1. oldal

„A szárazbőrűeken nem lehet kiigazodni. Vagy talán csupán az északiakkal van gond? Csak feltettem néhány kérdést Innsoldnak a nord párzási szokásokról, hogy képben legyek és ezt is csak a húga, Innbild érdekében, érthető, nem? De mindössze annyit sikerült megtanulnom, hogy a hasonló kérdések dühös fúriává változtatják a nord nőket. Most nagyon fáj az állam ott, ahová a balhorgot küldte. Az alapanyagaidat azért postáztam.”

A fenti kis életkép csak egy apró részlete annak a nyüzsgő, lélegző világnak, mellyel a The Elder Scrolls Online: Tamriel Unlimited (a továbbiakban ESOTU) várja játékosait. A PC-re tavaly április negyedikén megjelenő MMO konzolos bétája nem olyan rég, április 23-án indult és mivel az eltelt egy év alatt megtett út jóindulattal is rögösnek mondható, ideje kicsit összefoglalni, mi történt idáig és mit tartogat a jövő Tamriel lakói számára (az eredeti ESO cikkünkhöz katt).

Bevallom, rendíthetetlen Elder Scrolls rajongó vagyok. A múlt évezred végén hónapokig elvoltam az akkor friss második rész, a Daggerfall demójával, később a Morrowind, az Oblivion és a Skyrim is kedvencemmé vált, ráadásul bennem is felmerült az ötlet, milyen jó lenne ezt másokkal együtt, multiban játszani… Vannak még csodák, 2014-ben elérhetővé vált sokakkal közös álmom, az ESOTU (akkor még csak ESO) megjelenésével.

A játék kiadását óriási hype előzte meg, persze ezt előre borítékolhattuk az offline testvérek eladási adatai alapján (csak a Skyrim bőven 20 millió példány felett jár). Felfigyelve a sokakban megfogalmazódott igényre, a Zenimax/Bethesda létrehozott egy külön fejlesztőcsapatot az online verzió megalkotására, ez lett a Zenimax Online Studios. A srácokra méretes feladat várt: egyszerre kellett kiszolgálniuk az MMO-megszállottak és az offline elderscrollerek igényeit, lehetőleg úgy, hogy mindenki boldog legyen, megvegye a játékot és fizesse a havidíjat. Itt álljunk is meg egy szóra, hiszen a havidíj volt talán az első olyan aspektus, amiről késhegyre menő viták folytak a netes fórumokon és kommentekben. A készítők és a hardcore játékosok egy része – főleg a minőség biztosításának érdekében - ragaszkodtak a fizetős modellhez, sokan mások viszont elavult módszernek tartották és vagy kapásból lemondtak a játékról, vagy a legyintés előtt még körberódsózták az internetet azzal, milyen rossz lesz ez az egész, ráadásul még pénzt is kérnek érte, ugyan már… A megjelenés előtti nyilvános bétatesztek bugjai és hiányosságai bőven adtak táptalajt a jogos kritikáknak és a trollkodásnak egyaránt, ennek ellenére csinos tömeg gyűlt össze az indulásra.

Sajnos a bugok és hiányosságok részben megmaradtak az éles verzióban is, sőt, újabb és újabb gondok jelentek meg, bár azt el kellett ismerni, hogy a Zenimax gőzerővel javítja, amit csak tud. Launcherhibák, patchelési akadozások, rejtélyes adattörlődések, nem működő skillek, borzalmas csapatkezelés, lagok, botok és más egyéb problémák mellett a játék egyes rendszerei és aspektusai is rengeteg indulatot szültek. A maximális 50. szint elérése után egy úgynevezett veterán rendszer várt a játékosokra, ahol eszement mennyiségű XP kellett a szintlépéshez. A lore-fanatikusok pedig durva támadásként fogták fel a történet alakítását, a végső csata utáni eseményeket. A játékoslétszám – bár nem kritikus mértékben, de - lecsökkent, a játék reputációja a béka hátsója alá zuhant, a netes oldalak értékelései olykor egyáltalán nem voltak hízelgőek, a fejlesztőkre záporoztak a követelések és szidalmak, bár szerencsére támogatást és bizalmat is kaptak egy rétegtől. Mindez azt eredményezte, hogy a Zenimax több helyen teljesen átdolgozta a játékot az elmúlt egy évben, míg elérte a jelenlegi állapotát hat nagy update segítségével. Az egyik fő lépésként eltörölték a havidíjat és átálltak a B2P rendszerre, tehát egyszeri vásárlással bárki hozzáférhet ahhoz, amit most kínálnak (az előfizetési lehetőség elérhető, de nem kötelező, cserébe apró bónuszokat ad, melyek nem érintik a játékegyensúlyt). Hogy ez pontosan mit takar, rögtön kiderül.

