– Az NHH a pályázat eredmény nélküli megszüntetésekor egyes pályázók nem tisztázott tulajdonosi hátterére hivatkozott. Magukra vették? – Mivel a négy pályázó közül az Invitel Távközlési Zrt. és a Digi Kft. tulajdonosi körének meghatározása nem jelenthetett problémát a hatóságnak, ezért, miután többes számot használt a NHH, csak a DreamCom Távközlési Kft.-re és a Mobinet Távközlési Projekt Kft.-re gondolhatott, mint olyan társaságokra, amelyeknek tisztázatlan a tulajdonosi háttere. Ezt mi természetesen sérelmezzük, különösen azért, mert tőzsdén jegyzett nyilvános társaság is volt, illetve van a tulajdonosaink között. Hogy tiszta legyen: a DreamCom két cég, a Telekom 4 Magyarország Távközlési Zrt. és a korábban, illetve az alapításkor még az econet.hu-csoporthoz tartozó Externet által alapított projekttársaság. A Telekom 4-et 2007 decemberében két külföldi cég, valamint a Pesti Csoport Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. – amelynek résztulajdonosa vagyok – alapította virtuális mobilszolgáltató létrehozására. Az Externet új tulajdonosai nem szereztek részesedést a DreamComban, ezért az Externet-tulajdon nagy része visszakerült az econet.hu-hoz, illetve annak érdekeltségeihez. Ma már a Telekom 4-nek sincs külföldi részvényese, magyarországi gazdasági társaságok, illetve magánszemélyek a tulajdonosok.

– Miért nem tud meghonosodni Magyarországon a virtuális mobilszolgáltatás? – Az egyik ok, hogy az operátorok nem hajlandóak átengedni a hálózataikat ilyen célra. A másik ok pedig, hogy az NHH nem segíti a virtuális operátorok megjelenését. Egyébként az operátorok rossz döntést hoztak, mert van olyan üzleti modell, amelyben ők is jól járnak, növelhetik bevételeiket. Igaz, mindeddig erről nem sikerült őket meggyőznöm, de nem adtam fel.

– Ön szerint miért nem tesz meg mindent az NHH, hogy kötelezze az operátorokat a virtuális szolgáltatásra? – Ezt tőlük kellene megkérdezni. Abban biztos vagyok, hogy tévesen állítja azt a hatóság, hogy nincs eszköz a kezében. Ugyan a dolog technikailag nem olyan egyszerű, mint az adsl-piacon volt, de nem lehetetlen. Több indikátor is azt jelzi, hogy nem igazán öldöklő a verseny a mobilpiacon – elsősorban ezért indították el a mobiltendert is. A verseny a fejlődés motorja, magasabb szintű szolgáltatásokat, fejlettebb technológiát, alacsonyabb díjakat eredményez. Egy fapados szolgáltatásokkal és alacsony tarifákkal megjelenő virtuális szolgáltató pedig különösen jótékony hatású lehet a jelenlegi válságos időkben. Ha az NHH-nak nincs eszköze a verseny élénkítésére, akkor nem tudja ellátni feladatát.

– A mobilszolgáltatók szerint viszont olyannyira tőkeigényes például az újabb és újabb technológiák bevezetése, hogy ha a verseny élesebb lenne, akkor az az új fejlesztések rovására menne. Egyetért ezzel? – Nem. A mobilcégek mainál szerényebb eredményéből is bőven futná a fejlesztésekre. Ne felejtsük el, hogy a technológiai fejlődésnek, a költségek, így a technológiai költségek csökkenésének is a kulcsa a verseny. Erre bizonyíték az amerikai AT&T monopóliumának 1984-es megszüntetése után kialakult máig tartó, hihetetlen ütemű fejlődés. Egyébként az operátorok másik érve a negyedik szolgáltató ellen az volt, hogy az veszteségesen tud csak működni, így előbb-utóbb csődbe megy. Tényleg attól tartottak, hogy egy versenytársuk ráfázik? Nem hiszem.

– Hanem? – Például azért féltek az új szolgáltatótól, mert Magyarországon igen magas, hatvan százalék körüli a prepaid kártyás ügyfelek száma – az arány éppen fordítottja a nyugat-európainak. A prepaid tarifák viszont a postpaid díjakkal ellentétben nem nagyon csökkentek nálunk az elmúlt években. A prepaid kártyás felhasználók amellett, hogy magas percdíjakat fizetve jelentősen hozzájárulnak a társaságok profitjához, jellemzően árérzékenyek és nem túl hűségesek, azaz könnyen váltanak szolgáltatót. Vagyis egy új piacra lépő vonzó ajánlatával képes lehet szép számban elcsábítani őket, ami fájdalmas veszteség lehet.

