1. oldal

Túlzás lenne azt állítani, hogy a szerkesztőség tagjai tűkön ülve várták volna a Stardock által készített Elemental: War of Magic-et, hiszen a játék mindenféle hírverés nélkül, csendben érkezett meg a boltok polcaira. Ugyanakkor az eddig kiadott videók és képek hamar felkeltették az érdeklődésünket, hiszen azok egy egyedi látványvilággal megáldott, 4X (explore, expand, exploit, exterminate) típusú, RPG elemekkel megtűzdelt stratégiai program ígéretét vetítették elénk. Azt se felejtsük el, hogy bár a Stardock nem tartozik a legismertebb cégek közé, azért letettek már egy s mást az asztalra, hiszen ők készítették a remek kritikákat kapó Galactic Civilizations játékokat, illetve kiadóként közreműködtek a Sins of a Solar Empire és a Demigod készítésében is.

Első benyomások

Azt hiszem abban mindenki egyetért velem, hogyha egy játékhoz már a megjelenés másnapján két méretes nagyságú javítást adnak ki, az csak a legritkább esetben jelent jót. Mivel az Elementál esetében éppen ez volt a helyzet, így első alkalommal egy kicsit aggódva indítottam el a programot, hiszen lelki szemeim előtt már egy félkész, szinte béta állapotban lévő játék képe lebegett. Sajnos megérzéseim ezúttal helyesnek bizonyultak, mivel a Stardock alkotása számos programhibával tarkítva érkezett meg hozzánk, és ezen az időközben megjelenő patch-ek csak kismértékben tudtak segíteni. A legfájóbb talán a játék optimalizálatlansága, mely igencsak rányomta bélyegét a játékélményre. Bár a tesztelésre használt gép nem egy mai darab (AMD Athlon64 X2 6000+, 4 GB RAM, ATI HD4830), igencsak meglepő volt, hogy grafikai beállításoktól függetlenül a program nem volt hajlandó 16-18 fps-nél többet kipréselni magából, kivéve, ha madártávlatból, vagy mondjuk a nagytérképről figyeltem az eseményeket. Ráadásul a memóriakezelés problémája miatt a program hajlamos kivágni a felhasználót az asztalra, egy szép kis hibaüzenet kíséretében. Sovány vigasz, de mivel egy tisztán körökre osztott játékról van szó, még ilyen nagymértékű akadás mellett is játszható marad az Elemental, hiszen nem a pörgős akción van a hangsúly, mint teszem azt egy Starcraft 2 esetében.

 

2. oldal

Amint a bevezető videóból megtudjuk, a játék egy olyan világban játszódik, melyet már az ősidőktől fogva átjárt a mágia, amit az emberek saját jólétük érdekében használtak fel, hatalmas birodalmakat és városokat építve. A békés életnek a halhatatlan titánok érkezése vetett véget, akik uralni akarták a világot, és vele együtt a mágiát. Ennek érdekében véres háborúkat vívtak egymás közt, és e harcokban az embereket is felhasználták saját céljaik elérése érdekében. A halandóknak kezdetben esélyük sem volt arra, hogy ellenszegüljenek e lényeknek, egészen addig, amíg fel nem tűntek köztük azok a különleges képességgel bíró egyének, akik képesek voltak felhasználni a világban szétszórva létező, a mágiát összpontosító kristályok erejét. Az ő vezetésükkel az emberek legyőzték a titánokat, ám ezért nagy árat kellett fizetniük, mivel a végső csatában a föld megrepedt, egy keleti és egy nyugati kontinensre osztva a világot. A nyugati földrészen idővel ismét gazdag királyságok jöttek létre, keletet azonban a „Bukottak” uralták. Ezzel a nem túl eredeti felütéssel veszi tehát kezdetét kalandunk, melyben egy Relias nevű férfi bőrébe bújhatunk bele, aki az egyik nyugati birodalom szolgálatában próbálja megvédeni otthonát a keleti népek támadásától.

