Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A megafauna csendes forradalmai

  • Dátum | 2015.07.30 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Nagyjából 34 ezer évvel ezelőtt Európa egyes részein kihalt a gyapjas mamut, hogy rövidesen átadja helyét a gyapjas mamutnak. A két csoport tagjai, az eltűnt és az újonnan megjelenő állatok ugyanazon fajhoz tartoztak és külsőre, valamint fosszíliáik alapján megszólalásig hasonlítottak egymásra. Ha azonban egy pillantást vetünk génjeikre, rögtön kiderül, hogy az egyedek két gyökeresen eltérő leszármazási ághoz tartoztak, amelyek egyike hirtelen leváltotta a területen élő másikat.

Alan Cooper, aki kihalt állatok genetikai állományának elemzésével foglalkozik, először tíz évvel ezelőtt figyelt fel a különös cserére, amely érdekes módon nem csak a mamutok körében fordult elő. Az európai és az amerikai bölény őse, a sztyeppei bölény populációja egy ponton szintén lecserélődött egy genetikailag élesen eltérő csoportra. Ugyanez történt később a barlangi medvével, amelyet egy azonos fajú, de más ágba tartozó populáció váltott, kicsivel később pedig a rövidfejű medve tűnt el örökre, hogy aztán a vele rokon modern grizzly vegye át a helyét. „Mindezen folyamatok nagyon gyors ütemben zajlottak le” – mondja Cooper. „Nem mind egy időben történtek, de a mintázatok nagyon hasonlónak bizonyultak, és a változások kizárólag a DNS-en keresztül mutathatók ki.”

Ezek az óriási fenevadak, a gyapja mamutok, a barlangi és a rövidfejű medvék, a sztyeppei bölények, az eurázsiai barlangi oroszlánok, a gyapjas orrszarvúk és az óriásszarvasok mára kihaltak, és lassan több mint kétszáz éve vitatkozunk azon, hogy vajon mi végezhetett velük. Saját fajunk elszaporodása, és kielégíthetetlen étvágya okozhatta vesztüket? Vagy az éghajlatváltozás következménye pusztulásuk?


Cooper szerint az előzőekben felsorolt populációváltások önmagukban is kihalásoknak tekinthetők, és ezeket szinte bizonyosan nem a túlzásba vitt vadászat okozta. A hasonló események közül legalább hatra több tízezer évvel azt követően került sor, hogy az ember benépesítette a területet, vagyis ha a túlvadászás lett volna a kihalás oka, őseink csak nagyon komótosan kezdtek bele a fajok kiirtásába. Arról nem is beszélve, hogy több esetben is látszólag figyelmen kívül hagyták a vadászott csoporttal gyakorlatilag azonos kinézetű másik populáció tagjait. Sokkal valószínűbbnek tűnik tehát, hogy valamiféle környezeti ok állhat ezen csoportok pusztulásának a hátterében.

Annak kiderítése érdekében, hogy miféle eseményről lehetett szó, Cooper és kollégái az ősi DNS-mintákhoz fordultak segítségül, és ezek révén próbálták felfejteni a fosszíliák alapján gyakorlatilag észrevétlen váltások okát. A vizsgálat során szénizotópos kormeghatározásnak vetették alá a kihaló és az ezek helyét átvevő állatok csontjait, hogy pontosan meghatározzák, mikor zajlottak a kihalások. Végül az adatok összevetették az észak-atlanti térség elmúlt 60 ezer évének éghajlati információival, amelyek grönlandi jégmagok és venezuelai üledékrétegek elemzésén alapulnak.

A „lecserélődési események” többsége szorosan kötődött az úgynevezett Dansgaard-Oeschger (D-O) eseményekhez, vagyis azokhoz a hirtelen felmelegedési időszakokhoz, amelyekből a 12−60 ezer évvel ezelőtti időszakban több is megtörtént. Ezek során az átlaghőmérséklet hirtelen, mindössze néhány évtized alatt 4−16 Celsius fokkal emelkedett meg, majd jóval lassabban, néhány száz év alatt fokozatosan visszaállt a korábbi szintre. Ha ezeket az időszakokat grafikonon ábrázoljuk, jellegzetes fűrészmintát kapunk eredményül: hirtelen, meredek hőmérsékleti megugrásokkal, és sokkal „lankásabb” csökkenésekkel. „Ezek a hidegből melegbe való váltások voltak a pleisztocén időszak leggyorsabb éghajlati változásai” – mondja Cooper.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 7.
    2015. 08. 13. 18:37
    Ha ezeket az időszakokat grafikonon ábrázoljuk, jellegzetes fűrészmintát kapunk eredményül: hirtelen, meredek hőmérsékleti megugrásokkal, és sokkal „lankásabb” csökkenésekkel.

    Nem tudom, én valahogy pont a fordítottját látom a képen, és az emlékeimben is hirtelen lehűlés él, nem pedig melegedés. Vagy az másik korszak? De az ábrát akkor sem értem.
  • 6.
    2015. 08. 02. 17:33
    szerintem le kéne állni a hülyeséggel
  • 5.
    2015. 08. 02. 13:04
    csak az elso bekezdest kellett volna ertelmezni

    fosszíliáik alapján megszólalásig hasonlítottak egymásra. Ha azonban egy pillantást vetünk génjeikre, rögtön kiderül, hogy az egyedek két gyökeresen eltérő leszármazási ághoz tartoztak
  • 4.
    2015. 08. 01. 09:56
    bár a cikkben leírtak nem erről szólnak, más okokat jelölnek meg, de fogd fel így:

    Az 1500-as években Észak Amerikában kihalt a Homo Sapiens, hogy rövidesen átadja helyét a Homo Sapiensnek.

    Az adott helyen élő majdnem teljes populáció eltűnt, majd a megüresedett helyet feltöltötte az ugyanannak a fajnak, de egy máshonnan jött populációja.
  • 3.
    2015. 08. 01. 04:35
    Első mondat: "Nagyjából 34 ezer évvel ezelőtt Európa egyes részein kihalt a gyapjas mamut, hogy rövidesen átadja helyét a gyapjas mamutnak."
    Bocsánat de... wat?
  • 2.
    2015. 07. 31. 10:10
    szerintem a glutén volt az oka
  • 1.
    2015. 07. 30. 17:39
    Lassan elszaporodtak a mamutok és mivel sok bélgázt eregettek, az üvegházhatás miatt megnőtt a hőmérséklet, amitől hőgutát kaptak és kihaltak. A helyüket átvevő másik mamutfaj meg tudott vedleni, de azokat meg mi irtottuk ki. Szerintem ez az egyetlen logikus magyarázat