I. oldal

Tíz év telt el a Toy Story 2 óta. Andy felnőtt, egyetemre megy, Woody Sheriff, Buzz Lightyear, és a többi régi játék pedig már senkinek sem kell. A padláson fognak porosodni az idők végezetéig, kidobják őket, és elfejtik örökre. Van azonban egy hely, ahol mindig szívesen fogadják a megunt játékokat, egy varázslatos kis sziget, tele boldog és fiatal gyerekekkel. A Sunnyside Óvodában bárkiből kedvenc lehet, senki sem marad gazdátlanul, így Andy játékai is elhatározzák, hogy szembeszállva a végzetükkel, új otthont, és új játszótársakat keresnek. A terv bejött, az ovi egy valóságos paradicsom, a kis főhősök hamar megtalálják új barátaikat is, Macót, Tüsi Urat, Csápit, meg Kent, a gyereksereg viszont a legfélelmetesebb álmukat is felülmúlja. Visítanak, egész nap rohangálnak, büdösek, ragadnak, letépkedik a játékok testrészeit, dobálóznak, a nap végére pedig csak káoszt és felfordulást hagynak maguk után. A helyzetet Woody viseli a legrosszabbul, de a többiek is amint megtudják, hogy Andy keresi őket, mind vissza akarnak térni az otthonukba. A szökést azonban az óvodában nem mindenki nézi jó szemmel, többen ellenük fordulnak, s hamar kiderül, hogy a Sunnyside közel sem olyan barátságos, és boldog hely, mint azt korábban hitték.

A Játékháború több szempontból is korszakalkotó film volt. Először is, ez volt az első, számítógépes, CGI technikával készült egészestés mozi, másodszor pedig hatalmas sikerével elindította a Pixart egy úton, mellyel máig egy hollywoodi stúdió sem tud igazán versenyezni. A csapatnak olyan filmeket köszönhetünk, mint a Szörny Rt, a Némó nyomában, a Hihetetlen család, a Verdák, a L’ecsó, a Wall-E, vagy a Fel, most pedig régi nagy kedvencünk, a Toy Story tért vissza, immáron harmadik alkalommal. Noha itt az Iponon nem igazán szoktunk filmes játékokról írni, azért ha találunk arra méltó címet, akkor szívesen teszünk kivételt, s mint látjátok, a Toy Story 3: The Videogame pont ilyen. Nem egy összecsapott hulladék, amit csak a rajongók megkopasztására, és a jószívű szülők kirablására dobtak össze, hanem egy egészen tűrhető kis játék, mely képes órákra lefoglalni bárkit, nemtől és kortól függetlenül. Mert bár Andyhez hasonlóan mi is felnőttünk, azért a gyermekkorunkat sosem fogjuk elfelejteni, a LEGO város, a só-lisztgyurma, a Matchbox garázs, az autóskártya, a lendkerekes lemeztraktor, és a Toy Story mind olyan dolog, ami még most is megdobogtatja a szívünket.

A Toy Story 3 játékban Woody Sheriff, Buzz Lightyear és Jessie kapta a főszerepet. Ők hárman tökéletesen kiegészítik egymást, Woody a hátán lévő felhúzó-zsinórt lasszóként használva könnyedén át tud lendülni a szakadékok felett, Buzz simán felemeli, és messzire dobja társait, míg a cowgirl cirkuszi mutatványos módjára tud egyensúlyozni. A kalandok során mindenkinek vannak kisebb feladatai, néha külön utakra tévednek, míg máskor egymást segítik, a közös pályákon pedig még választani is lehet, hogy melyik főhős bőrét öltsük magunkra. A játék története egyébként nagyjából a film eseményeit követi, megfordulunk az összes fontosabb helyszínen, azonban nem azt a forgatókönyvet teljes egészében lemásoló, és milliónyi felesleges, ügyességi elemet felvonultató játékmenetet kapjuk, mint a hasonló feldolgozásoknál. Itt a készítők mertek eltávolodni az eredeti anyagtól, a dolog pedig be is jött, egy változatos és izgalmas játékot kaptunk a Toy Story 3: The Videogame személyében.

