Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A gerinchúr különös története

  • Dátum | 2014.09.28 11:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Az élővilágban számtalan nyom utal az élőlények közös eredetére. Ezek bizonyos esetekben egészen nyilvánvalóak, máskor viszont éppen a különbségek mélyére pillantva fedezhetjük fel őket. A különböző fajokban fellelhető strukturális és egyéb hasonlóságokat homológiának nevezi a szaknyelv. A fogalmat Richard Owen brit anatómus vezette be 1843-ban, 16 esztendővel Charles Darwin A fajok eredete című művének első megjelenése előtt. Owen a homológia alatt olyan testrészeket értett, amelyek az eltérő állatokban más formában bukkannak fel és működésük sem feltétlenül egyforma, szerkezetük mégis rendkívül hasonló.

Az emberi kar, a delfin uszonya és a denevér szárnya például első pillantásra rendkívül eltérő, ha azonban megvizsgáljuk a csontok elrendeződését, számos hasonlóságot fedezhetünk fel köztük. Egyetlen hosszú csonthoz egy ízületen keresztül két másik hosszú csont kapcsolódik, amelyek egy csomó kisebb csont közbeiktatásával öt ujjban végződnek. Bár az egyes csontok külön-külön nagyon eltérnek a három fajban, elrendeződésük meglepően egyforma, függetlenül attól, hogy az élőlény úszásra, repülésre vagy fogásra használja az leírt végtagot.

Darwin úgy vélte, hogy a homológia az evolúció eredménye. Az emberek, a delfinek, a denevérek és a többi emlős közös őse hasonló csontrendszerű mellső végtagokkal rendelkezett, amelyek aztán az egyes fajok kifejlődésekor eltérően módosultak. Az elmúlt 150 évben a paleontológusok egy halom olyan fosszíliát ástak elő, amelyek tanúsítják, hogyan alakult át az első emlősök picinyke mancsa a legkülönbözőbb ma látható végtagokká.


Darwin azonban nemcsak az emlősök evolúciójára koncentrált, hanem az egész élővilág közös eredetét hangsúlyozta. Ez saját korában azért volt problémás, mert a 19. századi anatómusok számára komoly gondot okozott, hogy a távolabbi fajok közt hasonló szerkezeti elemeket fedezzenek fel, alátámasztva ezzel Darwin állításait. Pedig mint azóta kiderült, a homológia számtalan helyen fellelhető, csak megfelelő módon kell keresni.

Detlev Arendt, az Európai Molekuláris Biológiai Laboratórium kutatója és kollégái nemrégiben pontosan egy ilyen evolúciós nyomot fedeztek fel egy viszonylag ritkán vizsgált testrész, a gerinchúr tanulmányozása közben. A rugalmas, pálcaszerű szerv minden gerincesben megjelenik az embrionális fejlődés egy szakaszában. Ahogy aztán megkezdődik a csontos gerinc kifejlődése, a gerinchúr fokozatosan átalakul, és a megszülető egyedben már csak a csigolyák közti porckorongok őrzik emlékét. Ezek később aztán sok bosszúságot okozhatnak, ha esetleg elmozdulnak a helyükről.

Lándzsahal
Lándzsahal

Mint már említettük, a gerinchúr minden gerinces állatban megjelenik az egyedfejlődés korai szakaszában, a gerinchúrosoknak azonban akad két altörzse, amelyekben a rugalmas szerv az élet későbbi részében is megőrződik. Az előgerinchúrosok és a fejgerinchúrosok felnőtt korukban sem rendelkeznek csontos gerinccel, hanem életük végéig az embrionális korban kialakult tengelyvázra támaszkodnak testük megszilárdításában.

Ami a gerincesek evolúcióját illeti, jelenlegi ismereteink szerint az altörzs legkorábbi képviselői a mai lándzsahalakhoz hasonló fejgerinchúrosokból fejlődhettek ki. A gerinchúrnak máig nagyon fontos szerepe van az egyedfejlődésben. Bár a felnőtt test megtámasztását átvették a csontos részek, a gerinchúr adja ki azon kémiai jeleket, amelyek hatására embrionális korban idegek, véredények és más szövetek fejlődnek a környező sejtekből.

Arendt és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogyan és miből fejlődhetett ki a gerinchúr. A polipoknak nincs hasonló szervük, ahogy a rákoknak, a csótányoknak és a pókoknak sem. Felmerülhet tehát a kérdés, hogy vajon mi lehetett a gerinchúr előzménye. Egy olyan szervről van szó, amely a gerinchúrosokkal együtt jelent meg az evolúció színpadán, vagy ha a dolgok mélyére nézünk, megtaláljuk, miből alakulhatott ki?

Platynereis dumerilii: soksertéjű tengeri gyűrűsféreg
Platynereis dumerilii: soksertéjű tengeri gyűrűsféreg

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 1.
    2014. 09. 28. 22:27
    Nagyon szép! Köszönjük!