Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A harkályok menthetik meg az amerikai focit

  • Dátum | 2016.09.18 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

David Smith, a Xennovate Medical nevű kötszergyártó cég belgyógyász alapítója egy 2007-es orvosi konferencián hallott először az agyrázkódások potenciális elkerülése és a harkályok kapcsolatáról. A szakértő előadását követő vita során szóba került, hogy egyre aggasztóbb számú katona szenved súlyos traumás agyi sérüléseket a közelükben történt robbanások miatt, és felmerült, hogy milyen módon lehetne ezt megelőzni.

Ekkor hozta szóba a hallgatóság egyik tagja a harkályokat, amelyek naponta több ezerszer ütik csőrüket a fatörzsekhez, minden egyes ütésnél nagyobb terhelésnek téve ki saját koponyájukat, mint a autóbalesetek többségének elszenvedői. Ha valaki rájönne, a madarak hogyan kerülik el az agyrázkódást, talán jobb védelmet lehetne kidolgozni a fegyveres erők tagjai számára is, vetette fel a megszólaló.

Smith ezt követően nem tudta kiverni a fejéből az ötletet. „Rögtön tudtam, hogy olyasvalamiről van szó, amely felett eddig mindenki elsiklott” – emlékszik vissza a kutató. A természet tele van olyan állatokkal, amelyek agya rendszeresen és ismétlődően komoly fizikai behatásoknak van kitéve, ezek mégsem szenvednek sérüléseket. A kanadai vadjuhok az őszi párosodást megelőzően sokszor órákig küzdenek egymással, az erős ökleléseknek azonban látszólag nincs maradandó hatásuk. De hasonlóan nagy ütések érik az egymásnak ütköző bálnák, és vízbe a levegőből alábukó madarak fejét is. Agyrázkódásnak azonban nyoma sincs körükben.


A probléma megoldása a katonákat érintő sérüléseken túl azért is rendkívül sürgetőnek tűnt, mert egyre több frissen elhunyt amerikaifutball- és jégkorongjátékosnál akadtak nyomára egy demenciához hasonló degeneratív idegi elváltozásnak. A krónikus traumatikus enkefalopátiának (CTE) elnevezett betegséget először 2005-ben diagnosztizálták egy 50 évesen elhunyt volt focistánál, aki visszavonulását követően haláláig egyre súlyosabb idegrendszeri leépülés jeleit mutatta. Az első diagnózis óta eltelt évtizedben számos más fiatalon elhunyt sportolónál is kimutatták a CTE-t. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján az agy sorvadásával járó betegség enyhe, de ismétlődő fejet ért ütések nyomán alakul ki.

A jelek szerint ugyanis az emberi fej nem képes sérülések nélkül átvészelni az ismétlődő ütéseket. Az agyat a koponyán belül folyadék veszi körül, ez azonban nem alkalmas arra, hogy ütközések esetén megvédje a szervet a csontnak ütődéstől. Ilyenkor az agyszövet deformálódik, a neuronok és kapcsolódásaik pedig összenyomódnak, megcsavarodnak és sérülnek. A folyadéknyomásban bekövetkezett hirtelen változások nyomán továbbá apró gázbuborékok is bekerülhetnek a szövetbe, amelyek újabb galibákat okozhatnak.

Smith meglehetősen sokszínű tudományos háttérrel rendelkezik: orvosi végzettsége mellet kémikusi diplomát is szerzett, és kiváló matematikus is. Az általa alapított cég kötszerei úgy gyorsítják fel a sebgyógyulást, hogy optimális nedvességet biztosítanak a sérülések helyén. A szakértő ráadásul imádja az amerikai futballt, így gyorsan belevetette magát a harkályok biológiájának tanulmányozásába, annak reményében, hogy talán rájöhet, hogyan kerülik el a madarak az agyrázkódást.

Smith figyelme rövidesen a harkályok egy különleges anatómiai jellegzetességére, a madarak hosszú nyelvére irányult. A harkályok rendkívül hosszú, tűszerű hegyben végződő nyelvükkel vadásznak, amelynek mozgatását és vadászaton kívüli raktározását úgy oldják meg, hogy rugalmas nyelvcsontjuk kettéágazik, és a koponyát alulról megkerülve csak a homlokon, vagy még előrébb ér véget. Smith úgy sejtette, hogy a nyelvcsont és azt mozgató izmok képesek összenyomni a nyaki vénákat, csökkentve az agyból távozó vér mennyiségét. A vérrel feltelt agy pedig jobban kitölti a koponyát, így kevésbé hajlamos annak nekiütődve megsérülni, vélte a kutató.

Smith ezek után azon kezdett gondolkodni, hogyan tudná ezt a hatást emberekben is megvalósítani. Az egyik opciót a vér széndioxid-szintjének növelése jelentette, ha ugyanis ez a szint megemelkedik, rögtön fokozódik az agyba áramló vér mennyisége, nehogy oxigénhiány álljon be az erre nagyon érzékeny idegszövetben. Smith úgy sejtette, hogy a harkályok és más madarak maguk is alkalmazzák ezt a trükköt, és összetett, légzsákokkal kiegészített légzőrendszerükből szükség esetén újra belélegzik a „használt”, szén-dioxidban gazdag levegőt, hogy a vérellátás fokozásával védjék meg agyukat a fizikai sérülésektől.