Városépítés alapfokon

Bár a játék alapvetően a körökre osztott stratégiák stílusát gazdagítja, ebben az esetben inkább egy Heroes féle programra tessék gondolni, mintsem egy Civilizationre, tehát a városok építése és fejlesztése mellett nagy szerepe van a kalandozásnak és hősünk „tápolásának” is. A hadjárat során Reliasszal az lesz az elsődleges feladatunk, hogy bejárjuk a nyugati kontinens királyságait és szövetségeseket szerezzünk a Bukottak elleni harchoz. Ehhez kezdetben csak hősünk és pár alapszintű egység áll rendelkezésünkre, de hamar új katonákra tehetünk szert, ha létrehozzuk első saját településünket. Ez a hely kezdetben inkább hasonlít egy táborra, mint egy rendes falura, ne adj Isten városra, így ajánlatos gyorsan építeni pár extra épületet, mondjuk egy műhelyt és egy kereskedő bódét, hogy szert tegyünk egy kis bevételre. Először nem is lehet e kettő épületnél többet felhúzni, ám ahogy egyre növekszik a lakosság, úgy bővülnek majd a lehetőségeink. Arra is figyeljünk oda, hogy lehetőleg olyan helyre építsük városunkat, amelynek a közelében van valamilyen nyersanyag (termőföld, vas, kristály), mert azokat csak akkor tudjuk hasznosítani, ha beleesnek a település vonzáskörzetébe. Kisebb csalódást jelentett, hogy egy 4X stílusú stratégiához képest nagyon kevés lehetőségünk van a birodalmunk menedzselésére. Nem kell foglalkoznunk a gazdasággal, a diplomáciának is csak felületes szerepe van, tulajdonképpen csak annyi a lényeg, hogy minél több települést kell létrehoznunk, amik folyamatosan termelik a pénzt.

 

3. oldal

Az egységek gyártása és kezelése már sokkal ötletesebb módon lett megoldva. Alapesetben csak kétféle egységünk van: a városépítésre képes pioneer és a paraszt. Azonban mindkettő esetében mi magunk határozhatjuk meg, hogy milyen fegyverrel, páncéllal, felszereléssel legyenek ellátva (még a frizurájukat is megváltoztathatjuk), majd az így kialakított „sablonokat” elmenthetjük, és ezek után bármikor legyárthatjuk azokat. A játék elején persze még csak bőrvértet és bunkósbotot adhatunk a kezükbe, ám az új technológiák megszerzésével hamar teljes harci vértezetbe öltöztethetjük őket, kezükbe pedig csatabárdot vagy íjat rakhatunk. Természetesen a kiválasztott felszerelés befolyásolja az egység statisztikáit és fenntartásának költségét, így érdemes megfontolni, hogy olyan katonát tervezünk, ami erős, de csak keveset tudunk toborozni belőle, vagy inkább az olcsó, de nagy mennyiségben beszerezhető katonákra szavazunk. Mivel nagyon sokféle fegyver, páncél került be e játékba, így ezen a téren nem lehet panaszunk a változatosságra. Az összképet csak egy a bug zavarja meg, ami az említett statisztikákat érinti, ugyanis néhány esetben nem a pontos adatok jelennek meg a képernyőn.

