Az ötmillió dolláros Mind Machine Project (MMP; Tudatgép-projekt) csoportot mintegy kéttucat akadémikus, diák és kutató alkotja az MIT-ről (Massachusetts Institute of Technology). Nagy reményekkel és önbizalommal állnak a munkájukhoz, komolyan bíznak benne, hogy az eddigi tapasztalatok, eredmények, és a legfejlettebb technológiák felhasználásával valóban célba érhetnek.

Meglátásuk szerint az eddigi MI-kutatások egyik legfőbb hibája az volt, hogy minden tudati funkciót egyetlen rendszerrel akartak megvalósítani, holott az emberi agy is számtalan külön rendszert és folyamatot működtet, minden problémát más-más területek alkalmazásával és megfelelő összehangolásával old meg. Ennek megfelelően ők is hasonló megoldásban gondolkodnak.

Ugyanez áll az emlékezet kérdésére is: az eddigi kutatások számítógépszerű modellekkel dolgoztak, ahol minden vagy egyes, vagy nulla, miközben az emberi emlékezet teli van megfoghatatlan, ködös területekkel, többértelműséggel - de ennek ellenére mégis működik. Azt ugyan nem fejtették ki, hogy ezt miképp valósítanák meg, de arra utaltak, hogy mindenképp szándékukban áll összehozni a tudományt és a fiziológiát - vagyis "rákényszerítenék" a számítógépeket, hogy ugyanúgy a fizikai idő és tér keretein belül működjenek, ahogy teszi azt az emberi test is.

Ami pedig a majdani eredmények értékelését illeti, elvetik a Turing-tesztet is; ehelyett inkább arra kíváncsiak, mennyire tud majd az általuk fejlesztett AI értelmezni és feldolgozni például egy gyerekkönyvet. Elvégre a céljuk az, hogy valódi információfeldolgozó és "gondolkodó" készséget alakítsanak ki.

Minderre öt évet adtak maguknak, ami valóban rendkívüli önbizalomra - vagy elbizakodottságra - utal. Ugyanakkor persze az is vitathatatlan, hogy valóban tekintélyes tudásanyag és technológia áll a rendelkezésükre, így - hacsak ki nem futnak a pénzből - azért a sikerre is viszonylag szép esélyük van. Akárhogy is, kétségkívül érdemes lesz odafigyelni a munkásságukra.