Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A kilencedik bolygó miatt ferde a Nap tengelye?

  • Dátum | 2016.11.02 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A Naprendszerrel kapcsolatban időről időre felmerül, hogy talán még nem ismerjük annak minden nagyobb égitestjét, és akár felfedezetlen bolygók is keringhetnek a még felderítetlen vidékeken. Az utóbbi két évben minden eddiginél komolyabban kezdték fontolgatni a szakértők egy kilencedik bolygó létezésének lehetőségét, amely számos rejtélyre magyarázattal szolgálhat rendszerünkkel kapcsolatban.

A Plutón túl keringő égitest létezésére egyre több indirekt bizonyítékot vonultatnak fel a kutatók, akik az égbolt szisztematikus átvizsgálásával arra is törekednek, hogy közvetlenül igazolják, a planéta valóban rendszerünk részét képezi. A bolygó létére először néhány Neptunuszon túli égitest pályájának alakjából és orientációjából kiindulva kezdtek gyanakodni a szakértők, de mint a Caltech kutatóinak új vizsgálatából kiderül, az égitest a Nap tengelyferdeségére is magyarázattal szolgálhat.

Mielőtt azonban rátérnénk a legújabb eredményekre, gyorsan tekintsük át, hogyan is merült fel a kilencedik bolygó létezésének lehetősége, és mit tudni a potenciális égitestről. A planétáról elsőként Scott Sheppard, a Carnegie Intézet és Chadwick Trujillo, a hawaii Gemini Obszervatórium munkatársa értekezett 2014-ben, arra hivatkozva, hogy jónéhány a Neptunuszon túli égitest pályája azt sugallja, hogy azok haladását egy nagytömegű, távoli objektum befolyásolja.


Ezt követte 2016 januárjában Konstantin Batygin és Michael E. Brown, a Caltech szakértőinek tanulmánya, akik a kérdéses pályák további vizsgálata alapján megállapították, hogy a leglogikusabb magyarázatnak az tűnik, hogy egy még felfedezetlen bolygó alakítja az égitestek útját. A kutatók akkori becslései szerint a kilencedik bolygó nagyjából tízszer nehezebb a Földnél (ezzel a szuperföldek kategóriája esik), és 20 ezer év alatt ér körbe pályáján. A szakértők úgy gondolták továbbá, hogy a planéta pályasíkja nem esik egybe a többi bolygó nagyjából egyező pályasíkjával, hanem azokhoz képest meg van dőlve, és pályája is jóval inkább megnyúlt, mint az ismert bolygóké.

Idén nyáron aztán Renu Malhotra, az Arizonai Egyetem szakértője és kollégái szolgáltak új, a korábbiaktól függetlennek tekinthető bizonyítékokkal a bolygó létezésére. A kutatók megvizsgálták a Kuiper-öv négy leghosszabb periódusú, ismert égitestjét, és megállapították, hogy ezek pályája rezonánsnak tűnik. Vagyis mialatt például a Sedna ötször megkerüli a Napot, szomszédja, a 2010 GB174 katalógusjelű objektum nyolc teljes kört tesz meg pályáján. Az ilyesfajta pályarezonancia hátterében általában valamiféle gravitációs kapcsolat áll, maguk a vizsgált égitestek azonban túlságosan alacsony tömegűek ahhoz, hogy egymást ilyen szinten befolyásolni tudják.

