Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A hamisító és Newton

  • Dátum | 2015.01.21 08:01
  • Szerző | Freelancer
  • Csoport | EGYÉB

Newton Leibnizcel folytatott analízis-csörtéje közismert. Azt azonban jóval kevesebben tudják, hogy egy, a tudóst annál sokkal jobban kifárasztó párviadal is lezajlott, aminél a férfi ellenfele nem korának egyik nagy fizikusa vagy matematikusa, hanem egy takács rossz útra tért fia volt.

William Chalonernek senki sem jósolt nagy jövőt. A makacs, dologkerülő fiúval tulajdon szülei is torkig voltak, és megunva a vele folytatott állandó harcot, egy szögkészítő mester mellé adták inasnak, abban bízva, hogy a monoton és kemény munka, valamint új gazdájának nevelő jellegű pofonjai majd úgy-ahogy embert faragnak gyermekükből. Tervük nem vált be, sőt, döntésük nagyban hozzájárult William későbbi siralmas végéhez. A mester műhelye ugyanis Birmingham városában volt, ami akkoriban roppant kétes hírnévnek örvendett az ott élő pénzhamisítók miatt.

Az ifjabbik Chaloner eleinte lázadozott a sorsa ellen, ám ahogy apránként ráébredt, hova is csöppent, nem győzte áldani a szerencséjét. Idővel jó barátságba keveredett pár alvilági alakkal, akik, miután megbizonyosodtak róla, hogy nem jár el a szája, és akár még a hasznukra is lehet, ha beveszik a bandájukba, megtanítottak számára pár trükköt. A fiúról hamar kiderült, hogy amellett, hogy rendkívül ügyes kezei vannak, valóságos műszaki lángelme, tervezőzseni, és ha erőt vesz magán, képes úriember módjára viselkedni.

Az erőszakos vidéki bugris egyszer és mindenkorra a múlté lett. Chaloner, akit életében először fűtött az ambíció tüze, idővel szűknek érezte tanoncévei színhelyét, és a fővárosba költözött, azzal a szent szándékkal, hogy becsületes életet fog élni. Az érvényben lévő rendelkezések értelmében azonban csak rosszul fizetett segédmunkákat kaphatott volna, amikhez nem fűlött a foga, így kénytelen volt ügyeskedésből fenntartani magát.

Eleinte jövendőmondó csodadoktorként kereste a kenyerét, és csinos összeget szerzett azzal, hogy szexuális segédeszközöket adott el olyan nőknek, akiknek férjei elhanyagolták, vagy képtelenek voltak teljesíteni házastársi kötelezettségüket. Később új vizekre merészkedett, és „becsületes megtaláló” lett belőle. Ténykedésének mindössze egyetlen, aprócska szépséghibája akadt. Csak és kizárólag azokat az értéktárgyakat volt képes visszaszolgáltatni jogos tulajdonosaiknak, amiket előtte ő maga, vagy egy neki dolgozó tolvaj lopott el.

Az eleganciájára kínosan ügyelő, fedőfoglalkozásként olcsó órákat készítő férfi frissen kirabolt házak szerencsétlenül járt lakóit kereste fel, és közölte velük, hogy kapcsolatai révén ha nem is mindent, de az értékesebb javaik egy részét feltétlenül vissza tudja nekik szerezni, szerényebb díjazásért cserébe. A károsultak majdnem mindig belementek az üzletbe, de végül túlságosan is feltűnő lett a ténykedése. A hatóságok felfigyeltek rá, de gyorsan, és jól forgó nyelvével ki tudott bújni a hurokból.


Mivel képes volt bizalmat ébreszteni az emberekben, és a magasabb társadalmi osztályok képviselőivel épp olyan könnyen meg tudta találni a hangot, mint London söpredékének legkétesebb elemeivel, egy kisebb vagyont keresett az angol kormány provokátoraként. Célpontjai a felforgatónak tartott jakobiták voltak, akiket előbb fellelkesített, majd kompromittáló iratokat hagyott náluk, végül jelezte a mindvégig ugrásra kész őrségnek, hogy ideje lecsapniuk, mert már készen áll a csapda. Magától értetődik, hogy amikor a kezdeti sikerek után kiemelt bánásmódban lett része, és munkaadói hasznos szövetségesként gondoltak rá, Chaloner gátlás nélkül átverte őket is, és általa kitalált „összeesküvésesekkel” traktálva őket, több ezer fonttal rövidítette meg az államkincstárat. A pénznél is fontosabb volt viszont számára, hogy befolyásos támogatókra tett szert, akik elégedettek voltak ügynökük teljesítményével, így ha bajba került a törvény előtt, bízhatott abban, hogy akad valaki, aki a régi idők emlékéért szól pár szót az érdekében.

Chaloner igazi „hivatása” azonban mindvégig a már fiatalkorában kitanult pénzhamisítás maradt. Eleinte érmékkel foglalkozott, ám később áttért az 1695-ben bevezetett, horribilis összeget érő, egy munkás öt évnyi keresetét kitevő, százfontos bankjegyekre. Bár mindössze két hónap után lebukott, mégsem volt panaszra oka. Mivel semmi szégyent nem érezve, egy percig sem habozva feladta bandája tagjait, nem csak hogy nem ítélték el, de kétszáz fontnyi jutalomban is részesült, ráadásul ebül szerzett vagyonát sem kobozták el. Aljassága később sem ismert határokat. Megesett, hogy azért tanított ki valakit a pénzhamisítás csínjára-bínjára, hogy aztán amikor szüksége volt egy ütőkártyára a bíróság előtt, feladja és a halálba küldje, ezzel mentve a saját irháját.

A sikerei csúcsán álló Chaloner a legrosszabb rémálmában sem gondolta volna, hogy már csak négy kurta év van hátra az életéből, és hogy halálát az általa vérig sértett Newton elszántságának köszönheti majd.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások: