Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

A β Pictoris üstökösei

  • Dátum | 2014.10.30 08:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

1986-ban a 63 fényévnyire található β Pictoris nevű csillag észlelése közben Anne-Marie Lagrange és társai valami nagyon különösre lettek figyelmesek. A francia csillagász és kollégái azért figyelték a mindössze 23 millió éves csillagot, mert két évvel korábban egy másik kutatócsoport furcsa, infravörös derengést vett észre az égitest körül. Úgy tűnt, hogy a fény forrása egy óriási, forgó por- és gázkorong, amely nagyon hasonló ahhoz, amilyennek saját rendszerünk hajnalán a Nap protoplanetáris korongját képzelték a szakértők. Minden jel arra mutatott tehát, hogy a β Pictoris bolygórendszere formálódásának késői fázisában van, így a kutatók a továbbiakban kiemelt figyelmet fordítottak a rendszerre, annak reményében, hogy ennek vizsgálata során saját rendszerünk múltjába is betekintést nyerhetnek.

Lagrange a korongon átsütő csillagfényt tanulmányozva nem várt mozgásokra lett figyelmes a por mélyén. Úgy tűnt, hogy időről időre furcsa, fényt elnyelő struktúrák táncolnak el a csillag előtt. A csillagász társai először azt hitték, hogy talán maga a csillag, és annak egyenetlen pulzálása állhat a háttérben vagy esetleg sűrűbb porcsomók takarják ki a fény egy részét, de egyik magyarázat sem tűnt valószínűnek a mért adatok fényében.

Végül 1987-ben egy minden addiginál merészebb, de a rendelkezésre álló adatokat teljes mértékig megmagyarázó elmélettel álltak elő a kutatók: a csillagfényben észlelt zavarokat hatalmas, jeges objektumok okozzák, amelyek a központi égitest felé haladva anyagot dobnak le magukról. A magyarázatról azóta kiderült, hogy valóban igaz, vagyis Lagrange és társai évekkel az első extraszoláris bolygók felfedezése előtt felfedezték az exoüstökösök létezését. Lagrange szinte teljes pályáját a rendszer kutatásának szentelte, a β Pictoris-ból doktorált Alfred Vidal-Madjar tanítványaként, 2008-ban pedig annak a kutatócsoportnak a vezetőjeként dolgozott, amely felfedezte és optikai eszközökkel le is fényképezte a csillag körül keringő fiatal óriásbolygót, a β Pictoris b-t.


A csillag porkorongjának és üstököseinek felfedezése után három évtizeddel a rendszer továbbra is az égbolt legszorosabban megfigyelt pontjainak egyike. Lagrange csoportja és egy másik francia kutatócsoport a napokban újabb érdekességgel bővítette a β Pictoris-szal kapcsolatos információinkat, számba vették ugyanis a rendszer üstököseit, minden idők legalaposabb „népszámlását” végezve el, ami az exoüstökösöket illeti.

A cenzushoz az Európai Déli Obszervatórium HARPS nevű spektrográfjának nyolc évnyi adatát használták fel, és ennek segítségével elképesztő mennyiségű − közel félezer − csillagsúroló üstököst azonosítottak a β Pictoris körül. Bár már más csillagok körül is találtak exoüstökösöket a szakértők, ekkora számban egyetlen rendszerben még soha senki sem kísérelte meg kategorizálásukat. „Nagyon fontos tanulmányról van szó, a szerzők elhivatottsága pedig egészen kivételes” – mondja Aki Roberge, a NASA csillagásza. A β Pictoris csillagsúroló üstököseinek létezéséről már nagyon régóta tudunk ugyan, de ilyen részletesen még senki sem próbálta meg számba venni ezeket a távoli, csillagászati léptékben kifejezetten aprónak tekinthető égitesteket, teszi hozzá a szakértő.

Az üstökösök gázfelhőinek sebességét és méretét elemezve a szakértők arra is rájöttek, hogy az égitestek két jól elkülöníthető családba sorolódnak. A külső, lassabb, kiegyensúlyozottabb csoport nagyjából olyan távol kering a csillagtól, mint a Merkúr a Naptól. A belső csoport ennél jóval kaotikusabb: ennek tagjai még közelebbi pályákon keringenek, és sebességük változatos keretek közt mozog. Érdekes módon a külső csoport tagjai jóval több gázt termelnek, mint a belsők, pedig ennek pontosan az ellenkezőjét várnánk.

Flavien Kiefer, a kutatás egyik résztvevője szerint ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy a belső üstököscsalád idősebb, gáz- és porkészleteiből csaknem teljesen kifogyott égitestekből áll, míg a külső csoport fiatalabb, fényesebb és aktívabb objektumokból tevődik össze, amelyek egy nagyobb égitest fragmentálódása következtében nem túlságosan régen keletkeztek. A belső csoport tagjainak másik érdekessége, hogy keringésük ütemét a jelek szerint nagyban befolyásolja egy közeli, nagytömegű égitest jelenléte. Elképzelhető, hogy a csillagától kilenc csillagászati egységre keringő β Pictoris b gravitációja fejti ki hatását mozgásukra, de az is lehetséges, hogy egy másik, még felfedezésre váró bolygó rejtőzik rendszerben.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Még nem érkezett hozzászólás.