Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A bombaszakértő patkánytól a rákgyógyász kutyáig II.

  • Dátum | 2016.02.28 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Első rész

Claire Guest irodájának fala tele van kutyaképekkel. Egyikük, Daisy különösen közel áll a szívéhez. Amikor a kutató 2009-ben kezdte vizsgálni, hogy a négylábúak alkalmasak lehetnek-e arra, hogy emberi mintákból megbízhatóan megállapítsák az emlőrák jelenlétét, az arany labrador hirtelen furcsán kezdett viselkedni.

„Folyton engem nézett. Amikor kinyitottam a kocsim csomagterét, hogy kiengedjem, állandóan rám ugrált, ami különösen tűnt, mivel korábban kifejezetten békés állat volt” – mondja Guest. Végül miután Daisy többször is mellkason öklelte fejével, a kutató észrevette, hogy mintha egy kisebb csomó lenne egyik mellében. Az orvos első körben azt mondta, hogy valószínűleg egy cisztáról lehet szó, de továbbküldte egy specialistához. A csomóból vett minta megerősítette az első diagnózist, a mammográfia során készült felvételen azonban valami gyanúsnak tűnt.

Végül ultrahangos biopsziával is megvizsgálták Guest melleit, és kiderült, hogy az egyik mélyén egy rosszindulatú daganat növekszik. Mire a tumor akkorára nőtt volna, hogy tapintással is érzékelhető, nagyon súlyos lett volna a helyzet. Guest ekkor egy éve volt a Medical Detection Dogs (MDD) nevű, kutyák orvosi diagnózisra való felhasználásával foglalkozó szervezet vezetője, amely John Church kezdeményezésére jött létre.

Az MDD központja az Egyesült Királyságban, Milton Keynesben van. A szervezet célja kettős, egyrészt segítő kutyák kiképzésével is foglalkoznak, amelyek képesek kiszagolni és jelezni, ha gazdájuknak veszélyesen leesik a vércukorszintje, vagy riasztják allergiás tulajdonosukat, ha mogyorófehérjék vannak a levegőben. A másik irányt a diagnosztika jelenti.


Guest pszichológusként és kutyakiképzőként csöppent bele a projektbe, és kezdetben elsősorban a segítő kutyák idomításával foglalkozott, mert úgy gondolta, hogy ezen a területen hozhatnak igazi változást a négylábúak. Aztán történt, ami történt, és a kutató belevetette magát a rákdiagnosztika lehetőségeibe, mivel mindenképpen a végére akart járni, hogy mi folyik a háttérben. A kutatót azóta már a világ legjobbjaként tartják számon ezen a területen.

A szakértő és kollégái 2015-ben nagyszabású konferenciát szerveztek a rák állatok segítségével való detektálásának témájában, és ezzel egy időben több tanulmányt is megjelentettek, amelyek igazolják, hogy a kutyák valóban képesek a daganatok kiszagolására, és kellően gondos kiképzéssel még különbséget is tudnak tenni a különböző tumorbetegségek között. A módszer működőképességét más kutatócsoportok is alátámasztották. Az eddigi vizsgálatok alapján a négylábúak azonosítani tudják a húgyhólyag, a petefészek, a bél és a prosztata daganatos elváltozásait. Egy olasz kísérlet során két kutya összesen 900 vizeletmintát vizsgált meg, és ezekből 98 százalékos biztonsággal kiszűrték a prosztatadaganatos betegektől származó mintákat.

Guest és kollégái most két nagyobb kutatáson dolgoznak. Az egyik keretében az emlőrák kutyákkal való szűrésének lehetőségeit vizsgálják, míg a másikban az olasz prosztatakutatást igyekeznek reprodukálni. Az eddigi eredmények alapján az ebek sokkal pontosabban képesek osztályozni a mintákat, mint a prosztata-specifikus antigén (PSA) tesztek, amelyeket rutinszerűen alkalmaznak a prosztatadaganatok detektálására. A PSA nagy hátránya, hogy túlságosan sok a téves riasztás, ugyanakkor a ténylegesen rákbetegek nagy százalékát nem veszi észre a teszt. A pozitív tesztet produkáló betegeknek csak egyharmada rákbeteg, a ténylegesen beteg pácienseknek pedig a 20 százaléka negatív eredménnyel zárja a vizsgálatot. A kutatók a pontosság növelésén túl arra is kíváncsiak, hogy a kutyák képesek-e korábbi fázisában elcsípni a betegséget, mint a PSA-teszt.

