Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A kvázikristályok felfedezése

  • Dátum | 2012.01.06 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Amikor Dan Shechtman 1982. április 8-án először lejegyezte később Nobel-díjat érő felfedezését a jegyzetfüzetébe, rögtön három kérdőjelet írt mellé. Az általa vizsgált alumínium és mangán keverékéből álló anyag már szabad szemmel is különösnek tűnt, amikor azonban elektronmikroszkóp alá helyezte a legfurcsább dolgot vette észre: a képen különböző méretű koncentrikus körök látszottak, melyek mindegyike tíz egymástól egyforma távolságra elhelyezkedő, fényesebb pontból állt. Ezek a formációk ráadásul gyors ütemű hűtés hatására sem bomlottak meg, ami teljesen ellentmondott ismert természeti törvényeknek.



A Shechtman által látott kép egy diffrakciós kép volt, amely azon az elven jön létre, hogy ha egy fémlapba egymástól megfelelő távolságra két apró lyukat fúrunk, akkor a lyukakon áthaladó fényhullámok interferálnak egymással, vagyis egyes helyeken erősítik, másutt kioltják egymást, így egy fényesebb pontokat és sötétebb részeket felváltva tartalmazó képet kapunk a fémlap mögé elhelyezett ernyőn. Shechtman képe is ilyen tehát, csak éppen fény helyett elektronokat használt, fémlemez lyukai valójában a gyorsan hűlő fém atomjai közti rések voltak, és a kísérlet három dimenzióban zajlott.



A diffrakciós kép alapján Shechtman számára világos volt, hogy a fématomok valamiféle kristályrácsba rendeződtek. Ezzel még nem is lett volna probléma, hiszen nagyon sok szilárd anyag atomjai tesznek így. Viszont egészen addig még senki sem látott olyan kristályszerkezetet, amelynek diffrakciós képében tíz fénypötty rendeződik szabályos kör alakba, sőt akkoriban úgy tartotta a tudományos közvélemény, hogy ilyen anyag létezése nem képzelhető el.

Három, négy, hat és öt tengelyű szimmetria a kristályrácsban
Három, négy, hat és öt tengelyű szimmetria a kristályrácsban

A kristályszerkezetekben az atomok úgy rendeződnek el, hogy ismétlődő, szimmetrikus mintázatokat alkotnak. Három, négy, hat vagy nyolc tengelyű szimmetriát könnyen el tudunk képzelni, amit Shechtman felfedezett azonban öt tengelyű szimmetriára utalt, amit nehéz elképzelni, tekintve hogy szabályos ötszögekkel ‒ átfedések nélkül ‒ nem lehet maradéktanul lefedni a síkot. A jelenséget tovább vizsgálva, megállapította, hogy úgy tűnik mégis létezhet ilyen szerkezet, vagyis az előzetes feltevések voltak hibásak. Eredményeinek közzétételét nem fogadták kitörő lelkesedéssel. Kollégái nevetségesnek találták az egész helyzetet, a laborvezető egy kristálytani szakkönyvet nyomott a kezébe, főnöke pedig arra kérte, hogy hagyja el a kutatócsoportot. 

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 8.
    pzg
    2012. 01. 09. 09:58
    Azért az új nem-befogadásának is megvannak az előnyei. Ez garantálja, hogy a tudomány minél inkább csak nagyon-nagyon megalapozott tételeket tartalmazzon, és ne váljon áltudománnyá. Ha senki nem ellenezné az új tanokat, akkor a kényszer sem lenne meg rá, hogy azokat körültekintően igazolják.

    Úgy tűnik, ilyen az emberi természet, ez hosszútávon az emberiség fejlődésének a módja.
  • 7.
    2012. 01. 07. 09:21
    Ezt úgy mondod, mintha rengeteg kutató/tudós nem mérnök lenne.
  • 6.
    2012. 01. 06. 18:17
    de bírom amikor a sok okoska nem tud már újat befogadni.
    Pedig a tudósok lényege a tanulás és a befogadás, nem a tanulás és alkalmazás.
    "-az nem lehet, mert azt így tanultam"

    Alkalmazásra ott vannak a mérnökök...
  • 5.
    2012. 01. 06. 17:14
    Jolesett elolvasni ezt a sallangmentes es jol ertheto ismertetot. KOSZONOM!
  • 4.
    2012. 01. 06. 13:41
    Nagyon jó cikk, elismerésem!
    Néha az egyetemen is hiányoztak nekem az ilyen rövid, érthető, de kellően precíz magyarázatok.

    Ne hagyd abba, kérlek!
  • 3.
    2012. 01. 06. 11:13
    Én meg arra lennék kíváncsi, hogy még hány száz vagy ezer olyan eset fog bekövetkezni, amikor az általunk megdönthetelen törvényekként tanult "jelenségeket" megcáfolják a kutatók

    a többit meg leírta Meteorhead: +1
  • 2.
    2012. 01. 06. 09:04
    Arra lennék kíváncsi, mikor fogunk rájönni miként lehet ezeket "kevésbé kontrollált" körülmények között előállítani. Nagyon úgy fest nekem, hogy a kémia és a fizika igen érdekes kor előtt állhat a rengeteg új anyag (nanocsövek példának okáért), amik a leghétköznapibb dolgokban is drámai változást tudnak előidézni, amint megtaláljuk az olcsó gyártásuk módját.

    Tényleg dicséretes, ha valaki ennyire kitart az elmélete és eredményei mellett és hajlandó szembemenni a tudós társadalommal. Aki mindezt úgy teszi, hogy közben igaza is van, azok kapnak Nobel-díjat.

    Respect
  • 1.
    2012. 01. 06. 09:04
    Jools! Nem érek most rá ilyen érdekességeket olvasni!
    nagyon jó cikkeid vannak.)