II. oldal

A játék két, egymástól teljesen eltérő játékmódra épül, melyek nem csak különböző élményt, de eltérő kihívást is nyújtanak. A story során a film történéseit élhetjük át, kilenc egyéni pályán keresztül, ahol mindig más és más feladatok várnak ránk. A kalandok egy vonatrablással indulnak, Woodynak meg kell mentenie az árvákat szállító szerelvényt a földönkívüliek bosszújától, majd irány a valóság, megfordulunk Andy otthonában, a Sunnyside Óvodában, és persze Bonniéknál is, hogy a nagy finálét már ne is említsük. A küldetések között nincsen két ugyanolyan, a vonatos pálya például egy izgalmas akció, a gyerekszobában az ügyességünket teszik próbára, az oviban pedig mini játékokban kell bizonyítanunk, de nem ritka a versenyzés, és Buzz esetében a lövöldözés sem. A történet állását egy nagy társasjáték-táblán követhetjük figyelemmel, melynek köszönhetően visszatérhetünk a már befejezett részekhez is, illetve innen lehet ellátogatni Al játékboltjába, és a Toy Story moziba is, ahol a gyűjthető cuccokat, és az átvezető kisfilmeket tudjuk nézegetni.

A másik játékmód a toy box nevet viseli, és egy sokkal szabadabb, kötetlenebb világba utazhatunk el a segítségével. Ez nem más, mint egy szabadon bejárható western vidék, melyet Woody álmodott meg magának, egy préri, tele mindenféle játékkal, és persze megoldásra váró feladattal. A három főhős bármelyikét irányíthatjuk itt, szabadon utazgathatunk, lehet beszélgetni az emberekkel, és küldetéseket is vállalhatunk, amennyit csak elbírunk. A feladatok nagyon aranyosak, általában mindig valami egyszerű szívességet kérnek tőlünk, például fotózzunk le valamit, kapjunk el egy banditát, vagy vigyük el a teheneket legelni, mindezért cserébe pedig nem csak pénzt kapunk, de a várost is fejleszthetjük. Lehet új házakat vásárolni, építhetünk fodrászatot, pajtát, bankot, rendőrséget, vagy városházát, illetve átfesthetjük a már meglévőket is, teljesen a mi stílusunkra szabva ezt a kis virtuális világot. Persze mondanunk sem kell, hogy itt aztán rendesen el lehet csapni az embernek az idejét, az új épületekhez új megbízások tartoznak, és ahogyan haladunk a feladatok megoldásával, úgy nyílnak meg előttünk az új területek is, ezernyi friss látnivalóval.

A kettős játékmenet jópofa hangulatot kölcsönöz a Toy Story 3-nak, bár az események elején még nem nagyon tudjuk hova tenni az egészet. Az első küldetés után azonnal a toy boxban találtuk magunkat, a teszt során pedig vagy három órát el is töltöttünk ott, abban a hitben, hogy a történetet visszük, és egy bizonyos ponton majd továbblendülnek az események. Aztán mikor először ki akartunk lépni, akkor láttuk, hogy a társasjáték folytatódik, és van még feladatunk bőven, sőt gyakorlatilag el se kezdtük még a kalandokat! A kétféle mód amúgy egy kicsit ellentmondásos is, olyan mintha a készítők nem tudták volna eldönteni, hogy milyen legyen a játék, aztán gondolták, hogy kipróbálnak egy ilyen megoldást, hátha tetszeni fog másnak is. Végül is nem döntöttek rosszul, akik szeretik hamar kipörgetni a játékokat, azok a stroyval ezt megtehetik, akik pedig imádnak belemerülni a mesebeli világ részleteibe, azok is hosszú órákig elidőzhetnek még a vadnyugaton.

III. oldal

A hangulat nagyon kellemes. A Toy Story filmek rajongói a játékban sem fognak csalódni, még ha egy kicsit gyerekes is mindez, hiába sokkal keményebb terroristákra vadászni az afgán csatatereken, meg locustok ellen háborúzni, ahogy a LEGO: Harry Potternél, úgy itt is jól esik ez a néhány órányi vérmentes pihenés. A megvalósítás azonban sajnos nem tökéletes, a story módban nagyon össze lettek csapva az események, egy pillanat alatt azon kapjuk magunkat, hogy már vége is az egésznek, a toy box pedig a fiatalok számára lehet kicsit érthetetlen. Nem mindig evidens ugyanis benne, hogy mit kell éppen csinálnunk, ha például nem ismerjük a szereplők angol nevét, akkor fogalmunk sincs, hogy hova kell menni, de a kéréseket is csak eldarálják nekünk, aztán a feladatlistában mindössze egy félmondatos összefoglaló az, amiből kiindulhatunk. Mindez persze nem olyan nagy gond, egy kis gondolkodás általában megold minden problémát, és külön öröm, hogy a ténykedéseinknek eredménye is van. Láthatjuk, ahogy kitolódnak a városhatárok, az utcákon egyre többen sétálgatnak, vagy elérkezik például a mindenszentek estéje, szellemekkel megtöltve a western világ égboltját.

