Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A kisbolygóöv rejtélyei

  • Dátum | 2016.12.07 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A 18. században az ismert bolygókat (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz) tanulmányozó csillagászok felfigyeltek arra, hogy az égitestek egymáshoz viszonyított távolságában szabályszerűség állapítható meg. A Titius–Bode-szabály alapvetése szerint kifelé haladva minden bolygó nagyjából kétszer messzebb van a Naptól, mint csillagunkhoz közelebb eső szomszédja.

A hipotézis megerősítést nyert az Uránusz felfedezésekor, a Neptunusz pályáját azonban már nem sikerült vele megjósolni. A feltárt szabályszerűség ennek ellenére a belsőbb bolygókra fennáll, és hátterében vélhetően az égitestek rezonáns pályái állnak. Az elmúlt években felfedezett bolygórendszerek tanulmányozása alapján úgy tűnik, hogy a mértani rend más rendszerekben is érvényesülhet, az 55 Cancri rendszerében például két, korábban ismeretlen bolygó helyét sikerült pontosan megjósolni általa.

A Titius–Bode-szabály a Napendszerben is fontos felfedezésekhez vezetett, hiszen az Uránusz pályájának pontos megjóslása mellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a Mars és a Jupiter között egy, a sorból kilógó, túlságosan nagy rés található. A csillagászok idővel aztán rájöttek, hogy a rés nem üres, hanem számtalan apróbb égitest kering benne. A kisbolygóövnek nevezett régióról azóta az is kiderült, hogy az kivételes lehetőséget kínálhat a Naprendszer múltjának megismerésére, és talán fajunk jövőjének biztosítására is.


A kisbolygóöv néhány nagyobb égitest mellett több millió apró objektumból áll össze. A Ceres, a Vesta, a Juno, a Pallas, az Ida, a Hygiea és néhány más társuk teszik ki az öv teljes tömegének felét. A Ceres törpebolygó egyedül magában hordozza a kisbolygóövben található anyag harmadát. A régió több mint 200 darab 100 kilométernél nagyobb átmérőjű égitestet, és 0,7–1,7 millió 1 kilométeresnél kisebb objektumot tartalmaz.

A kisbolygóöv össztömegét 2,8–3,2 trillió tonnára becsülik a csillagászok, ami a Hold tömegének alig 4 százaléka. Míg az itt található égitestek java döntően kőből áll, akad köztük néhány fémekben, vasban vagy nikkelben gazdag példány is, valamint kőzetek, fémek, illetve szénben bővelkedő anyagok változatos keverékéből álló égitestek is. A régió Naptól távolabb eső részein található égitestek rendszerint több vízjeget és illékony anyagot tartalmaznak, mint a közeliek.

A kisbolygóövben található égitestek nagy száma ellenére a régió rendkívül kihalt helynek számít, hiszen viszonylag kis tömeg van szétszórva egy óriási térrészben. A területen az égitestek közti átlagos távolság nagyjából 965 ezer kilométer (durván két és félszerese a Föld–Hold-távolságnak). A kisbolygóöv tehát a valóságban egyáltalán nem hasonlít a róla készült ábrázolásokra, amelyek egy törmelékkel teli gyűrűt mutatnak, amelyen kihívás sérülések nélkül átvezetni egy űrjárművet. A számítások szerint annak az esélye, hogy egy áthaladó szonda beleütközik a kisbolygóöv egyik objektumába kevesebb mint egy a milliárdhoz.


További érdekesség, hogy a kisbolygóöv égitestjeinek eloszlása nem egyenletes, hanem a központi populáció gyűrűkbe rendeződik. A gyűrűk között üres térrészek, úgynevezett Kirkwood-rések találhatók, amelyek a Szaturnusz gyűrűi közti résekhez hasonló tagolják a régiót. A gyűrűket alkotó égitestek feltehetően a Jupiter gravitációjának hatására, a gázóriással rezonáns pályákra állva különültek el a többi gyűrűben található társaiktól.

A kisbolygóövről sokáig azt hitték a kutatók, hogy az egy bolygó törmeléke, amely egykor a Mars és a Jupiter között keringett. Ezt az elméletet elsőként Heinrich Olbers fogalmazta meg a 19. század elején, miután felfedezte a Pallas és a Vesta aszteroidákat, az elképzeléssel azonban több probléma is akad. Egyrészt ahhoz, hogy egy bolygó teljes mértékben törmelékké váljon, olyan elképesztő energiákra lenne szükség, amelyek forrására nem kínálkozik ésszerű magyarázat.

A Lutetia a Rosetta felvételén
A Lutetia a Rosetta felvételén

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 4.
    2016. 12. 10. 16:49
    ... és felfedezik a kisbolygók között a tömegrelét. :D
  • 3.
    2016. 12. 07. 12:09
    Ha odáig eljutunk hogy odaküldünk valamit ami majd vissza is hoz valamit nem hiszem hogy a földön elégetés problémát jelentene.
  • 2.
    2016. 12. 07. 11:52
    "egyre többen fontolgatják, hogy szondákat küldenek a ritkán „lakott”, de a feltevések szerint értékes erőforrásokat tartogató régióba az ott található kincsek bányászására."

    Csak az a gond, hogy ezeket is itt fogjuk elégetni vagy más módon feldolgozni, szóval a Föld ettől tisztább biztosan nem lesz. Persze kérdés, hogy mennyi nyersanyagot lehetséges és gazdaságos egyáltalán innen kitermelni.
  • 1.
    2016. 12. 07. 10:57
    Kellene egy szonda, ami Nap körüli pályán van abban a régióban, de retrográd keringéssel. Rakni rá pár jó fényerejű 4k-s kamerát 360 fokos panorámához, telepíteni rá Vibert, hogy haza tudjon telefonálni ingyen, akkor nem kell roaming. Vagy csak feltölti a fényképeket felhőbe, mi meg itt leszedjük és voilá !
    Szépen bejárná a területet és feltérképezné. És reméljük közben nem csapódna bele semmibe.
    Ez még hogy nem jutott eszébe senkinek ?