2. oldal

A puritán, minimalizált alap-UI megmaradt: a szintén sokat támadott addon-rendszer tökéletesen bevált, rengeteg kiegészítés tölthető le a játékhoz és ezekkel gyakorlatilag olyan kezelőfelületet csinálunk magunknak, amilyet akarunk. Nem szerettem, ellene voltam, de el kellett ismernem, hogy szükséges – szerencsére a nagyon személyes és kényes karakteradatainkat (például a magicka- és staminapontokat) már nem láthatják az ellenfelek egy addonnal sem.

A már ismert skillek is megvannak, bár folyamatosan változtatgatnak rajtuk a játékosok visszajelzései és a tesztek tapasztalatai alapján. Gyökeres, mindent felforgató változás nem történt, inkább a finomhangolások, sebzéslecsípés, -növelés, buff-formálgatás jellemző szinte minden nagyobb patchre.

A PvP továbbra is Cyrodiil területére korlátozódik – egyelőre. A három ellenséges frakció, az Ebonheart Pact, a Daggerfall Covenant és az Aldmeri Dominion tagjai itt ütlegelhetik egymást kedvükre (Blood for the Pact!). A kampányrendszert alaposan átdolgozták az indulás óta: az egyensúly érdekében külön kampány áll rendelkezésre a veterán és a kis szintű karaktereknek, illetve hosszabb-rövidebb idejű hadjáratok között is válogathatunk, de ezek száma is messze elmarad a kezdeti tömegtől. A balansz olyan, amilyen, nyilvánvalóan sosem lesz teljesen rendben, de mint általában, itt is mindennek megvan az ellenszere, kiugróan OP class nincs. Friss javításként kiküszöbölték az olykor elkeserítő mértékű lagproblémát, melyet egy hardverhiba okozott. Az aktuális uralkodó levadászása még mindig külön sport, csinos achievementtel jutalmazva.

Apropó, achievementek. Valóságos kánaán a játék ezen a téren, a gyűjtögetők hónapokat tölthetnek a pontok kimaxolásával. Egy csavarral az új dye-rendszert is ezekhez kötötték: egyes achievementek elérésekor színeket kapunk, melyeket felhasználhatunk karaktereink ruházatának festéséhez. A ritka színeket nyilván nehezebb megszerezni, akár segítség is szükséges lehet hozzájuk, de a szóló bajnokoknak is bőven terem babér. A páncélokat ingyen és korlátlanul színezgethetjük a nagyobb városokban található dye stationöknél – a papagájhősök mellett szép számmal szaladgálnak egészen korrekt outfitek is szerte Tamrielen.

3. oldal

A festegetéshez szükséges felszereléseket a PvP-vel szerzett pontokon és a PvE-ben eső zsákmányokon kívül saját kezűleg is elkészíthetjük az ESOTU szerteágazó craftrendszere segítségével. Főzés, armorok, fegyverek, fejlesztőrúnák gyárthatók többféle stílusban, többféle traittel felszerelve. A traiteket egyesével meg kell tanulnunk, minél többet tudunk, annál hosszabb idő kell a következő megtanulásához, a magasabb szinteken akár egy egész valós idejű hónapra is szükség lehet. Az egyes szakmák szintjeit gyakorlással húzhatjuk, de akár különböző feladatokat, crafting writeket is vállalhatunk a területi fővárosokban található hirdetőtáblák segítségével. Alacsonyabb szinteken nagy segítséget nyújtanak a gyors haladásban és a kapott jutalmak is hasznosak, de magasabb tierek esetében - tapasztalataim szerint - jól meg kell fontolni, mit vállalunk el, hiszen a kapott reward értéke sokszor köszönő viszonyban sincs a felhasznált alapanyagokéval. Ennek ellenére a craftra fordított minden idő- és energiabefektetés megéri, hiszen a ritka traitek és stílusok ára egészen magas is lehet.