Smith rövidesen közös munkába kezdett a Cincinnati-i Gyermekkórház sportorvosi részlegének kutatási igazgatójával, Gregory Myerrel, hogy kiderítsék, a széndioxid-hipotézisnek van-e létjogosultsága az embereknél. Első lépésben a kutatók azt vizsgálták meg, hogy kimutatható-e bármilyen összefüggés a tengerszint feletti magasság és az ott elszenvedett agyrázkódások előfordulási gyakorisága között. Nagyobb magasságokban ugyanis megváltozik a vérben a szén-dioxid és az oxigén aránya, ami az agy megduzzadásához vezet. (Többek közt ez áll a hegyibetegség hátterében, valamint a nagyon nagy magasságokban fellépő, életveszélyes agyi ödéma kialakulása mögött is.)

Smith és Myer tehát úgy sejtették, hogy ahogy emelkedik a tengerszint feletti magasság, egyre kevesebb agyrázkódásnak kellene bekövetkeznie, mivel a duzzadt agyak jobban kitöltik a koponyát. A kutatók az Egyesült Államok egész területén vizsgálták a focimeccseket, és valóban úgy tapasztalták, hogy a 200 méteres magasság fölött lejátszott mérkőzéseken 30 százalékkal kevesebb agyrázkódást szenvednek el a játékosok, mint az ennél alacsonyabban fekvő régiókban rendezett meccseken. Úgy tűnt tehát, hogy a ritkább levegő és a szervezet erre adott válaszreakciója valóban hatásos védelmet nyújt az agyi sérülések ellen.

Smith ezt követően egy torontói specialistát vont be a vizsgálatba. Joseph Fisher a különböző gázok vérben való oldódását tanulmányozza, és némi győzködés után belement, hogy meghallgassa Smith elképzelését, aki egy formalinba áztatott harkállyal érkezett meg a közös vacsorára. „Adatai nem voltak, de az ötlet valóban briliánsnak tűnt” – mondja Fisher. A kanadai szakértő ugyanakkor kezdettől úgy vélte, hogy Smith megközelítése, vagyis a vér széndioxid-szintjének mesterséges növelése nem jó megoldás. Ezzel valóban meg lehet duzzasztani az agyat, ugyanakkor a magas széndioxid-szint meglehetősen kényelmetlen, a sportolást eléggé megnehezítő következményekkel jár, hiszen az alany úgy érzi, hogy folyamatosan fuldoklik.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 6.
    2016. 09. 19. 20:13
    "Fisher, aki szenvedélyes kerékpáros, a következő két évben ebben a házi készítésű gallérban tekert."

    Komótosan, megfontolva fejlesztettek. Minek sietni? Főleg, hogy azonnal lejött, hogy milyen hatása van. Kell az a két év.
    Egyébként egy ilyen gallér eleve bukásra van ítélve. Ott, ahol rohangálnak, mint a mérgezett egér és minden milligramm oxigén számít, nyilván nem az lesz az ember első dolga, hogy még az öltözőben kitágítsa annyira, hogy aztán semmi hatása ne legyen.
  • 5.
    2016. 09. 18. 18:59
    Érdekes.
    Van egy film: Sérülés - Concussion (Will Smith), abban nem ezt állítják, pedig igaz történeten alapul. Mind1, nem lövöm le a poént, nézze meg akit érdekel, nem rossz film!
  • 4.
    2016. 09. 18. 18:56
    Ez egyáltalán nem új dolog, nem is értem mit kellett ezen újra feltalálni. Már 60 éve felvetődött ez az autóiparban, a sok baleset miatt, most csak egy kacifántosabb magyarázatot akarnak találni, miért szabadalmaztathatják ezt a nyakpántot, amit már kitaláltak. Ez nem a harkályról meg az amerikai fociról szól, hanem a kötszerei mellé egy nyakpántot is szabadalmaztatni akar, csak meg kell magyarázni, hogy miért is ő fejlesztette ki... szánalmas, rhdt marketing az egész.
  • 3.
    2016. 09. 18. 18:18
    Épp ezaz! Mire eljut egy profi addig hogy profi legyen tisztában van vele hogy mivel jár ez a sport: dopping,fájdalomcsillapító, pépes agy.
  • 2.
    2016. 09. 18. 18:08
    Mivel egyre hatékonyabbak a játékosok, és már gimiben egyre komolyabban veszik a sportot, rengeteg játékos sérül le túl korán.
  • 1.
    2016. 09. 18. 17:00
    A cím azt mondja hogy "Harkályok menthetik meg az amerikai focit". Mit kell a focin megmenteni? Amerikában ez a sport olyan mint a vallás.
    Nem vagyok tisztában a sportág történelmével,de felcsapva a világhálót kiderül hogy több mint 100 éves történelemmel bír. Tényleg most jutottak el odáig hogy "te figyejj mán komám! Van ott az a madár, egész nap veri a fejét a fába és mégsem turmix az agya, mitű' van ez!?"
    Mit kell ezen feszengeni? Álszent dolog ez az egész "megmentés"... a játékost nem érdekli hogy pépes lesz az agya, a rajongókat nem érdekli hogy roncsok lesznek a kedvenceik, az edzőt,a sportorvost,és a szövetséget sem érdekli... akkor? Az a lényeg hogy minden meccsen ott tomboljon a sok steakzabáló redneck,és őrjöngjön a lelátó amikor 130 kilós emberek egymással összefejelnek.