Egy sebészekből, neurológusokból és villamosmérnökökből álló kutatócsoport kifejlesztett egy olyan cochlea-chipet, amely a belső fülből látja el magát energiával. A készülék csak egyike azoknak az utóbbi években megalkotott találmányoknak, amelyek célja teljesen önellátó, a szervezetből „táplálkozó” implantátumok létrehozása. Ilyen módon megspórolható, hogy külső áramforrást kelljen biztosítani, és a beültetett rendszereket nem kell olyan gyakran cserélni, vagyis nem szükséges hosszabb-rövidebb időközönként sebészeti procedúrának kitenni a beteget.

Cochleáris implantátumokat, vagyis a belső fülbe beültetett, a hallóidegeket stimuláló elektródákat évtizedek óta sikeresen alkalmaznak. Évente százezer hallásproblémákkal küzdő páciens részesül ilyen beültetésben, az energiaellátás megoldása azonban a mai napig problémát jelent. Az MIT szakértői úgy vélik, hogy a gond megoldható lehet a belső fülben fennálló elektromos potenciálkülönbség, vagyis egy természetes elem kiaknázása révén.

Korábban úgy gondolták, hogy a fülnek az a része, amely magas elektromos potenciállal rendelkezik nem hozzáférhető beültetendő készülékek számára, mivel ez veszélyt jelentene a páciensre, mondta el Konstantina Stankovic, az MIT és a Harvard közös egészségtudományi és technológiai részlegének (HST) fülsebésze. „Hatvan éve tudunk ezen elem létezéséről, és arról, hogy milyen fontos szerepet játszik a hallásban, de azt eddig senki sem kísérelte meg, hogy elektromos készülékeket lásson el a segítségével.”

A belső fülben, a kerek ablak mögött kálium- ás nátrium-ionok találhatók egy membrán két oldalán. A rendszer egyik fontos feladata, hogy segít a dobhártya mechanikus rezgéseinek elektrokémiai jelekké történő átalakításában. A membrán két oldala közti potenciálkülönbség ugyanakkor természetes elemként is funkcionálhat, amelyet kellően alacsony töltés kinyerésével meg lehet úgy csapolni, hogy az ne befolyásolja a hallás minőségét.

Az implantátumot egyelőre tengeri malacokon tesztelik, mivel ezek belső füle az emberéhez nagyon hasonlóan működik. A kísérletek során elektródákat kötöttek a membrán két oldalára, és a potenciálkülönbséget kihasználva energiával látták el a középfülbe ültetett chipet. Az implantáció után az állatok normálisan reagáltak a hallástesztekre, az eszközök pedig vezeték nélküli módon adatokat továbbítottak egy külső fogadókészülékhez a fülben lévő kémiai állapotokról.