Globális aukciós ház továbbra sincs a játékban (az ennek okaira vonatkozó, kissé gyenge és zavaros magyarázatokat inkább hagyjuk), de a saját klánunk boltjában, a nemrég bevezetett rendszer szerint a klánok által bérelhető, területi központokban található vendoroknál (ahol bárki megveheti a klánboltba helyezett árukat), a speciális kereskedőklánokban, esetleg végső esetben a chaten hirdetve könnyen találunk vevőt rájuk, csak győzzük számolgatni a csengő aranyakat.

Az NPC-k pénzének csilingelése más tészta: az egyik legnagyobb újdonság (és talán leghangosabban követelt feature) a játékban a Justice System, mely engedélyezi az offline TES játékokból ismert és meglehetősen népszerű rablást, zsebtolvajlást, gyilkosságot – igen, akár egész falvakat is kiirthatunk (a más játékosok számára kritikus fontosságú quest-NPC-k kivételével), ha látens sorozatgyilkosokként így szeretnénk kiélni pszichopatologikus hajlamainkat. A törvénytelen cselekedetekkel fejleszthetjük az új Legerdemain skillfát, mely főleg praktikus bónuszokat ad az illegális tevékenységekhez. A lopott holmit külön orgazdahálózatnál értékesíthetjük, a mezei árusoknál nem tudunk tőlük megszabadulni. Az ámokfutásnak persze ára van: ahogy haladunk feljebb a bűnözői ranglétrán, úgy leszünk egyre népszerűtlenebbek a lakosság körében és az őrök is egyre morcosabbak lesznek, ha a közelükbe megyünk. Súlyos esetben azonnali feltartóztatás, akár ellenséges fellépés vár ránk. Némi (sok) pénzzel kifizethetjük a fejünkön lévő vérdíjat, vagy megtámadhatjuk az őrt (sok sikert), esetleg elfuthatunk (tényleg gyorsan kell ám futni). Ez még mind semmi, az igazi finomságok a rendszer következő fokozatában jönnek majd, mikor más játékosok vadászhatnak le minket a vérdíjért cserébe. Egy speciális tabarddal képesek leszünk kinyomozni a bűnözők hollétét és megtámadni őket Cyrodiil területén kívül is. A fejvadászkodás szorosan kapcsolódik a Thieves Guild és a Dark Brotherhood megjelenéséhez a játékban, mely valamikor idén várható – ó, igen, nagyon várjuk. Khajiit Boba Fett, jövööök!

4. oldal

A Justice System mellett még egy hatalmas, alapokat érintő változás jelent meg nemrég, a veterán rendszert váltó Champion System. Ahogy említettem, a játékot amúgy kedvelők jelentős része is feladta a harcot az XP-grinddel a veterán szinteken, ezért a Zenimax több lépésben kivezeti és új módszerekkel oldja meg a maximális szint utáni fejlődést. Első lépésként drasztikusan csökkentették a veterán szintekhez szükséges XP mennyiségét, aztán megjelentek az úgynevezett champion pontok, melyeket különböző bónuszokra költhetünk, egyfajta alternatív fejlődés keretében. Az egész hasonlít a Skyrim skillpont-elosztó rendszerére, de itt passzív tulajdonságokat szerezhetünk, melyek erősítik karaktereinket. A Mage csoport a támadásra, a Thief csoport az erőforrásokra, a Warrior csoport pedig a védelemre koncentrál, a megszerzett champion pontok felváltva íródnak jóvá a három csoport között. Néhány órába telik, hogy egy ponthoz jussunk, de hasznosságuk miatt megéri a ráfordított idő. A következő lépésben teljesen eltörlik majd a veterán szinteket, mindenki 50-es szintű lesz, az eddigi veterán szinthez kötött tartalmakat is azonnal elérjük majd.

