A japán űrügynökség (JAXA) munkatársai speciális „pányvák” révén tervezik megtisztítani bolygónk környékét az űrszemét nagyobb darabjaitól. Az elképzelés szerint egy acélból és alumíniumból álló elektrodinamikus huzalt erősítenek a hulladékra, a vezeték másik vége pedig szabadon lebeg majd, és a Föld magnetoszférájával való interakcióban elektromosságot termel. Az ennek segítségével lelassított darabok gyorsan alacsonyabb pályára kerülnek, és rövidesen elégnek a légkörben, gyors és az eddigi elképzelésekhez képest viszonylag olcsó megoldást kínálva közvetlen szomszédságunk kitakarítására.

Az elképzelés működőképességét a tervek szerint egy február 28-án induló küldetés keretében tesztelik majd. Az ekkor pályára küldött műhold odafent egy 300 méter hosszú kábelt enged ki magából, a szakértők pedig megvizsgálják, hogyan fejlődik elektromos energia a vezetéken. Az első űrbéli próbák során tehát még nem kísérelnek meg tényleges hulladékokat „befogni”, a szakértők szerint azonban ha minden jól megy, erre is hamarosan sor kerülhet. Az elmúlt években több nagyszabású terv született az űrszemét hatékony eltakarítására, a japánok lehetnek az elsők azonban, akik élőben tesztelik is elképzelésüket.

Az emberi tevékenység nyomán hátrahagyott űrszemét egyre komolyabb problémát jelent a különféle űrbéli küldetések szempontjából. 1996-ban egy francia műhold szenvedett komoly sérüléseket egy tíz évvel korábban fellőtt és felrobbant rakéta maradványai következtében. Kiszolgált rakétafokozatok, működésképtelen műholdak, illetve óriási mennyiségű kisebb-nagyobb alkatrész és törmelék övezi bolygónkat. A NASA 2013-as adatai szerint több mint 500 ezer üveggolyó nagyságú, illetve több mint 20 ezer 10 centiméternél nagyobb átmérőjű szemétdarab kering a Föld körül, amelyek komoly problémákat okozhatnak, ha nekiütköznek egy működő eszköznek, vagy éppen a Nemzetközi Űrállomásnak.