Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A kriminalisztika atyja: Eugène Vidocq kalandos élete

  • Dátum | 2016.11.22 07:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | EGYÉB

Amennyiben hihetünk a Samuel Edwards állítása szerint Alexandre Dumas tollából származó történetnek, 1822-ben egy brutális gyilkosság rázta meg a Párizsban élő nemesség köreit és szolgáltatott pletykatémát az alacsonyabb sorban élők számára. A füstös kocsmáktól az elegáns szalonokig mindenhol elő-előkerült a meseszép Isabelle d'Arcy grófnő meggyilkolásának témája. A brutális ügy nem is lehetett volna egyszerűbb. A nejénél huszonöt évvel idősebb, férfiúi kötelességeit csak ímmel-ámmal teljesítő gróf egy nap megelégelte hitvese kikapós természetét, felkapta az egyik mívesen megmunkált párbajpisztolyát és dühében golyót röpített a nő fejébe.

A nemesúrra a biztos halál várt, ám szerencséjére a bűnözők által rettegett, civil ruhás nyomozókat tömörítő Sûreté alapítója, a lakosság egyik fele által szentnek, a másik által pedig hétpróbás akasztófavirágnak tartott Eugène François Vidocq hitt az ártatlanságában. A detektív tudta, hogy mivel az eset egyértelműnek látszik, nem késlekedhet, hiszen a legravaszabb ügyvéd sem tudja sokáig elhúzni a pert. Ezért egy merész lépésre szánta el magát, és bár a törvények csak hosszas jogi procedúra után tették volna lehetővé a grófnő exhumálását, egy megvesztegetett sírásóval kihantoltatta a tetemet, majd egy szintén alaposan megfizetett orvossal eltávolíttatta belőle az életét kioltó, roncsolódott lövedéket. Ezt ezután összevetette a gyilkosnak tartott fegyverrel és nem kis megelégedésére megállapította, hogy a halálos lövést biztosan nem a pisztollyal adták le, mert abba jóval kisebb töltény fért csak bele.


A gyanú a finoman fogalmazva aktív és élénk társadalmi életet élő asszony legutóbbi szeretőjére, egy olasz férfira terelődött. Vidocq az új gyanúsított legnagyobb gyengéjére, a néhai grófnőhöz hasonlóan dús, vörös hajkoronájú nők iránt érzett olthatatlan vonzalmára csapott le és egy megfelelő adottságokkal bíró színésznővel elcsábította a Deloro névre hallgató aranyifjút. Terve tökéletesen bevált és a szerelemtől megrészegült sármőr annyira megbízott új kedvesében, hogy az szinte minden idejét a lakásán töltötte. A nő itt észrevett egy, a párbajpisztolyoknál jóval nagyobb lőfegyvert, valamint egy gyanúsan szépen kinéző gyémántgyűrűt is. Vidocq az információ birtokában mindenhova követte a hivatásos csábítót és amikor az túladott az ékszeren, lecsapott az orgazdára, aki a büntetés elkerülése miatt vállalta, hogy eskü alatt igazolja, hogy az olasztól kapta a drága holmit. A nyomozó ekkor már úgy érezte, hogy elég bizonyítéka van és a gyilkossá lett selyemfiú a ravasz kérdésekkel megfűszerezett kihallgatás során először belezavarodott a mondókájába, majd összetörve beismerte, hogy ő követte el a szörnyű tettet. A gróf életét tehát a nyomozó ravaszsága mellett annak tudományos érdeklődése mentette meg.

Bár az eset nem kizárt, hogy csupán a kiváló francia író élénk fantáziájának terméke, azt nem lehet elvitatni, hogy a Sherlock Holmes egyik modelljeként számon tartott, rablóból lett pandúr ténylegesen foglalkozott ballisztikával és teljes joggal írta be magát a kriminalisztika történelmébe. Újszerű megközelítési módszereinek hála ugyanis Párizs nagyságrendekkel biztonságosabb volt, mint korának más városai, ráadásul kikövezte az utat az alaposabb nyomozati munka számára.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2016. 11. 23. 11:25
    Úgy gondolom még egyszer el kell olvasni. :) Köszönöm a cikket. A Napóleoni korszakot szeretem (a Pitof filmet nem különben) ,ezért nem volt ismeretlen ez a név. Kalandos életű egy fazon volt, az már biztos.
  • 3.
    2016. 11. 23. 01:59
    Érdekes volt! Nekem rögtön a Kapj el ha tudsz c. film ugrott be, hasonló a fordulat és szintén igaz történet alapján készült.
  • 2.
    2016. 11. 22. 12:15
    Ez igen! Köszönet és gratula az íráshoz!
  • 1.
    2016. 11. 22. 09:09
    Erdekes iras. Koszonom!