Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A nő, a férfi és a többiek

  • Dátum | 2015.02.22 12:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Paul James klinikai genetikus 2010-ben olyan helyzetben találta magát, amilyennel korábban még nem volt dolga. Bár pályája során számos érzékeny témát kellett megvitatnia pácienseivel, ebben az esetben különösen érdekes fordulatot hoztak egy vizsgálat eredményei, amelyek ráadásul nem is valamilyen kellemetlen genetikai problémára, hanem beteg nemével kapcsolatos ellentmondásos helyzetre derítettek fényt.

Az ausztrál orvost felkereső 46 éves állapotos hölgy magzatvízvizsgálatra érkezett a klinikára, ami a baba genetikai rendellenességeinek kiszűrésére szolgál. A magzat a legjobb egészségnek örvendett, az anya eredményeivel azonban valami nem volt rendben, így James további vizsgálatokat rendelt el, amelyek valami egy egészen rendkívülit tártak fel. A páciens teste két különböző eredetű sejtből állt, amelyek feltehetően két, még az anyaméhben, a magzati fejlődés korai szakaszában összeolvadt ikerből származhattak. A dolog igazi érdekessége azonban csak ez után következett: kiderült ugyanis, hogy az egyik sejtcsoport két X kromoszómát hordoz, a másik viszont egy X-et és egy Y-t. A harmadik gyermekét váró hölgy tehát élete ötödik évtizedében megtudta, hogy testének egy jelentős része kromoszomális értelemben hím nemű sejtekből épül fel.

Ahogy a fenti példából is kitűnik, a nemiség problémája jóval bonyolultabb annál, mint amilyennek első pillantásra tűnik, és ez még akkor is igaz, ha a kérdést kizárólag a biológiai nemre vonatkoztatjuk, és a nemi identitást nem vonjuk bele problémába. Hosszú ideig úgy tűnt, hogy a biológiai nem milyensége egyszerűen az Y kormoszóma jelenlététől függ: ha ez megvan, akkor férfiről, ennek hiányában pedig nőről beszélünk.

Rögtön problémába botlunk azonban, ha a nemi szervek alapján próbálkozunk meghatározással, ezek ugyanis nem minden esetben egyértelműsítik a nemet. Az úgynevezett interszexuális anatómia számos különböző állapotot takarhat, amelyek közös vonása, hogy az elsődleges, illetve a másodlagos nemi szervek alapján nem dönthető el egyértelműen az illető biológiai neme. Egyes szakértők szerint ez az állapot sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, és az interszexualizmus valamilyen formájában minden századik ember érintett.

Ha az anatómiát és a genetikát egyszerre igyekszünk tekintetbe venni, a nemek közti határvonalak még inkább elmosódnak. A szakértők több különböző gént is azonosítottak, amelyek megszokottól eltérő változatai az interszexualizmus különféle formáinak kialakulásához vezethetnek, és közben arra is fényt derítettek, hogy ezen gének aktuális mintázata mindenkiben befolyásolja a nemiség alakulását. A genomszekvenálás legújabb módszereinek köszönhetően az is egyre egyértelműbbnek látszik, hogy gyakorlatilag mindannyian eltérő génkészletekkel rendelkező sejtek halmazából állunk össze.

A mozaicizmus legegyszerűbb esetét az jelenti, hogy néhány sejtes állapotunkban egyik sejtünk olyan radikális mutáción esik át, amelynek eredményeként a belőle származó további sejtek alapjaiban térnek el a szervezetet felépítő többi sejttől. Némileg komplikáltabb formája a mozaikoknak a kimérizmus, amikor a szervezet kettőnél több ivarsejtből jön létre. Ez megtörténhet a megtermékenyítés során, illetve később is, és sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.


Nem kell feltétlenül olyan drámai dologra gondolni, mint a méhben tartózkodó ikrek korai összeolvadása: az ikerterhességek során nagyon gyakori, hogy az egyik magzat sejtjei a másikban kötnek ki, és a vizsgálatok alapján ugyanilyen cserék az anya és a magzat közt is gyakorta megtörténnek. A szakértők mai álláspontja szerint minden olyan nő, aki volt már terhes kimérának tekinthető, mivel a gyermek születése után csaknem mindig hátrahagy néhány sejtet anyja testében, amelyek aztán a szervezet legkülönbözőbb pontjain köthetnek ki.

Mozaikosságunk azt is jelenti, hogy egyes sejtjeink nemi kromoszómái nem feltétlenül vannak összhangban a testünk többi részét jellemző nemmel. Egyes szakértők úgy vélik, hogy akár az is elképzelhető, hogy viselkedésünket, és ezen belül nemi identitásunkat is közös erővel határozzák meg a különböző nemű sejtek, molekuláris kölcsönhatások bonyolult hálózata révén vezérelve a teljes rendszert. „Úgy vélem, hogy a férfi és a női kategóriákon belül jelentős sokféleség tapasztalható, és mivel ezek a kategóriák részben átfedik egymást, egyes embertársaink nem tudják egykönnyen elhelyezni magukat az egyik vagy a másik nemben” – mondja John Achermann, a University College London nemi fejlődést tanulmányozó kutatója.

