Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A csillagszórók fizikája

  • Dátum | 2015.12.23 18:31
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

A csillagszóró a világ legegyszerűbb tűzijátéka: egy drótdarabot vastagon bevonnak egy különböző éghető anyagokat tartalmazó masszával, és amikor ez az anyag elég, mindenfelé színes vagy fehér szikrák pattognak belőle. A jelenségnek látványosságán kívül nagyon érdekes a fizikai háttere is.

A legizgalmasabb, és talán legmeglepőbb tény a csillagszórókkal kapcsolatban, hogy a pattogó szikrák rendkívül forróak. Attól függően, hogy milyen gyártmányt kezdünk lóbálni a karácsonyfa mellett (bár ezt nagyon száraz fa esetén inkább ne tegyük), a rudacskákból kiinduló villanások hőmérséklete 1000‒1600 °C között alakulhat. Ez pedig tényleg roppant melegnek tűnik, tekintve, hogy a vas olvadáspontja 1500 °C. A hagyományos izzókban az izzószál hőmérséklete ugyan magasabb ennél, nagyjából 2500 °C-os, ehhez viszont normális esetben nem érünk hozzá meztelen bőrünkkel.


Felmerülhet tehát a kérdés, hogy hogyan lehetséges az, hogy a csillagszórókat különösebb veszélyek nélkül használhatjuk. A kezünkbe fogott égő rúdból kiinduló szikrák gyakran elérik a bőrünket, mégsem szenvedünk égési sérüléseket. Ennek egyik oka, hogy a szikrák ugyan nagyon forrók, hőenergiájuk viszont alacsony tömegük miatt nem lesz jelentős, így nem is tudják annyira felmelegíteni bőrünket, hogy károkat okozzanak abban.

A dolog hasonlóan működik, mint az alufólia esetében. Míg a sütőből kivett étel néhány perc elteltével még mindig tűzforró, az alufólia, amelyen sült, a kivétel pillanatában sem fogja megégetni a kezünket (hacsak nem nagyon vastag fajtáról van szó). A hőmérséklete persze ennek is az ételéhez hasonlóan magas, de mivel nagyon vékony, és alacsony tömegű, nincs annyi energiája, amivel kárt okozhatna ujjainkban.

A másik ok, amiért a csillagszóró nem bántja bőrünket, a szikrák mérete. Mivel nagyon picike kiterjedésű szikrákról van szó, ezek nem képesek hosszú ideig forrók maradni, a kisebb dolgok ugyanis gyorsabban hűlnek, mint a nagyok. Az alufóliás példára visszatérve, míg az étel még egy fél órával a sütőből való kivétel után is meleg marad (feltéve persze, hogy a kinti hőmérséklet nem túlságosan hideg), az alufólia kis térfogatának köszönhetően pár perc alatt felveszi a környezet hőmérsékletét.

De hasonló a helyzet, ha veszünk egy fémből álló kockát. Ez felforrósítva nyolcadannyi hőenergiát tárol, mint egy kétszer akkora élhosszúságú kocka. A térfogat mellett azonban az objektum levegővel érintkező felületeinek nagysága sem lényegtelen, ami a hűlés sebességét illeti. A kockák esetében a dupla élhosszúságú darab négyszer akkora felületen adja le a hőenergiát, mint a kisebb kocka. Együttesen mindez azt jelenti, hogy a nagyobb kocka több hőenergiával rendelkezik ugyan, de felülete nem annyival nagyobb a kisebb kockáénál, hogy ezt azonos sebességgel tudná leadni, így lassabban fog hűlni annál.

A csillagszóró szikrái viszont nagyon-nagyon picik, ugyanakkor térfogatukhoz viszonyítva óriási felületen adhatják le hőenergiájukat, így gyorsan lehűlnek. Azt ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy bár a szikrák bennünk nem fognak kárt tenni, ha nagyon száraz a karácsonyfa, azt esetleg belobbanthatják, így tanácsosabb a fa helyett a szobanövények fölött, vagy a szabadban csillagszórózni.

Első pillantásra azt hihetnénk, hogy mivel a csillagszórót nyílt lánggal gyújtjuk meg, annak fénye az izzólámpákéhoz hasonlóan a magas hőmérséklet eredménye lesz. Fekete testnek a fizikusok azt az ideális testet nevezik, amely bármilyen hullámhosszú elektromágneses sugárzást teljesen elnyel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maga a fekete test ne sugározna, sőt: ezekben a testekben az az érdekes, hogy az általuk kibocsátott sugárzás hullámhossza a hőmérsékletüktől függ. Az ilyen testek, vagy közelítően fekete testek tehát hőmérsékletük függvényében különböző színekben fognak izzani: a hidegebbek az infravörös tartományban, a melegebbek vörösen, a még melegebbek pedig egyre fehérebb fényt adnak ki.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 8.
    2016. 01. 04. 16:31
    Én a SteelWoolozást jobban szeretem de a csillagszórózás is nagyon látványos Viszont a wool repülés után is tud égési nyomot hagyni
  • 7.
    2016. 01. 02. 17:33
    [LINK] Egy kis csillagszórás DD
  • 6.
    2015. 12. 25. 17:41
    Tetszett!
  • 5.
    2015. 12. 25. 17:33
    A csillagszóró szikrái valójában ennél is forróbbak. Termit reakcióról van szó. Vasoxidot alumíniummal, vagy magnéziummal redukálunk szín vassá. Minimum 1800 fokos a szikra, de akár nagy tömegben 3200fokos is lehet. A színes csillagszóró az más. Ott oxidálószer és fémpor alapú pirotechnikai keverékről beszélünk. Pl bárium nitrát alumínium. A szikrák azért ilyen fényesek, mert nagyon forróak. A csillagszórók szikrái kis tömegük ellenére simán beleégetik magukat a rossz hővezető anyagok felületébe! Pl üvegbe. Tehát van ott energia. A kezünket azért nem égeti, mert a bőrből származó víz gőzzé alakul, és vékony gáz réteget alkot az égő fém és a bőr felülete között. Ha a reakció kezd kihúnyni a kipattant olvadt fém szikrában,gyorsan kihűl. Egy bizonyos hőmérséklet alatt nem keletkezik gőzréteg, ezért van hogy a szikrák végül csak a bőrünkre ragadnak / égnek. Bár ez már nem annyira mélyen ég bele, mint az üvegbe teszi.
  • 4.
    2015. 12. 24. 23:28
    Köszi Jools, nektek is kellemes ünnepeket!
  • 3.
    2015. 12. 24. 21:28
    Jó kis Jools-féle ünnepi cikk! Köszönjük
  • 2.
    2015. 12. 24. 21:21
    Jo cikk, nagyon tetszett!
  • 1.
    2015. 12. 24. 12:01
    off

    "míg az étel még egy fél órával a sütőből való kivétel után is meleg marad (feltéve persze, hogy a kinti hőmérséklet nem túlságosan hideg),"

    szegény cikkíróknak be kell biztosítani magukat mindenre, nehogy bele tudjanak kötni a kötözködők...