Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A négylábú kígyó rejtélye

  • Dátum | 2015.08.05 07:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A kígyókat hosszú, karcsú, hajlékony, lábatlan testük nagyon jellegzetessé teszi a hüllők között, a szakértők viszont évtizedek óta vitatkoznak arról, hogyan jöhetett létre jellegzetes kinézetük. A kutatók egy része úgy gondolja, hogy a testalkat a vízi életmódhoz való alkalmazkodás eredménye, hiszen a kígyók jellemzői közül sok vonás a vízben élő állatokon is megfigyelhető, például a bálnákon és a delfineken, amelyek az evolúció során szintén elveszítették végtagjaik egy részét.

A korai fosszilis bizonyítékok alapján ráadásul sokáig úgy tűnt, hogy a kígyók őse a moszaszauruszhoz hasonlíthatott (ez volt az a vízi dinoszaurusz, amelyet a Jurassic World című filmben fehér cápával etettek), amely szétcsúsztatható állkapcsa mellett számos egyéb kígyószerű tulajdonsággal is rendelkezett. A kutatók aztán az évek során több olyan tengeri hüllő maradványaira is ráakadtak (Pachyrhachis, Haasiophis és Eupodophis), amelyek kígyószerűnek tűntek, de hátsó lábakkal rendelkeztek, megerősítve a tengeri eredet elméletét.

Az utóbbi évek részletesebb vizsgálatai azonban arra engedtek következtetni, hogy a Pachyrhachis és társai csak másodlagosan váltak tengeri fajokká, és a szárazföldön, pontosabban a földben kifejlődött kígyók egy oldalágát jelentik. A jelenleg legszélesebb körben elfogadott elmélet szerint a kígyók jellegzetes testalkata a földben való haladáshoz való alkalmazkodás eredményeként alakult ki. Ezt a teóriát támasztják alá azok a kígyófosszíliák is (Najash, Dinilysia és Coniophis), amelyek nagy valószínűséggel szárazföldi fajokhoz tartoznak, és idősebbek a Pachyrhachis-leleteknél. A föld alatti életmóddal kapcsolatos bizonyítékok ugyanakkor még mindig nem teljesen meggyőzőek, így egyelőre a kígyók tengeri eredetének elméletét sem lehet teljesen elvetni.

Martill különös kígyója
Martill különös kígyója

A vita sok szempontból hasonlít az ember evolúciójával kapcsolatos szakmai csatározásokra, hiszen itt is elsősorban a kevés lelet miatt nehéz választ találni a kérdésekre. A kígyók csontjai rendszerint nagyon vékonyak és törékenyek, így nem sok fosszilis példány maradt fent, ezek alapján pedig nem egyszerű megállapítani, hogy milyen lépésekben és hol zajlottak le az állatok törzsfejlődésének legfontosabb állomásai.

A helyzet pedig, az emberi evolúció kutatásához hasonlóan, minden újabb lelet előkerülésével tovább bonyolódik. A napokban megjelent egy tanulmány a Science oldalain, amelynek szerzői egy olyan fosszíliát írnak le, amely véleményük szerint életében egy négylábú ásókígyó lehetett. David Martill, a Portsmouthi Egyetem kutatója és kollégái úgy állítják be a csontokat, mint a kígyók szárazföldi múltjának megdönthetetlen bizonyítékát, a tudományterület más szakértői szerint azonban nem ennyire egyértelmű a helyzet.

Az idei évben három másik fontos tanulmány is megjelent a kígyók evolúciójával kapcsolatban, amelyek segíthetnek megfelelő kontextusba helyezni, hogy mit is jelenthet valójában a négylábú brazíliai kígyó megtalálása. Május környékén még nagyon úgy tűnt, hogy a kígyók törzsfejlődésével kapcsolatos viták lassan befejeződnek, Allison Hsiang, a Yale kutatója és kollégái ugyanis egy óriási adatállomány elemzését tették közzé, amelynek keretében élő és kihalt kígyókat vizsgáltak meg. A rendelkezésre álló adatok alapján, matematikai modelleket használva felvázolták, hogyan is nézhetett ki külsőre a kígyók őse, és leszármazottainak családfája.

