Moszkvától pár órányira, Tula közelében található a világ talán legfurcsább autómúzeuma. A múzeum szó hallatán, általában nagy termek és kiállított tárgyak hosszú sorai jelennek meg lelki szemeink előtt, fontos információkat tartalmazó többnyelvű kiírásokkal körítve. Ez a múzeum semmiben sem hasonlít az előbb leírtakra, sőt: a hozzá nem értő szem számára úgy tűnhet, hogy csak egy rakás ősrégi ruszki kocsi rozsdásodik egy hatalmas mezőn.

Az „mező” tulajdonosa és üzemeltetője Mihail Krasinets, egykori Moszkvics tesztsofőr, rally versenyző és a szovjet autóipar megszállott rajongója. Már az intézmény megközelítése sem egyszerű feladat, mivel egy több kilométer hosszú hepehupás földút vezet a helyszínre, amelyet az év nagy részében méteres hó borít, így nem is csoda, hogy a múzeum normál esetben csak nyáron van nyitva.

Krasinets gyakorlatilag kizárólag saját erőből tarja fenn gyűjteményét, amely korántsem nevezhető szokványosnak. A nagyobb gyártók kocsijai közül minden évből megtalálható az autóparkban legalább egy példány. A kilencvenes évek elején negyven autóval kezdte, és mára már majdnem háromszáz darabot számlál a gyűjtemény.

A múzeum egyik legkülönlegesebb darabja egy 1964-es GAZ–13 Csajka, a Gorkiji Autógyár 1959-től gyártott luxus kategóriájú személygépkocsija, amely a miniszterek, magas rangú egyenruhások, nagykövetek, pártvezérek privilégiuma volt. 5,5 literes, 195 lóerős, V8-as motorjával valódi monstrum. Magánemberek nem nagyon juthattak hozzá, még azok sem, akiknek a pénzük meglett volna rá, mert nem lehetett csak úgy megvásárolni. Hruscsov jutalomként adott át egy-egy példányt többek közt Gagarinnak, Solohovnak, Fidel Castrónak, valamint Tyereskovának.

Az egyetlen nagyobb presztízsű gépjármű a ZiL limuzinja volt, amit a legfelsőbb pártvezetés használt, de Hruscsov például sokkal jobban szeretett Csajkában utazni, mert jobb autónak tartotta. Krasinetsnek tehát egy ilyen ritkaság van a tulajdonában. „Nem is olyan régen még elképzelhetetlen lett volna, hogy olyasvalaki, mint én egy ilyen autó birtokában legyen” ‒ mondja.

A skála másik végén egy 1973-as Moszkvics 1500 áll, a szovjet népautó, amelyet mindenütt láthatott az ember. Krasinets büszkesége azonban nem a Csajka, hanem egy 1974-es ZiL katonai teherautó, amelyet katonáskodása idején ő maga vezetett. Ez a kocsi is már régen túl van fénykorán, de még mindig elindul az első próbálkozásra. Arról, hogy milyen élmény lehet vezetni, ízelítőt ad az alábbi videó.