Senki sem tudja pontosan, hogy a kutyák mit szagolnak ki, amikor daganatos sejteket detektálnak, de az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy ezen sejtek anyagcseréje mérhetően megváltozik. A jelek szerint az illékony szerves vegyületek aránya a tumorsejtekben eltér az egészségestől, és mivel ezek az arányok ráktípusonként is különböznek, valószínű, hogy a kutyák erre alapozzák saját diagnózisukat.

Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 7.
    2016. 03. 03. 06:40
    Szerintem itt úgy kellet volna eljárni hogy megmondani a páciensnek hogy választhat saját felelősségre hogy hisz az állatoknak és szedi az ellenszert, vagy nem.
  • 6.
    2016. 03. 02. 21:10
    Remek cikkek, köszönöm!
    "a maradék szeptikusokat" -> szKeptikusokat
  • 5.
    2016. 03. 01. 09:45
    Azért nem lehet elfogadni, mert közel sem zéró fals pozitív rátával dolgoznak ezek az állatok. Lehet, hogy teljesen mást éreznek, csak a reakciójuk ugyanaz rá. A pácienseket riogatni meg nem túl szerencsés dolog.
  • 4.
    2016. 03. 01. 00:10
    Ertem mit irsz, de ha mar tudjuk hogy mukodik, tudjuk hogy jobb hatasfokkal mint az alltalunk krealt muszerek tobbsege, akkor miert nem fogadjuk el? Itt nem a dontes a kerdes szerintem, felfoghatjuk ugy hogy "beprogramoztuk" az allatot erre a feladatra, van bemenet es van kimenet....Eleg egyertelmu az osszefugges. A szamitogep, a kulonbozo tesztek sem 100% osak akkor ez miert kulonbozne. Ugyan annyira megbizhatunk benne mint barmely alltalunk krealt tesztben, SZVSZ
  • 3.
    2016. 02. 29. 12:19
    Én inkább úgy látom, hogy egy DNS csiphez hasonló megoldásban kellene gondolkodni. Egy 1000x1000-es tömbben különböző, szerves molekulák egy kis csoportjára érzékeny szenzort kell elhelyezni, mondjuk 10.000 különböző félét, mindegyikből 100-at nagyjából egyenletesen elszórva. A kinyerhető elektromos jelhalmaz alapján lehet validálni és kalibrálni a műszert. Persze elég nehéz kitalálni és legyártani ennyi különböző elektromos szaglóreceptort, de pont a nagy számból fakadóan nem kell mindegyiknek működőnek lennie, és nem kell azon sem sokat gondolkodni, egy-egy adott egység jó-e vagy sem. A másik probléma, hogy egy mérés után hogyan távolítod el a befogott molekulákat, ráadásul anélkül, hogy maguk a szenzorok egyike se sérüljön meg.
  • 2.
    2016. 02. 29. 11:58
    Ezért kéne inkább egy bioinspirált rendszer a teljes állat helyett.

    Lehet biológiai, csak egy tenyésztett szaglóhám és egy neurháló mögötte jobban validálható mint külön állatok.
    Vagy ha kiolvasható az adat az állat szaglóumójából optogenetikával vagy 2-photonnal... vagy elektróddal. Ne az állat döntsön.
  • 1.
    2016. 02. 29. 10:41
    A cikk lenyugozo es gratula szerzonek is.
    Viszont latok egy elg csunya analogiat visszakoszonni ami a Hubble tavcso lencsejenek csiszolasakor tortent. Itt az Iponon voltt rola cikk es pontosan az alabbi bekezdesben foglatak tortentek meg, amikor nem hittek 10 darab meromuszernek, inkabb hittek az 1 rosznak... Remelem tanulnak egyszer belole

    "Az is elképzelhető, hogy a rágcsálók a leginkább kifinomult laboreszközöknél is érzékenyebbek a baktériumok jelenlétére, mondja Mgode. A szakértő elmondása szerint többször is előfordult, hogy egy klinikáról érkezett mintát minden ezt megszaglászó patkány pozitívnak jelezett, a fertőzés jelenlétét azonban LED-mikroszkóppal sem sikerült megerősíteni. Mgode véleménye szerint ezek a minták valóban fertőzöttek, csak annyira korai stádiumban van a betegség, hogy ember alkotta készülékekkel kimutathatatlan. Mivel azonban ennek következtében nincs olyan konvencionális módszer, amivel ellenőrizni lehetne az állatok munkáját, ezeket a pácienseket nem jelzik vissza tbc-pozitívként a klinikáknak.
    "