Ez a tanulmány, amely egy minden korábbinál alaposabb adatelemzés eredményeként jött létre, egyértelműen a kígyók szárazföldi kialakulásának elmeletét támasztotta alá. Hsiang és munkatársai vizsgálatai alapján a kígyók őse éjszakai vadász lehetett, amely kisebb gerinces áldozatait lopva közelítette meg. Az elemzés azt ugyanakkor nem erősítette meg, hogy ezek az egykor volt állatok a földbe ásták volna magukat, a szerzők mindössze annyit állítottak, hogy a kígyók elődei a szárazföldön éltek.

Hsiang éjszaka vadászó kígyóőse
Hsiang éjszaka vadászó kígyóőse

Egy hónappal Hsiangék tanulmánya előtt egy másik fontos írás is megjelent a témában, amely azonban gyakorlatilag semmiféle sajtóvisszhangot nem kapott. Tod Reeder, a San Diegói Állami Egyetem kutatója a pikkelyes hüllők, vagyis a kígyók, a gyíkok és az ásógyíkok evolúciós családfáját kísérelte meg felvázolni nagy mennyiségű genetikai és morfológiai adat alapján. Ez a vizsgálat pedig megerősítette a kígyók tengeri eredetét propagálók egyik legfontosabb bizonyítékát, vagyis a moszaszuruszok és a kígyók nagyon közeli rokonságát.

Reeder és társai saját eredményeikre hivatkozva eősen megkérdőjelezték Hsiang tanulmányának állításait. A legnagyobb problémájuk azzal volt, amely szerintük a szerzők téves hiedelmekre alapoztak, amikor megalkották a kígyók családfájának gyökerét, és amikor meghatározták az elágazások létrejötte között eltelt időket. Ehhez ugyanis a kígyók szerintük legközelebbi hozzátartázójának családfáját, a lábatlangyík-alakúak evolúcióját vették mintaként, ahová döntően szárazföldi fajok tartoznak.

Hsiang tanulmánya valóban lenyűgöző elemzése a kígyók evolúciójának, azonban az egész családfa azon az alapfeltevésen alapul, hogy a kígyók ősei szárazföldi gyíkok voltak, mondja Michael Lee, az Adelaide-i Egyetem kutatója, aki az elsők között vetette fel a kígyók tengeri eredetének ötletét. Ez az alapfeltevés pedig döntően befolyásolja a végkövetkeztetést és a családfa lefutását is, holott Reeder eredményeinek tükrében ez nem több egyszerű spekulációnál.

Hsiang is elismeri, hogy lehetséges, hogy kisebb hibákat elkövettek ugyan, ám ezek szerinte az összképet nem befolyásolják, ugyanakkor úgy véli, hogy mindenképpen érdemes lenne elemezni Reeder családfája és az övék közti különbségek okait. Hsiang ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy míg Reeder evolúciós térképe inkább genetikai adatokhoz passzol, saját eredményeik a morfológiai adatokat magyarázzák meg, amelyekkel viszont Reedernek több esetben is problémái akadnak.

Reeder családfája
Reeder családfája

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 2.
    2015. 08. 12. 17:58
    A teknőcöknél is - legalábbis bizonyos fajhoz vagy családhoz tartozóknál -
    is volt ilyen "oda, vissza, oda" ismétlődés ami a közeget illeti ahol az őseik éltek az évmilliók során.

    Mondjuk ez nem azt jelenti hogy "megismétlődik az evoluciója" de gondolom arn sem erre gondolt, a kommentjében szóval ez csak játék a szavakkal részemről.

    A cikkben ez a rész, hát nem tudom hogy ez most szó szerint értendő e, vagy hogy így ebben a formában hangozhatott e el , de ez így elég ködös sztem hogy:

    "nem tudni, hogy ki ásta ki, mikor tette ezt, és hogyan került a kis német intézménybe"

    "A kutató szerint mindez nem is feltétlenül lényeges, hiszen a fosszília jogi státuszának semmi köze tudományos jelentőségéhez."

    Sztem ő csempésztette be vkik által...
    mert tudta, vagy legalábbis ő hitt és bízott benne, hogy nagy tudományos jelentősége lesz majd a leletnek.
    Lehet úgyérezte megmenti a leletet a braziloktól, és elvitte a múzeumba ahol többen és jobban értékelik ott, na és persze ő lesz aki "felfedezi" a leletet nem pedig más.
  • 1.
    arn
    2015. 08. 05. 08:31
    A delfinszeru allatok evolucioja is megismetlodott parszor.