Tartalomra egyébként nem lehet panasz (elnézést kérek a hiperkockáktól, rájuk ez természetesen nem vonatkozik). Ha elolvassuk a történeteket, meghallgatjuk a teljesen szinkronizált küldetésszövegeket, felderítjük és meghódítjuk a területeket, dungeonöket, barlangokat és titkos helyeket, kimaxoljuk a craftokat, uralkodók leszünk Cyrodiilban, megszerzünk minden skillpontot, achievementet, akkor sok száz órára elfoglalhatjuk magunkat. A harmadik frakció területének vége után Craglorn vár ránk további feladatokkal vagy a raidként felfogható próbákkal. Ezek olyan 12 fős, skálázható nehézségű kihívások, melyeket a legfrissebb update-ben tovább keményítettek, így a hard mode igazi kihívást tartogat a tapasztalt játékosoknak is (jó pont, hogy a sztorirészük szintén egész jól sikerült). Ha ez nem lenne elég, négyfős túlélési játékot játszhatunk a Dragonstar Arena falai között, vagy napi questeket vehetünk fel a frakciós fővárosok mellett található Undaunted-táborokban, melyek a meglévő, már ismert instákba visznek vissza minket. Napi egy-egy veterán és alapfokozatú feladatot kapunk, egyfajta mentorrendszerként a magasabb szintű játékosok is nyugodtan mehetnek a kisebbekkel, nem okoznak nekik XP-vesztést, hiszen a dungeonök szintjét a csapatvezető szintje határozza meg. Az alaprendszerek átdolgozása után a fejlesztők visszatérhetnek majd a félbehagyott tartalmakhoz is, mint például az Imperial City, tehát remélhetőleg lesznek majd új feladatok, mire a felsorolt jelenlegi lehetőségeket kimerítettük.

5. oldal

A fentieken kívül rengeteg apró javítás és változás is érkezett: új harci animációk (a régieket sokan utálták), lip-sync, grafikai fejlesztések (élénkebb színek, impresszív fényhatások, gyönyörű, látványos új töltőképernyők), remek zenék és hangok pedig eddig is voltak. A klánok saját guildtabardot gyárthatnak. A havidíj eltörlésével bevezették a Crown Store-t, a játék ingame boltját, ahol mountokat, jelmezeket, peteket vehetünk az opcionális előfizetésért kapott vagy valós pénzért vásárolt pontokból. Némi aggodalommal szemléltem, hogy legutóbb a craftos stíluskönyvek is megjelentek a boltban – nem értek egyet az iránnyal, mely felé ez mutathat, de egyelőre remélem, hogy csak kivétel, a félelmek nem válnak valóra és marad a kozmetikai cuccokra korlátozódó boltozás. (Mondtam már, milyen szépek az új töltőképernyők?)

Hogy mi a konklúzió? Az ESOTU hatalmasat változott az indulás óta. Ha nem jött be a questkezelés, a harc alapjai vagy az egész koncepció, akkor valószínűleg a jelenlegi állapot sem dobogtatja meg a szíved. Ha viszont sosem próbáltad a havidíj miatt, vagy nagyjából elvoltál, de a sok bosszantó korai hiba és feature messzire üldözött, tégy egy új próbát, hidd el, megéri. A játék most olyan, ahogy ki kellett volna jönnie. Teljesen bug- és hibamentesnek továbbra sem nevezhető (természetesen a kezdeti viszonyokhoz képest összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet), de remek szórakozást nyújt és a fejlődés tovább folytatódik. Ha csak konzolod van, akkor duplán szerencsésnek mondhatod magad: (ahogy a rossz nyelvek mondják) a PC-sek már bétatesztelték neked a játékot. A konzolos béta már fut, június 9-én pedig kezdetét veszi az éles kaland is.

„Kedves patrónusom. Mialatt Innsold haragszik rám, mocsári rák barátom, Snips irányába feltűnő érdeklődést tanúsít. Azt hiszem, Snips osztozik az érzelmeiben, legalábbis még nem próbálta meg levágni a lány egyik hosszú, sápadt északi ujját sem.”