A szakértők ebből tehát úgy sejtették, hogy egy külső, nagy gravitációjú égitest állhat a szinkronizált pályák hátterében. Számításaik szerint a pályarezonanciáért felelős bolygó nagyjából tíz földtömeggel rendelkezhet, és 17 117 év alatt kerüli meg a Napot. Ezek a számok nagyon közel vannak Batygin és Brown becsléseihez, holott teljesen eltérő módon keletkeztek. A pályák összehangoltsága ugyanakkor még mindig nem tekinthető döntő bizonyítéknak, mivel nagyon kisszámú égitesten végezték el a vizsgálatot a szakértők. Ha sikerülne újabb, hasonlóan viselkedő objektumokat találni a Kuiper-övben, ez a közvetett bizonyíték is erősebbé válhatna.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 24.
    2016. 11. 09. 00:50
    Az csak a csillagból kialakuló fekete lyukra igaz. De egy fekete lyuk elméletileg lehet akármekkora, kvázi létre lehet "hozni" kisebbet is. Remélem nem jutunk el oda technológiailag
    Minden tömegre értelmezhető eseményhorizont, alsó határa nyilván valahol ott van, ahol ez kisebb mint a részecske mérete.
  • 23.
    2016. 11. 08. 15:24
    Hmmm... én úgy tudtam, hogy az ismert legkisebb fekete lyuk 3.8 naptömeg, de az optimista számítások is legalább 1.7 naptömeget sejtenek a stabil objektum alsó határának.
  • 22.
    2016. 11. 05. 17:56
    Egy fekete lyuk kb. a Hold tömegétől felfelé már stabil, legalábbis nem párolog el a Hawkins sugárzás miatt.
    Szóval egy 10-20 földtömegű lyukacska lazán lehetne itt
    Ami ez ellen szól inkább, az az, hogy a naprendszerben elég "gyakran" találkozna anyaggal, amitől elég rendesen sugározna röntgen sávban. Az meg már rég feltűnt volna.
  • 21.
    2016. 11. 05. 04:01
    Egy fekete lyuk nem 10-20 földtömegű szóval nem hiszem
  • 20.
    2016. 11. 04. 13:18
    Majd a JWST észreveszi 2018 után. De ha az sem, akkor lehet hogy érdemesebb egy fekete lyukat keresnünk
  • 19.
    2016. 11. 04. 12:00
    Elvileg azt is eszre tudnank venni optikailag, ha egy fenyesebb hatter objektum, mondjuk a Magellan felho, elott vonul el. Ehhez nem kell visszavert feny. Viszont ehhez jokor kell jo iranyba forditani a Hubble-t. Ahhoz meg pontosan ismerni kellene a palyat.
  • 18.
    2016. 11. 04. 09:41
    sok sok okosság a kommentekben

    Az Eris Aphélium távolsága: 97,56 CsE, ez már dupla olyan messze van mint, a Plútó
    150 CsE Periheliummal egy 20 föld tömegű égitest nem okoz semmilyen dominó hatást, főleg ha a pályasíkja nem is esik egybe a többi égitestével.

    Viszont a dőlésszögbe beleszólhat, arra elég kisebb energia is.

    Azért nehéz észrevenni, mert mint külső szemlélő az exobolygók kitakaró hatását látod, ha a csillaga előtt halad el. A mi esetünkben nincs mit kitakarni, mert egy rendszerben vagyunk.
    150 CsE-ről meg már kb semmi fényt nem ver vissza, mágneses mezeje valószínűleg nincs, így rádió teleszkóppal sem észlelhető.
    Marad az infra vagy az optikai, de ahhoz mint írtam nagy szerencse kell mert alig ver vissza fényt.
  • 17.
    2016. 11. 03. 19:39
    A halálcsillag a Gintamából .
  • 16.
    2016. 11. 03. 16:34
    A felrajzolt palya alapjan a periheliumpont is olyan messze van, hogy max akkor erezzuk meg a letezeset, ha veletlenul felenk roppent egy aszteroidat.
    Viszont, ahogy a cikkben is irtak, a tengely ferdeseget mas is okozhatja, mint egy bolygo. Siman elkepzelheto, hogy a kolcsonhatas csak ideiglanes volt es az objektum ami okozta nincs (mar) palyan.
  • 15.
    2016. 11. 02. 21:57
    Ilyen szarokat nem nézek szóval ha ott hangzott is el ilyen, azt nem hallhattam
  • 14.
    2016. 11. 02. 21:24
    Pontosan, ha a bolygó nagyobb, az erő is nagyobb, ami a helyén tartja. Ezért nem számít a tömeg.

    A legközelebbi csillag kb. 260 000 CSE távolságra van.
    Ehhez képest ez 1000 CSE-en belül van, ezért szó sem lehet kiszakításról sem.

    Ilyen dolgokat csillagász tuti nem mondott, talán a nagy sikerű Való Világ c. "tudományos" műsorban hangozhatott el
  • 13.
    2016. 11. 02. 21:00
    Gravitációs hatás ellenhatás. Na meg a legközelebbi csillag ennyire távoli nagyobb objektumokat ki kellene hogy szakítson a naprendszerből. ( Aztán én meg nem tudom, nem én hanem csillagászok okossága ez. )
  • 12.
    2016. 11. 02. 20:50
    Akik ezt állítják, azoknak fingjuk nincs az asztrofizikáról.
    A tömeg abszolút nem számít, csak a keringési sebesség.
    Ha egy bolygó nem maradna ott, akkor semmi más sem, ergo nem lenne Kuiper öv sem.
    De van, mert az aszteroidák okosabbak ezeknél az embereknél
  • 11.
    2016. 11. 02. 17:54
    Máskor meg azt állítják, hogy egy nagyobb bolygó már nem lehetne a Plútón túl, mert a Nap nem fejtene ki rá elég gravitációs erőt, hogy pályán tartsa. Most akkor lehet ott vagy nem lehet ott bolygó??