Ezeket felfedezéseket persze nem könnyű beilleszteni egy olyan világképbe, amely gyakorlatilag egészen mostanáig egy bináris rendszerben határozta meg a nemet. Nagyon kevés olyan jogrendszer létezik a világon, amely elismeri a két kategórián túli lehetőségek létezését a nemiség kérdésében, a női vagy férfi kategóriába sorolódás ugyanakkor rengeteg dolgot meghatározhat az adott személy jogaitól kezdve társadalmi státuszáig.

Ahogy Arthur Arnold, a Kaliforniai Egyetem biológiai nemi különbségeket vizsgáló kutatója megállapítja, a kettős tagolással az a fő probléma, hogy ha köztesnek tűnő állapottal találkozunk, rögtön ezt is igyekszünk besorolni valamelyik kategóriába, és közben igyekszünk felderíteni, hogy pontosan hol húzódik a két csoport közti határ. Ez pedig nagyon nehéz probléma, hiszen egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy van ilyen határ, másrészt a nemiség több különböző szempontrendszer szerint is meghatározható.

A két nem közti, felnőtt korban oly egyértelműnek tűnő fizikai különbségek a fejlődés korai szakaszában korántsem nyilvánvalóak. Az 5 hetes emberi embrióban még mindkét anatómiai nem kialakításának lehetősége ott rejlik. A gonádtelepek az ősvese elülső felszínén, a felszíni hám megvastagodásából jönnek létre. Az ősivarsejtek azonban nem itt, hanem a szikzacskó falában alakulnak ki, és csak a 6. héten vándorolnak be a gonádtelepekbe, amelyek fejlődése ezen a ponton kezd különválni a két nem tagjaiban, vagyis a hím nemű magzatokban a herék, a lányokban a petefészkek alakulnak ki a páros telepekből.

A gonádtelepekkel együtt két csőpár is megjelenik, amelyekből később a belső nemi szervek alakulnak ki. Amikor a gonádtelepek elköteleződnek a nemi fejlődés egyik irányába, hím nemű magzat esetén tesztoszteront és egy másik hormont, az úgynevezett Müller-féle inhibitor faktort kezdenek termelni, amelynek hatására az egyik csőpár tagjai, a Müller-csövek elsorvadnak, a másikakból, a Wolff-csövekből pedig elkezd kialakulni a mellékhere, az ondóvezeték és az ondóhólyag. Az említett hormonok hiányában a Müller-csövek indulnak fejlődésnek, és belőlük kialakulnak a petevezetékek, majd alsóbb szakaszaik összeolvadása révén a méh, és a hüvely felső kétharmada.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 5.
    2015. 02. 24. 23:21
    Jah és (az amúgy nagyon részletes és jó cikk) amire nem tér ki, hogy az agy hogyan fejlődik bizonyos hormonok behatására... Embrionális fejlődés során alapvetően női idegrendszerünk alakul át precíz szabályozással "férfi" aggyá, a mosaic ebbe is beleszólhat. Ráadásul tényleg vannak átmenetek. A z alapvető női agy csak akkor fejlődik rendesen férfi aggyá, ha megkapja a szükséges nemi hormonokat. Ekkor is történhetnek zavarok, mert ez tényleg egy versengés idegrendszeri szinten, nagyon pontos hormonfröccsök kellenek.(Szerintem nemiség kérdésében inkább %-os arányokat lehetne írni mindenkiben)

    Ezért is nehéz kérdés "megítélni" a transzneműeket, mert bár sokan csak viccet csinálnák belőlük, meg megverik őket, de olykor tényleg előfordulhat, hogy egy domináns női jellegű agy "bentragad" egy férfi testben... és fordítva.

    Heteróként ezt lehetetlen elképzelni... ezért jusson eszünkbe ilyenkor kedves maszkulin férfitársaimnak, hogy mind nők vagyunk csak egy picit moddolt rajtunk a természet
  • 4.
    2015. 02. 23. 19:39
    Látom nem sikerült értelmezni a cikket. Pont arról szól, hogy sok esetben NEM lehet a mai tudásunkkal egyértelműen, objektíven meghatározni valakiről, hogy férfi, vagy nő, tehát csak egy módja van: szubjektíven határozzuk meg. Ehhez viszont a legtöbb joga a kérdéses személynek van, tehát tőle kell megkérdezni.
  • 3.
    2015. 02. 23. 19:35
    "Más szavakkal, ha kíváncsiak vagyunk rá, hogy valaki milyen nemű, a legjobb talán az, ha egyszerűen megkérdezzük."Ez mi?A nő legyen nő, a férfi pedig, férfi, ennyi.Mit kell ezen megkérdezni?
  • 2.
    2015. 02. 22. 19:58
    Köszi, javítva.
  • 1.
    2015. 02. 22. 19:11
    "A Wolff-cső fejlődése tesztoszteron nélkül nem folytatódik, de nem is sorvad el, hanem eredeti nagyságában húzódik a petevezetékek és a hüvely mellett. Szintén elsődlegesen a tesztoszteron termelődése vagy anank hiánya határozza meg"

    Gépelési hiba.

    Remek cikk, még nem értem a végére, de eddig tetszik! Nagyon fontosak ezek a kutatások, látszik, mennyire nincs még elegendő tudásunk erről. Majd kell egy két generáció, hogy ezt is feldolgozzuk, mint ahogy a rasszok kutatásainak eredményeit is le kellett nyelnie az emberiségnek.

    Ez a videó jutott eszembe: Nem teljesen ugyanaz a téma, de mégis.