beleugrani a kaktuszba.
  • 5.
    2016. 08. 24. 21:12
    Innen azért hosszú út vezet a tőzsdei mozgások pontos előrejelzéséhez.
  • 4.
    2016. 08. 24. 19:46
    írosszul döntönttem amikor a földet választottam remélem többet nem fordul elő.
  • 3.
    2016. 08. 24. 19:04
    "Másfelől csak a közgazdaságtan alapfeltevése, hogy a fogyasztó racionálisan dönt."

    Ezért is vagyok szkeptikus a közgázzal szemben és nem is tartom tudománynak. Ha egy logikai modell alapjaiban hamis (lásd fenti állítás), és ráadásul mérhetetlenek a jóslatok (mert adott esemény a valóság mindig változó gazdaságában megismételhetlen) így akkor hogyan is lehetne bizonyítani egy adott elmélet tévességét?

    Persze van alapja a sok éves kutatásoknak, elméleteknek, és hallgatni is érdemes a közgazdászokra, de nem úgy, mint a fizikusokra.
  • 2.
    2016. 08. 24. 18:22
    20 csoki közül biztosan lenne amit még nem ettem és azt is választanám. Az viszont elég gáz, hogy nem tudták megindokolni a döntésüket a résztvevők. Most vagy tényleg ennyire a sztereotípiáknak megfelelően hülyék vagy csak ferdítenek kicsit a publikálók. Másfelől csak a közgazdaságtan alapfeltevése, hogy a fogyasztó racionálisan dönt. A marketing pont az ellenkező feltételezésen alapul.
  • 1.
    m76
    2016. 08. 24. 15:49
    Nincs a csokiválasztásban rejtély. Én tudom az okát. A kedvenc csokidat valószínűleg rendszeresen fogyasztod, unásig ismered. Ha viszont eléd tesznek 20 különböző verziót akkor azt fogod választani amit a legkevésbé valószínű, hogy magadnak megvennél. Mert akkor ott adott a lehetőség, és máskor úgysem fogsz olyat enni. Ugyanez mint étteremben az ételválasztás. Hiába van a kedvenc hétvégi kajád az étlapon. Nem azt fogod választani hanem valami olyat amit még nem ettél, vagy kiváncsivá tesz, vagy simán csak ki akarod próbálni régóta.