Az állatvilág legnagyobb kihalási eseményére 252 millió évvel ezelőtt került sor. A tengeri fajok 96, a szárazföldiek 70 százaléka pusztult el, köztük a valaha élt legnagyobb rovarok is. A kihalási hullám kiváltó okával kapcsolatban több különféle elmélet is napvilágot látott, egyaránt elképzelhető hogy egy idegen égitest becsapódása, intenzív vulkáni tevékenység vagy más miatt beinduló környezeti katasztrófa állt a háttérben.

Azt tehát továbbra sem tudni, hogy pontosan mi okozhatta a fajok tömeges kihalását, egyre pontosabb képünk van ugyanakkor arról, hogy mennyi idő alatt zajlott le az esemény, ez pedig hozzásegíthet az okok megtalálásához is. Az MIT kutatóinak legújabb datálási módszereken alapuló eredményei szerint a perm–triász kihalási esemény 60 ezer (± 48 ezer) év alatt folyt le, vagyis több mint tízszer olyan gyorsan, mint azt a szakértők eddig feltételezték.

2006-ban a kutatócsoport tagjai egy kínai lelőhelyen kezdték vizsgálni a perm végi kihalási esemény fosszilis nyomait. Az első mérések alapján úgy becsülték, hogy nagyjából 200 ezer év alatt zajlott le a folyamat. A precízebb eredmények érdekében aztán 2011-től a minták urán- és ólomizotópjainak arányait is vizsgálni kezdték, így jött ki eredményül a 60 ezer éves időtartam, illetve a 48 ezer éves bizonytalanság.

Ez rendkívül rövid időnek tűnik, ha a kihalási eseményeket általában nézzük, így a szakértők szerint különleges lehetett a kiváltó ok is. A kutatók eredményei szerint kevesebb mint 10 ezer évvel a fajok tömeges pusztulásának megkezdődése előtt az óceánok vizében hirtelen a korábbinál jelentősebb mennyiségű könnyű szén jelent meg, ami arra utal, hogy megnőtt a légkör széndioxid-tartalma. Ez pár ezer év alatt a víz elsavasodásához, illetve a tengervíz hőmérsékletének több mint 10 Celsius fokos emelkedéséhez vezethetett, ami megmagyarázhatja, miért pusztult ki a vízi élőlények túlnyomó többsége.

De mi okozhatta a szén-dioxid mennyiségének légkörbeli gyarapodását? Az egyik feltevés szerint egy intenzív, gyorsan lezajló vulkáni kitöréssorozat állhatnak a háttérben. A perm időszak végére teszik a földtörténet egyik legnagyobb ismert vulkáni eseményét, a kelet-szibériai platóbazalt-kitöréseket. A vulkanizmus eredményeként közel 1,5 millió négyzetkilométernyi területet borított be a bazalt, amelynek vastagsága helyenként meghaladja a 3 kilométert. Ezen kitörések légkörre gyakorolt hatása szintén jelentős lehetett, és megmagyarázhatja az óceánok elsavasodását.

Az új eredmények tehát ezt az elméletet támasztják alá. A megerősítéshez azonban még egy lépést meg kell tenni: minél pontosabban meg kell határozni, hogy pontosan mikor is zajlott és mennyi ideig tartott a kelet-szibériai kitörési esemény. A kutatócsoport következő célja tehát ennek megállapítása lesz.