Oldal I.

Megjelenését követően az Uncharted első része hamar a PS3 húzócímévé vált, bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy annak idején a Sony masinája még nem dúskált az AAA kategóriás exkluzív címekben. Sokan Tomb Raider klónnak tartották a játékot, hiszen játékmenete több dologban is hasonlított hozzá. Akció és platformelemek váltogatták egymást, miközben a játék hőse kincsekre vadászott az ősi romok között. Női főszereplő helyett ebben egy Nathan Drake nevű kincsvadászt irányítottunk, aki híres-hírhedt ősének, a kalóz Sir Francis Drake-nek hagyatékát kereste. Az tény, hogy a fejlesztők számos játékelemet átvettek a Lara Croft kalandjait bemutató játékokból, ám ezt könnyen megbocsáthattuk nekik, hiszen a játék olyan minőséget képviselt, ami túlmutatott a legújabb Tomb Raidereken. A Naughty Dog – akiknek az Uncharted mellett a Jak and Daxter és a Crash Bandicoot programokat is köszönhetjük – egy jól összerakott, filmszerű játékot készített, hiszen a program tele volt átvezető videókkal és folyamatos akcióval. Bár megvoltak a maga hibái (főleg rövidsége szúrt szemet) üzletileg jól teljesített a program, így biztosak lehettünk benne, hogy nem marad el a folytatás sem, mely az elmúlt napokban meg is érkezett a boltok polcaira. Az előzetes információk, képek, videók döbbenetesek voltak, így hatalmas elvárásokkal vetettük bele magunkat Drake következő kalandjába.

[bold]

Marco Polo nyomában[/bold]

A játék indítását követően rögtön látni fogjuk, hogy hősünk ismét jókora slamasztikába került, hiszen Drake egy vonaton ül, ami egy több száz méter mély szakadék felett lóg. Történetünk persze nem itt kezdődik, hiszen az első perceket követően pár hónapot visszaugrunk az időben, hogy átélhessük azokat az eseményeket, melyek ehhez a ponthoz vezettek. Túl sokat nem szeretnék elárulni a sztoriból, hiszen újfent egy izgalmas történetnek lehetünk szereplői, de az már az elején kiderül, hogy ezúttal Marco Polo elveszett flottájának nyomába eredünk. Az utunk csodálatos helyekre fog vezetni, így nemcsak az első részben látott dzsungeles és katakombás részekkel fogunk találkozni, hanem polgárháború sújtotta városban, hóval és jéggel borított barlangban, valamint egy tibeti faluban is tiszteletünket tesszük majd.

A játékmenet tulajdonképpen változatlan maradt az első részhez képest, ám minden részét tökéletesítették a fejlesztők. Az elődben néhány kritikus monotonnak találta az akciórészeket, mivel gyakran előfordult, hogy amikor a nyakunkba zúdítottak egy tucat rossz fiút, nekünk csak le kellett táboroznunk egy helyen, és onnan le is tudtuk szedni a ránk törő az ellenséget. Ezúttal már más a helyzet, hiszen a jól elhelyezett ellenséges csapatoknak köszönhetően már nem fog minden katona a fegyverünk csöve elé sétálni, hanem folyamatosan törnünk kell előre, egy helyen sem ragadhatunk le. Maga a harc egyébként meglehetősen egyszerűen működik. Az Uncharted 1-hez hasonlóan két lőfegyvert vihetünk magunkkal - egy piszolyt, és egy nagyobb mordályt -, és néhány gránátot.  Néha találhatunk a pályákon gázpalackokat is, melyeket az ellenséges katonák közé dobhatunk. Nem kis megelégedettséget okoz, amikor behajítunk egyet egy csapat rosszfiú közé, majd még röptében beleeresztünk egy sorozatot és felrobbantjuk. A mesterséges intelligencia összességében jól teszi a dolgát, hiszen használja a fedezékeket és állandóan elmozog. Kis hiányérzetünk csak akkor lehet, amikor látjuk, hogy hiába dobtunk a lábuk elé egy gránátot, a legtöbbször csak egy figyelmeztetésre, kiáltásra telik tőlük, de egy tapodtat sem mozdulnak a helyükről.

 

Oldal II.

Nem hiányozhat az Uncharted 2-ből az elődben is szereplő fedezékrendszer. Túlságosan sokat nem változtattak rajt, de miért is tették volna, hiszen már korábban is jól működött. Egy nagyobb tereptárgy közelében elég csak megnyomnunk a kör gombot, és Drake már oda is lapult hozzá, hogy aztán már onnan tüzelhessünk az ellenségre. Na persze nem mindegy mi mögé bújunk el, hiszen míg egy téglafal a rakéták ellen is véd, addig egy fakerítés pár lövéstől darabjaira hullik. Az egész mechanizmus remekül működik, az ember ösztönösen fedezékről fedezékre mozog, közben gépfegyverével folyamatosan puhítja a rosszfiúk állásait, egy-egy gránáttal megtisztítva a nagyobb csoportokat. Mindeközben egy percnyi pihenés sincs, igazi adrenalinbomba az egész. Ami a pörgős harc közben zavaró lehet, hogy az elvetődést és a fedezékbe húzódást is ugyanazzal a gombbal kell kivitelezni, így előfordulhat, hogy amikor odébb kellene gurulnunk (például egy repeszgránát elől) akkor karakterünk a falhoz lapul, a gránát pedig az arcunkba robban.