– A 110-120 százalékosan telített magyar piacon milyen részesedésre számítottak? – Úgy számoltunk, hogy ha tíz százalék alatt marad a részesedés, akkor nem lehet nyereségesen üzemelni. Viszont nem gondoltuk, hogy húsz százalék fölötti részesedést el lehet érni. Hozzáteszem, hogy ha a hatóság ügyes, akkor a negyedik szolgáltatóra kiírt pályázat jó eszköz lehetett volna arra, hogy virtuális szolgáltatók is lehetőséget kapjanak az indulásra. Ahogy ez másutt meg is történt.

– Piacgazdaságban hogyan lehet egy céget kényszeríteni, hogy a saját maga által kiépített hálózatot bérbe adja? – A mobiltelefonáláshoz használt frekvenciák köztulajdonban vannak, ráadásul a kiadható licencek száma véges. Ezért kell a szabályozás. Azaz kell lennie olyan hatósági eszköznek, amely kényszerítheti ezeket a cégeket egy új piaci szereplővel való együttműködésre.

– Az nem egy jogos félelem a hatóság részéről, hogy a tendernyertes idő előtt tönkremegy, előfizetők tízezreit hagyva maga után? – Dehogynem. Piacgazdaságban sajnos, vagy inkább szerencsére, az ilyesmi előfordul. Válságban gyakrabban. Mostanában leginkább bankok, autógyártók, autókereskedők mennek tönkre, de távközlési cégek – legalábbis egyelőre úgy tűnik – nem. Egyébként a szabályozott piac kezelni tudja az ilyen problémákat. Emlékezzen, amikor tavaly tönkrement az egyik magyar biztosító, a versenytársak pillanatok alatt átvették az ügyfeleket.

– Ön szerint miért vonta vissza az NHH a pályázatot? – Fogalmam sincs. Mindenesetre érdekes, hogy a hírközlési hatóság a pályázatot a hazai és nemzetközi gazdasági környezet rosszabbodása miatt okafogyottnak minősítette. De a tender kiírásakor már tudható volt, hogy itt a válság. Azokban a napokban ment csődbe Izland, és ha jól emlékszem, pont a kiírás napjának híre volt, hogy Magyarország tárgyalásokat kezd az IMF-fel hitelfelvételről.

– A politika avatkozhatott be? – Nem hiszem. Ám ha mégis, akkor rosszul tette, hiszen nem sikerült felkavarni a magyar mobil távközlés álló vizét. Ráadásul miközben magyar cégek estek el a lehetőségtől, a piac és a fogyasztók szolgálata helyett csak a multinacionális operátorok érdekeit sikerült megvédeni. Sajnos úgy látjuk, a hatóságnak ma már nem fontos egy új szereplő. Az elnök nemrég megjelent nyilatkozatában felveti, hogy a tenderen meghirdetett frekvenciák egy részét esetleg odaadják – tegyük hozzá, teljesen feleslegesen – a mobilszolgáltatóknak. Ha ez megtörténik, a fennmaradó 900 megahertzes tartományban nem lesz képes a negyedik szereplő 3G-t szolgáltatni, vagyis arra kényszerül, hogy ezt magasabb frekvencián, azaz lényegesen nagyobb költséggel tegye, ami tönkreteszi az üzleti tervet. Nem éri majd meg belépni a piacra. Persze az is különös, hogy a mobiltenderen meghirdetett frekvenciák újraelosztását tervezik akkor, amikor a jogorvoslat még javában tart, és a végső döntés akár évekig is elhúzódhat.

Girnt József Neuman Péter Végzettsége fizikus, tanulmányait az ELTE-n, illetve a Massachusetts Institute of Technologyn végezte.

1991–1993 Aktuáriusként és befektetési bankárként dolgozik.

1993–1999 Saját tulajdonú reklámcégét vezeti.

1999–2001 A red-stars.com bécsi székhelyű internetes kockázatitőke-társaság magyarországi képviselője.

2001–2003 A mobiltartalommal foglalkozó Telemedia vállalat nemzetközi üzletfejlesztési igazgatója.

2003–2004 A Netsize globális mobil tartalomszolgáltató magyarországi igazgatója.

2004– A Pesti Csoport Kft. ügyvezető igazgatója.