    Esélyesebbnek tűnik hogy egy nagyobb objektum haladt el a naprendszer peremén csillagászatilag nem oly rég. Aztán egyik másik égitest mozgását megbolygatta. Ha meg majd nem tudnak mit kitalálni ráfogják a fekete anyagra hogy amiatt vannak ezek a kilengések.. (lehet de na ha nincs más ötletük arra fogják)
  • 10.
    2016. 11. 02. 16:09
    "... A planétáról elsőként Scott Sheppard, a Carnegie Intézet és Chadwick Trujillo, a hawaii Gemini Obszervatórium munkatársa értekezett 2014-ben, arra hivatkozva, hogy jónéhány a Neptunuszon túli égitest pályája azt sugallja, hogy azok haladását egy nagytömegű, távoli objektum befolyásolja. ..."
    Tudtommal még a Kuiper öv felfedezésekor, a 90-es években már feltételezték, hogy ott egy nagyobb égitestnek kell lennie a Kuiper szirt miatt.
  • 9.
    2016. 11. 02. 14:23
    Írd be Google-ba hogy "infravision" és meglátod ,hogy mit is akar jelenteni
  • 8.
    2016. 11. 02. 12:43
    Persze, minden asztrofizikus hülye...
  • 7.
    2016. 11. 02. 12:37
    És ennek mi köze van a kérdésemhaz?
  • 6.
    2016. 11. 02. 12:28
    A Jupiter védő mivolta kezd a feledés homályába veszni, jelenleg épp az ellenkezője látszik bebizonyosodni. A Föld korai szakaszában jeges aszteroidák millióit rángathatta befelé a Föld felé, amelyen így végül kialakulhatott az élet és nem csak plusz egy hatalmas szikla lenne az űrben.
  • 5.
    2016. 11. 02. 11:14
    Ez az egész baromság. HA 4000 vagy akármennyi ideje ciklusosan idejárna egy akkora bolygó hogy még a napot is megforgatja akkor az egész naprendszer tekebábú módjára zuhanna bele. A naprendszer védőszentjei a Szaturnusz és a Jupiter. Nem egy üstököst és kisbolygót rántott már magába ami lehet a föld pusztulását okozta volna. Egy ilyen méretű bolygót szintén helyre tett volna vagy viszont.. Lehet hogy volt egy bolygó valamikor de az kizárt hogy visszatér. Mert vagy külső pályán kering ami nem érinti a naprendszert vagy pedig már a darabjai a holdakat esetleg aszteroidamezőket gazdagítja. Ez az egész kitaláció és abszolúte nem reális.
  • 4.
    2016. 11. 02. 10:51
    "...a bolygó az infravörös tartományban vizsgálva jóval kékebbnek látszódhat..."
    Ez mit akar jelenteni?
  • 3.
    2016. 11. 02. 10:13
    Zacharia Sichtin ezt megírta már jó régen.

    Ha jól rémlik egy 4000 akárhány éves keringési periódus volt említve. Most ez sumnér Marduk, Nibiru, a bibliai Úr Napja (mondjuk a bibliát összelopták mindenhonnan más mítoszokból), vagy egy a három?
  • 2.
    2016. 11. 02. 09:53
    Ekkora méretű exobolygókat csak akkor észlelünk, ha azok valamilyen észlelhető interakcióba lépnek a csillagukkal. Fényességváltozás, pertubáció, stb.
    Közvetlenül csak az órásbolygókat látjuk, de azokból is csak a legközelebbieket.

    Ennek ellenére kicsit nekem is gyanús
    Mi van, ha már nincs a naprendszerben ? Nemrég volt egy cikk, hogy 100e éve elhaladt itt egy csillag, lehet hogy elszipkázta.
  • 1.
    2016. 11. 02. 09:28
    azért az nekem furcsa hogy egy exobolygóról meg tudják állapítani a tömegét, pályáját, meg minden mást is, itt meg találgatás folyik...