Puszta kézzel is legények vagyunk

Ha túl közel került hozzánk egy katona, akkor érdemes inkább félretenni a lőfegyvert, hogy öklünkkel alakítsuk át arcberendezését. Az első részben is volt közelharc, ám kicsit egyszerűsítettek rajta a fejlesztők. Már nem meghatározott gombnyomásokból álló sorozatokkal tudunk támadni, mindössze a négyzet gombot kell gyorsan püfölnünk. Ez persze így túl unalmas lenne, így harc közben előfordulhat, hogy megragad minket az ellenfél, vagy védi egy ütésünket. Ha ez történik, gyorsan rá kell tenyerelnünk a háromszög gombra, így kiszabadulunk, és a következő támadásunkkal kiiktathatjuk a rosszfiút. Mindehhez nagyszerű animációk társulnak, melyek közül mindig az adott szituációhoz illőt láthatjuk, így látványos harcoknak lehetünk szemtanúi. Tovább színesíti a játékmenetet, hogy képesek vagyunk fedezékből megragadni a minket nem látó ellenfeleket, és egy gyors mozdulattal harcképtelenné tehetjük őket. Ugyanígy elkaphatjuk őket akkor is, ha a hátuk mögül, lopakodva közelítjük meg őket. A program külön honorálja a lesből támadást, mivel így általában több fegyvert és lőszert kapunk a legyőzött ellenfelektől.

Oldal III.

Az Uncharted 2 persze nem lenne az igazi a platformelemek nélkül, melyek kis pihenőidőt biztosítanak számunkra a folyamatos puskaropogtatás között. Gyönyörűen megalkotott, látványos helyszíneken fogunk kalandozni, melyek bőven nyújtanak lehetőséget az ugra-bugrálásra. Nem mászhatunk meg minden falfelületet (elvégre ez továbbra sem az Assassin’s Creed), hanem csak az erre megfelelő párkányokon, rudakon, oszlopokon kapaszkodhatunk meg, melyeket nem lesz nehéz megtalálni, hiszen a pályákat úgy alkották meg, hogy kicsit kitűnjenek ezek a helyek környezetükből. A platformrészek nem tartoznak a játék legnehezebb részei közé, már elmúltak azok az idők, amikor pixelpontos ugrások voltak egy platformjátékban. Ha már nagyjából jó távolságból ugrunk, akkor Drake nem fogja elvéteni a kapaszkodót. Igazából csak úgy tudunk leesni, ha türelmetlenek vagyunk, és kapkodva haladunk előre, vagy rossz irányba ugrunk. Bár néha bizony rá kell gyorsítanunk, mert ha épp üldöznek minket, vagy folyamatosan omlik be a lábunk alatt a talaj, akkor nem érünk rá minden lépésünket megtervezni.[link target="_blank" href="/_userfiles/Image/Dragon83/Uncharted%202/uncharted5.jpg"]

Kicsit talán furcsának tűnhet a fenti cím, de felépítését, hangulatát tekintve a játék tényleg olyan, mint egy kiválóan megrendezett, nagy költségvetésből készült akciófilm. A Naughty Dog az elejétől kezdve filmszerű élményben akarta részesíteni a játékosokat, így viszonylag sok, hosszabb-rövidebb átvezető animációt láthatunk. Aki berzenkedik az ilyentől, azt megnyugtathatom, közel sem kell Metal Gear Solid hosszúságú videókra gondolni, csak pár perces darabokat láthatunk. Azok viszont olyan hangulatot árasztanak magukból és olyannyira látványosak, hogy az ember minden percét élvezi. Szerencsére ezt sikerült átmenteni a játékmenetbe, így olyan hihetetlen szituációkba kerülünk majd Drake-kel, melyeket Indiana Jones is megirigyelhetne. Száguldó vonaton történő harcok, katonai helikopterek, tankok elleni csaták, monumentális templomok bebarangolása, ezek mind ránk várnak, csak úgy kapkodjuk majd a fejünket.

Oldal IV.

