A Mayo Clinic kutatói a múlt héten bejelentették, hogy a bíztatóan zárult azon klinikai tesztek első része, amelyek során a kanyaróvírus egy módosított változatát vetették be a rák egy specifikus fajtája ellen. A teljes teszt még nem fejeződött be, a kutatók azonban úgy döntöttek, hogy közzéteszik két beteg eredményeit, akik közül az egyik teljesen tünetmentessé vált.
Fontos megjegyezni, hogy egyelőre nem tudni, a tünetmentesség hosszabb távon is megmarad-e, illetve azt is, hogy a most alkalmazott módszer még nagyon távol áll attól, hogy általánosan alkalmazott gyógymóddá váljon, ha egyáltalán azzá válhat. A szakértők évtizedek óta kísérletezgetnek azzal, hogy különféle vírusokat fordítsanak a daganatos sejtek ellen, és számos korai teszt mutatott bíztató eredményeket, tényleges kezelési móddá azonban ezen projektek egyike sem tudott válni.
A vírusterápiák alapötlete nagyon egyszerű. Bár a rákos sejtek sok szempontból nagyon hasonlítanak egészséges társaikra, akad köztük néhány kulcsfontosságú eltérés. A daganatos sejtek sejtmembránján más fehérjék jelennek meg, és növekedésük szabályozása is eltérően zajlik. Ezen apró, de annál fontosabb különbségeket felhasználva lehetséges olyan vírusokat tervezni, amelyek kizárólag ezeket a sejteket támadják meg, illetve csak ezekben képesek replikálódni. Ezt követően vagy maga a vírus pusztítja el a beteg sejtet, vagy pedig az immunrendszer gondoskodik a fertőzött részek felszámolásáról.
Ahogy már említettük, az elmúlt évtizedek során sokan sokféle vírussal próbálkoztak elérni ezt a hatást, és kezdeti sikerek is akadtak, mostanáig azonban egyetlen olyan terápia sem akadt, amely az összes szükséges klinikai teszten átesve hivatalos engedélyezést nyert volna. Hozzá kell tenni azonban, hogy jelenleg is számos emberi teszt folyik, így remélhetőleg csak idő kérdése, hogy az első vírusterápia betörjön az egészségügyi gyakorlatba.
A Mayo munkatársainak projektjében egy sokat tanulmányozott, karakteres vírus és egy különleges tumor „egymásra találása” hozta meg a részleges sikert. A szakértők a kanyaróvírus egyik oltóanyag-fejlesztésben használatos törzsét használták. A vírust úgy módosították, hogy egy olyan proteinhez kapcsolódva hatoljon be a sejtbe, amely nagy mennyiségben fejeződik ki a myelomás sejtek felszínén. A fertőzés terjedésének követhetősége érdekében a kutatók egy olyan génnel látták el a vírust, amelynek fehérjéjét a pajzsmirigy sejtjei a jód begyűjtésére használják. Amikor tehát a szakértők radioaktív jódot adtak a betegeknek, a vírussal megfertőzött sejtek magukba gyűjtötték az anyagot, és így megfelelő képalkotó eljárással megjeleníthetővé váltak.
Felmerült annak lehetősége is, hogy az egyelőre csak a sejtek megcímkézésére használt módszert a kezelés részévé lehetne tenni, ha valamilyen erősebben sugárzó izotóppal végeznék az eljárást. Így a vírus jóvoltából egyúttal nagyon lokalizált sugárterápiával is kezelhetnék a daganatos sejteket.
A klinikai tesztek első szakaszában annak kiderítése volt a cél, hogy milyen vírusmennyiség beadásával válik hatásossá a terápia. A tesztek még jelenleg is folynak, a kutatók azonban közzétették azon két beteg eredményeit, akik a legmagasabb dózist kapták meg a módosított kanyaróvírusból. A résztvevőket előzőleg úgy válogatták ki, hogy lehetőség szerint ne legyenek a fertőzéssel harcolni képes antitestek a vérükben, utólag azonban kiderült, hogy a kötelező védőoltások ellenére ez nem jelent nagy problémát, mivel a rák jelenléte és a korábbi kezelések rendkívüli módon legyengítették a páciensek immunrendszerét.
A legmagasabb dózist megkapó két páciens számos kezelésen esett át élete során, és gyakorlatilag minden más lehetőséget kimerítettek, ami betegségük kordában tartásával kecsegtetett. A vírusok beadása után mindketten belázasodtak, ez az állapot azonban pár nap elteltével megszűnt, és ezen a ponton a kórokozó jelenlétére nagyon kevés jel utalt a vérükben. A betegek egyike nem reagált a kezelésre, daganatai továbbra is növekedtek. A másik páciens tumorjai viszont 36 órával a vírusterápiát követően zsugorodni kezdett, és hat hét elteltével gyakorlatilag teljesen eltűntek.
Két tesztalanyból persze nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Mindenképpen meg kell várni a teljes tesz eredményeit, illetve ahogy telik az idő, az is kiderül majd, hogy a kezelésre jól reagáló páciens tünetmentessége mennyire bizonyul tartósnak. Hogy hosszabb távon mi lesz a kanyaróvírusos terápia sorsa, azt egyelőre nem lehet tudni, de annyi világos, hogy a szakértők egyre ügyesebbek a vírusok különféle tumorsejtekhez igazításában. Így minden remény meglehet arra, hogy előbb-utóbb tényleg megszületik egy olyan kezelés, amely már átkerülhet a klinikai gyakorlatba is.