Kalandozás a nagyvilágban

A városok menedzselése mellett nagy szerepet kap a játékban a kalandozás, a különféle küldetések végrehajtása is, nagy kár, hogy ezen a ponton kezd igazán „szétesni” a War of Magic. Eleve a „különféle küldetések” kifejezés is túlzó egy kicsit, mivel összesen kétfajta típusú misszió szerepel a játékban. Legtöbbször csak annyi a feladatunk, hogy elpusztítsunk egy adott lényt, egy olyan eset volt az egész hadjárat során, amikor más típusú feladatot kaptunk (össze kellett gyűjtenünk bizonyos mennyiségű kristályt egy szövetségesünknek). Ezt még meg is bocsáthatjuk a játéknak, elvégre egy Heroes-ban, vagy egy Disciples-ben is a harc áll a középpontban. Amellett viszont már nehezen lehet szó nélkül elmenni, hogy a városmenedzselésen kívüli játékmenet mennyire monoton és unalmas lett, melyet csak súlyosbítanak programhibák. Hősünk kivételével minden egység csak 2-3 lépést tud megtenni a pályán egy kör alatt, így ha nagyobb távolságra utazunk, akkor több tucatszor kell a „következő kör” gombra tenyerelnünk, ráadásul minden fordulóban újra be kell állítanunk minden egységünknek az úticélt, mert a legtöbbször elfelejtik a célállomást, és ilyenkor nem folytatják automatikusan az útjukat. A játékmenetre nincs hatással, de nem néz ki túl szépen, hogy mozgáskor néha kimaradnak a mozgás animációk, és csak egyik helyről a másikra „teleportálnak” az egységek.

 

4. oldal

Sajnos olyan alapvető dolgokkal is probléma van a játékban, mint a kamerakezelés. Ennek köszönhetően teljesen véletlenszerűen változik, hogy ha forgatni akarjuk a kamerát, akkor az adott egérmozdulatra balra, vagy jobbra forog-e a kép, ez egy idő után bizony az ember idegeire tud menni. Szerencsére most már nem probléma, de a második patch-et megelőzően a varázslateffektek is gyakran el-eltünedeztek, bár sokat akkor sem veszítettünk velük, mert eléggé rondára sikerültek. Ha már a harcoknál tartunk, azok az ilyen stílusú játékokhoz hasonlóan egy külön csataképernyőn zajlanak le, de túl sok izgalmat ezek sem tartogatnak. Eleve nagyon kevés ilyen helyszínt készítettek a fejlesztők, így általában ugyanaz a 2-3 típus ismétlődik, de még csak nem is ez a legnagyobb probléma, hanem például az, hogy katonáink – hozva korábbi formájukat – ezúttal is csak egy-két mezőt tudnak lépni, így gyakran egy örökkévalóságig tart, amíg megfelelő pozícióba irányítjuk őket. Harc közben jön elő a játék legidegesítőbb hibája, ami szintén az irányítással kapcsolatos. Ha nem megfelelő pozícióban áll a kamera, akkor könnyen előfordulhat, hogy hiába kattintunk rá az ellenséges egységre, azt nem támadásként érzékeli a gép, hanem helyette a szomszédos mezőre kommandírozza katonánkat, aki így természetesen elhasználja minden akciópontját. Ettől függetlenül ezek a csaták nem nyújtanak túl sok kihívást, mivel folyamatosan nagy túlerőben leszünk. Ha már nagyon unjuk őket, akkor használhatjuk az automatikus csata lehetőséget, melynek során a gép számolja ki a harc végkimenetelét. Jómagam csak nagyon ritkán fanyalodtam rá erre, lévén rendre nagyobb veszteségeket szenvedtem el így, mintha rendesen lejátszottam volna az összecsapásokat. Ha viszont győztünk, akkor Relias és katonái tapasztalati pontokat kapnak, és idővel szintet lépnek. Utóbbiak esetében ez automatikusan történik, előbbinél viszont mi dönthetjük el, hogy mire költjük az így kapott extra tulajdonság pontot.

