Kosár

A kosár jelenleg üres

Bejelentkezés &
Regisztráció

Jelenleg nincs belépve.

Válassza ki az oldal nyelvét

TERMÉKEINK

iPon FÓRUM

iPon Cikkek

(Robot)kígyók és homokdűnék

  • Dátum | 2014.10.15 09:01
  • Szerző | Jools
  • Csoport | EGYÉB

Három évvel ezelőtt egy Elizabeth nevű robotkígyó végezte néhány egyiptomi barlang felderítését, ősi hajók nyomai után kutatva ezekben. Az Egyiptom keleti partján található barlangok olyan hajókat rejtenek, amelyeket ókori tulajdonosaik egykor a Vörös-tengeren használtak, majd leselejteztek. A lelőhelyet körülbelül egy évtizede fedezték fel, és míg annak egyes részei könnyen hozzáférhetőnek bizonyultak, számos olyan is akad, amely túlságosan veszélyes és instabil volt ahhoz, hogy emberi felfedezőket küldjenek be vizsgálatukra.

Ezen a ponton lép be a képbe Elizabeth. A robotkígyó Howie Choset, a Carnegie Mellon Egyetem kutatójának fejlesztése, amelyet létrehozója felesége után keresztelt el, és kifejezetten olyan terepekre szánta, amelyek az emberek számára nehezen megközelíthetők vagy valamilyen okból túl veszélyes közvetlen vizsgálatuk. A kígyó első változata kiválóan vizsgázott, amikor egyenetlen talajon haladt, szűk réseken csusszant át vagy éppen akadályok közt szlalomozott. Egyetlen környezettel volt problémája: amikor Choset kutatócsoportja homokdűnéken tesztelte, a robot folyton megcsúszott, és nem volt képes felmenni az emelkedőkön.

A problémával az igazi kígyók is gyakran szembesülnek, ezért nem véletlen, hogy számos sivataglakó faj sajátos, oldalazó mozgást fejlesztett ki a homokos talajon való haladásra. A rendkívül furcsa mozdulatsort felülről nézve úgy tűnik, mintha az állat egy szépséges, sosem csillapodó hullámot alkotna, amely oldalirányba „úszik” a homok tetején. Ha azonban megnézzük milyen nyomokat hagy hátra az állat, némileg megváltozik a benyomásunk, ugyanis egyenes, a test teljes hosszával egyező nagyságú vonalakat fogunk találni.


A mozgás titkának megértéséhez azt a legfontosabb tudatosítani, hogy az oldalazó kígyó egyáltalán nem siklik. Ehelyett felemeli magát pillanatnyi pozíciójából, majd egy kicsit odébb újra lehelyezi testét, hogy aztán elölről kezdje a mozdulatsort. Ez a furcsa „lépegetés” úgy zajlik, hogy először a fej emelkedik fel, és kerül új helyére, majd ezt fokozatosan követi a test többi része. Mire a farok is az új pozícióba ér, a fej már meg is kezdte a következő lépést, vagyis a kígyó egyenes vonalat hagy hátra ugyan, de azokon egy pillanatig sem fekszik teljes testével. Bármely időpillanatot nézzük mozgás közben, a kígyó testének mindig csak két rövidke szakasza érintkezik a talajjal, ezek a szakaszok azonban folyamatosan változnak, ezért látjuk hullámzónak a mozgást.

Az oldalazás kiváló módja a homokdűnék legyűrésének, hiszen ahelyett, hogy a csúszós homokban kellene a testet előre tolni, a „lépegetés” révén az állat adott pillanatban talajjal érintkező teste nem mozdul el a homokhoz képest, hanem egyszerűen a test újabb szakaszára gördülve halad tovább. Bár ahogy azt már említettük, sok sivatagi kígyófaj használja ezt a fajta a mozgást, a technika két legnagyobb mestere kétségkívül az Egyesült Államokban és Mexikóban honos szarvas csörgőkígyó (Crotalus cerastes), illetve az Angolában és Namíbiában élő namíbiai puffogóvipera (Bitis peringueyi).

Choset robotkígyója szintén képes volt az oldalazó mozgás korlátozott utánzására, tesztelés közben azonban kiderült, hogy ez a homokos terepre kevés: valami kulcsfontosságú mozzanat hiányzott Elizabeth mozgásából ahhoz, hogy hatékonyan tudjon haladni a dűnéken. A rejtély megfejtése érdekében Choset és kollégái Daniel Goldmannal, a Georgia Tech munkatársával kezdtek közös munkába. Goldman évtizedek óta vizsgálja, hogyan mozognak a különböző állatok a homokos talajon.


Hozzászólások

Nem vagy bejelentkezve, a hozzászóláshoz regisztrálj vagy lépj be!

Eddigi hozzászólások:

  • 2.
    2014. 10. 20. 08:43
    Lol)
  • 1.
    2014. 10. 17. 21:18
    Ez kész.