Ami felteszi az i-re a pontot, az a technikai megvalósítása a programnak. A fejlesztők azt hangoztatták, hogy az első résznél csak a 30%-át használták ki a PS3 erőforrásainak, ám az Uncharted 2-nél már mind a 100%-át kiaknázták. Hogy ez igaz-e, vagy sem, annak eldöntését az Olvasóra bízom, de az kétségtelen, hogy az Among Thieves a valaha készült egyik (hacsak nem A) legjobban kinéző és hangzó program. Gyenge pontot talán nem is találni a megvalósításban. A pályák méretére egy rossz szavunk sem lehet, hiszen nem fogunk egy-kettőre végigszaladni rajtuk, ráadásul nagy méretük ellenére a program elindítását követően már egy másodpercnyi töltés sincs az egész játékban. A grafikai megvalósítás első osztályú, akár a részletesen berendezett helyszíneket, akár a tökéletes karaktermodelleket tekintjük. Amikor a játék végén végigpásztáz a kamera az utolsó pályán, az ember csak hitetlenkedve nézi a képernyőt, hiszen szemkápráztató látvány tárul a szeme elé. Ahogy említettem, a szereplők kidolgozottságára sem lehet panaszunk, ráadásul a fejlett arcmimikának köszönhetően az átvezető videók párbeszédei még hatásosabbak lettek, hiszen látni az arcokra kiülő érzelmeket. Szépnek tehát szép a program, de lássuk, hogyan mozog! A motion-capture korában a magas szintű mozgás animációk már természetesnek számítanak, de az Uncharted 2 esetében nem lehet elmenni ezek mellett. Már az első részben is nagy gondot fordítottak rá a fejlesztők, mégis sikerült megugorni a lécet a folytatással. Minden ugrás, fedezékbe vetődés és fegyverváltás valóságosnak hat, de a közelharcnál látott mozdulatok is nagyon látványosak. Kis csalást csak a platformrészeknél lehet felfedezni, amikor Drake egy akkorát ugrik, amit a valóságban nem lehetne kivitelezni. Ilyenkor úgy látni, mintha kevésbé hatna rá a gravitáció és egy láthatatlan kábel emelné meg. Természetesen a program futása a legvadabb látványorgia közben is folyamatos marad, és nem kell váratlan belassulásoktól tartanunk.

Szívem csücske, az audió rész sem okozott csalódást, akár a hangeffektekről és zenékről, akár a szinkronról van szó. Szerencsére az első rész szereplői ismét vállalták a munkát, így minden visszatérő karakter az elődben megszeretett hangon szólal meg. A Drake-et „alakító” Nolan North mindenki közül kiemelkedik, neki köszönhetően egy élmény lesz irányítani a karaktert. Nagyon jól játssza a folyton csipkelődő hőst, aki ha a helyzet úgy kívánja be is tud keményíteni, ráadásul harc közben is elejt egy-egy jól hangzó hozzászólást. Zenei téren el fog kényeztetni minket az Uncharted 2, hiszen nagyon szép számokat hallhatunk, melyek stílusa mindig passzol az adott pálya típusához. A tibeti, himalájai pályákon a lassabb, keleti motívumok dominálnak, míg a városi harcokban felgyorsul a zene.

Oldal V.

[bold]Ezúttal nem vagyunk egyedül

[/bold]

A program első része nagyon jól sikerült, de egyvalami hiányzott belőle. Hogy ne csak egyedül tolhassuk végig a játékot, hanem barátainkkal együtt legyen részünk a kalandban. Imáink meghallgatásra találtak, mivel a folytatásban egy teljes értékű többjátékos mód is helyet kapott. Bár a 12-14 órát felölelő egyjátékos módot nem lehet kooperatív módban végigtolni (valljuk be, nem sok értelme lenne), anélkül is van bőven tartalom a multiban. A szokásos játékmódok (többek közt deathmatch, last man standing, capture the flag) mellett számos co-op módot is kaptunk. Az egyikben társainkkal együtt kell minél tovább kitartanunk az életünkre törő katonák újabb és újabb hulláma ellen (korábban az UT2004-ben és a Gears of War 2-ben láthattunk ilyet). Egy másik típusú játékban kicsit megkavarták a CTF módot, így már nem emberek, hanem egy rakás katona próbálja megakadályozni, hogy bevigyük a „bázisunkra” az aranyszobrot (itt ez a zászló). A legizgalmasabbak viszont a küldetés alapú kooperatív pályák. Ezeken egyszerre hárman játszhatunk, és egymás után kell feladatokat végrehajtanunk, hogy eljussunk a szint végére, ahol néha egy-egy főellenséget is le kell rendeznünk. Az egész multit színesebbé tették egy fejlődési rendszerrel, melyhez hasonlót több mai játékban is láthatunk. Igaz itt nem tapasztalati pontokat kapunk, hanem pénzt, melyből számos képességet, fegyverfejlesztést, új karaktermodelleket, és egyéb extra tartalmakat vehetünk. Hasonlót találunk az egyjátékos módban is, csak ott bónusz videókat és művészi képeket kapunk, valamint olyan szűrőket, melyek segítségével más színvilágot kap a

játék.

Sokáig lehetne sorolni a játék erényeit, de remélem így is sikerült minden kétséget eloszlatnom a programmal kapcsolatban, és minden PS3 tulajdonos fejvesztve rohan a legközelebbi boltba, hogy beszerezze az Uncharted 2-t. Annak ellenére, hogy a jövőben számos jó játék jelenik meg a Sony konzoljára, úgy érzem kevés lesz képes közülük túlszárnyalni a Naughty Dog művét. A bevezetőben említett elvárások minden szempontból teljesültek, így remélhetőleg senkinek nem lesz meglepő a magas pontszám, mellyel a programot honoráljuk.