Hogy valami pozitívumot is említsek, a hadjárat teljesen máshogy van felépítve, mint ahogy a legtöbb játéknál megszokhattuk. Az ugyanis nincsen különálló küldetésekre szabdalva, nem raknak le minket minden misszió elején egy új pályára, hogy ott hajtsuk végre az éppen aktuális feladatokat. Rögtön az elejétől fogva láthatjuk azt a hatalmas területet, amelyen az Elementál játszódni fog, igaz nem lesz rögtön bejárható az egész, hanem csak az a rész, ami az adott küldetéshez tartozik. Ha azonban ott elvégeztük a feladatunkat, akkor szabaddá válik az út előttünk és kalandozhatunk tovább. Ugyanakkor van egy jó adag csalafintaság a dologban. A kistérképen láthatjuk, hogy milyen hatalmas a játék világa, ugyanakkor ennek körülbelül csak a harmadát tudjuk bejárni, mivel időközben véget ér történet. Elsőre hihetetlennek fog tűnni, de csak egy hadjárat van a játékban, az pedig minden nehézség nélkül 6-8 óra alatt végigjátszható, mondanom sem kell, hogy egy stratégiai játéktól ez nevetségesen kevés. Ráadásul a lezáró videó azt sugallja, hogy következnie kellene a második hadjáratnak, ám a program fórumának tanúsága szerint azt majd egy későbbi időpontban, DLC formájában kapják meg a játékosok. Egy csökkentett áru program esetében ezt még megértené az ember, de egy teljes áru szoftver esetében erősen lehúzás szaga van a dolognak.

5. oldal

Mit kapunk még a pénzünkért?

Szerencsére nem csak a sztorimódból áll az Elementál egyjátékos része, így el lehet vele tölteni még egy kis időt, ha eddig még nem riasztottak el titeket a programhibák. A skirmish módban 10 nép 9 hőse közül választhatunk egyet, akivel le kell győznünk a többi birodalmat, akár agresszív, akár békés (például diplomáciai) úton. Minden egyes nép, és minden hős eltérő tulajdonságokkal és bónuszokkal rendelkezik, de ha ezek nem nyerték el a tetszésünket, akkor akár személyre is szabhatjuk őket az Elementálhoz mellékelt szerkesztőprogramok segítségével. Sőt, egy pályaszerkesztőt, egy térképszerkesztőt és egy egyszerűbb effektezőprogramot is kapunk a játékhoz, melyekkel könnyedén készíthetünk saját tartalmakat. A rövid hadjáratmód fényében felmerül a kérdés, vajon a fejlesztők azt szerették volna, ha a felhasználók fejezik be a játékot?

A képeket elnézve bizonyára mindenkinek feltűnt, hogy a külső megjelenést tekintve tényleg egyedülálló programról van szó. Stratégiai játék létére cell-shaded grafikát kapott a program, így teljesen rajzfilmszerű lett a kinézete. Ez a táj és a városok esetében nagyon jól mutat, viszont a karakterek esetében lehettek volna kicsit részletgazdagabbak a modellek, mert ez a része elég gyengén sikerült a játéknak. Zene szempontjából is csak egy erős közepest érdemel a program, mert bár a zenék között van pár szép darab, a hangeffektek nem lettek túl kiemelkedőek, és a szinkronhangoktól sem vágja hanyatt magát az ember. Ráadásul egy bugnak köszönhetően többször is előfordult, hogy váratlanul teljesen elhallgatott a zene a játékban.

Hiába a látványvilágra jellemző egyediség, és a játékmenetet feldobó egy-két jó ötlet, sajnos a rengeteg hiba erősen rányomja bélyegét a játékélményre, amire még rátesz egy lapáttal a szörnyen rövidre sikerült hadjáratmód. Utóbbin nem segít a multiplayer rész sem, hiszen a bugok kijavításáig és a játék optimalizálásáig túl sokán biztos nem merészkednének fel a világhálóra, lévén jelen állapotában éppen hogy csak játszható az Elementál. A mai napig 3 javítás készült a programhoz, de még bőven lesz dolguk a fejlesztőknek, ha minden hibát ki akarnak irtani. Ha viszont ez sikerül, akkor érdemes lesz tenni egy próbát a játékkal, hiszen az alapötlet jó, még ha más, hasonló stílusú játékokhoz képest kissé egyszerű is.