Ausztrál kutatók egy „klímaidőgép” segítségével igyekeznek jobban megismerni a globális klimatikus változások következményeit egy mindeddig példátlan kísérlet során. Féltucatnyi hatalmas acélszerkezet épült fel egy őshonos erdőterület fölé, ahol a légköri széndioxid emelkedő mennyiségének hatását fogják vizsgálni a kutatók az EucFACE elnevezésű projekt keretében.

A Richmond városának közelében található, nagyjából két hektárra kiterjedő kísérleti terület rövidesen látogatást tesz a jövőben, legalábbis ami a légköri viszonyokat illeti: a kutatók a következő hónapok során a jelenlegi 390 ppm-ről 550-re fogják emelni a területen a levegő széndioxid-koncentrációját, majd további tíz éven át azt fogják tanulmányozni, hogyan adaptálódnak a növények az újfajta körülményekhez.

Az iparosodás előtt a légköri széndioxid mennyisége 280 ppm volt, ez jelenleg 390 ppm, és az előrejelzések szerint még ebben az évszázadban elérjük az 550 ppm-es koncentrációt. A széndioxid mennyiségének megduplázódása átlagosan 3 Celsius fokkal fogja megemeli meg a hőmérsékletet világszerte.

A széndioxidot a 22 méteres acélszerkezetek csőrendszerein keresztül permetezik az erdőre, és folyamatosan figyelik annak változásait az élővilág minden szintjén. A világ legnagyobb kültéri széndioxid-kísérlete egyben az egyetlen, amely egy teljesen kifejlett, természetes ökoszisztémát használ alanyául.

A legsürgetőbb kérdés a kutatás során talán az, hogy mennyi széndioxid megkötésére képesek a növények a légköri koncentráció növekedésével, erről ugyanis meglepően kevés információval rendelkezünk. Ausztráliában az őshonos növénypopuláció fontos részét képezi a légköri széndioxid mennyiségének stabilizálására irányuló stratégiáknak, így különösen fontos tudniuk, hogy milyen terhelést bírnak el a növények.