A látvány erős közepesre sikerült. Nincsenek komolyabb speciális effektek, a készítők nem játszadoztak különösen a fényekkel, a textúrák egyszerűek, az összkép pedig átlagos, igazodva a film látványvilágához. Nem tudunk semmi kiugró dolgot megemlíteni itt, a hangoknál viszont kicsit le kell pontoznunk a játékot, hiszen a legfontosabb karakterek nem a moziban hallható szinkronokkal szólalnak meg. Míg Andy, Bonnie, Jesse és Macó az eredeti hangokat kapták, addig Woody Sheriffet Tom Hanks helyett a sztár öccse, Jim szólaltatja meg, Buzzt pedig a több videojátékot is végigbeszélt Stephen Stanton kelti életre, a nagyszerű és utánozhatatlan Tim Allent helyettesítve. Öröm az ürömben, hogy az irányítást nem rontották el, sőt. Annyi sok gyerekjátékot láttunk már, mely össze-vissza ugráltatott minket, csak éppen a manőverezés volt benne lehetetlen, itt legalább nincsen annyi platform elem, és Woodyék is mindig azt csinálják, amire kérjük őket. Nem kell kiszámolni pixelre pontosan a lépéseinket, labdadobálásnál és lövöldözésnél van automatikus célzás, ha pedig leesünk valahova, akkor biztosak lehetünk benne, hogy az elmúlt tíz másodpercben volt gyorsmentés, nem kell mindent újra végigszenvednünk.

A szavatosság érdekes kérdés, hiszen az Xbox 360-as változat tesztelése és bemutatása rendes esetben azt jelentené, hogy ezzel együtt a PC-s és Playstation 3-as kiadásról is reális képet tudunk festeni, ez most nincs így. A játékok nagyjából ugyanolyanok, a Sony konzolján viszont milliónyi exkluzív tartalom található, még Zurgnak is saját kampánya van, melyben a rossz oldalt képviselve magát Buzzt kell legyőznünk. S ez még semmi, a játék Move kompatibilis, a kalandokat újra végignyomhatjuk majd az ősszel megjelenő mozgásérzékelős kontrollerrel, ráadásul lesznek hozzá DLC-k is, melyek több tucat hadonászós minijátékkal bővítik majd a kínálatot, sok boldog órát okozva ezzel a játékosoknak. Xbox 360-on ezzel szemben nem lehet ilyenekre számítani, a Toy Story 3: The Videogame azonnal a fiók alján végzi, ha kinyomtuk mindkét játékmódját, nincs értelme újrakezdeni, osztottképernyős kalandok, meg kétjátékos kihívások híján pedig még a haverokat se fogja érdekelni.

IV. oldal

A játék a három legfontosabb platformon kívül Nintendo Wii-re, DS-re, PSP-re és Mac OS X-re is megjelent. Érdekesség, hogy míg a nagyobb változatokat a Bolt, Chicken Little, Meet the Robinsons és Hannah Montana feldolgozásokért felelős Avalanche Software készítette, addig PSP-re a szintén Disney gyerekjátékokat gyártó Asobo Studio, DS-re pedig a kicsit nagyobb múlttal rendelkező, Die Hard, Duke Nukem és Call of Duty portolásokat is végzett n-Space készített átiratot. S hogy miért készült el ilyen lassan a cikkünk? Hála az EA disztribúciós segítségének, a játék a tengerentúlon már a múlt hónap közepén megjelent, valami furcsa oknál fogva viszont az Európai Uniós országok csak most, július közepén kapták meg a saját változatukat, még úgy is, hogy a film időben jött, egy napot nem késve még Magyarországon sem.

A Toy Story 3: The Videogame összességében jó játék lett. Nagyon jó hangulata van, aranyos és ötletes, pont amit elvártunk tőle, és bár messze elveri a hasonló animációs filmek alapján készült próbálkozásokat, például a nagy konkurenciának számító, Activision műhelyből kikerült Shreket, azért annyira nem csapott oda arra a bizonyos asztalra. Jó úton haladunk viszont afelé, hogy a filmadaptációkból is élvezetes, teljes értékű játékok szülessenek, a Toy Story 3 képes volt az elejétől a végéig lekötni minket, boldogan gondolunk majd vissza rá, de a tökéletes feldolgozástól még messze van, hiába is próbáljuk szépíteni a dolgot, nem tud igazán kiemelkedni a gyermekjátékok kategóriájából.

Platformok: PC, Playstation 3, Xbox 360, Wii, DS, PSP, Mac OS X

Tesztelt platform: Xbox 360